Előző nap: Albán tengerpart, majdnem

Biciklivel a Balkánon, 18. nap

2017. július 23. Vorë – Golem
Könnyű, félnapos biciklizés a Durres melletti, zsúfolt tengerparti üdülőhelyre, Golembe. Megállunk egy álmos kisvárosban, ahol a vörös csillag még ma is a főtér meghatározó eleme, túléljük az út menti, hatalmas aknákat és ámulhatunk a lehetetlen módon megtervezett albán tengerparti üdülőhely kontrasztjain
Távolság: 35 km
Teljes távolság eddig: 1036 km

Sok motivációnk nem volt a koránkelésre, hiszen tudtuk, hogy csak rövid távolságot kell megtennünk. A szoba ára reggelit nem tartalmazott, és az euróinkat sem akartuk tovább költeni, megettük hát az előző napról megmaradt banánokat, betömtük a holmijainkat a táskákba, és elindultunk a hotelből. Még mindig a három nagyváros, Tirana, Durres és Elbasan háromszögében voltunk, így nem volt egyszerű távol maradni a buszoktól és a kamionoktól, de csak találtunk csendesebb mellékutakat, mellettük pedig nyugis kisvárosokat. 

Maminasig az SH55-ös főúton haladtunk, majd balra fordultunk Koxhas felé, és máris a falusi Albániában találtuk magunkat. A reggeli bürekeket Shijak főterén fogyasztottuk el – itt még most is hatalmas ötágú csillag emlékeztet az egykori rendszerre. Aztán víztározók mellett, hátsó utakon jutottunk el Durres külvárosi részéig. Az egyre több szemét az utak mentén jól mutatta, hogy nagyváros felé közeledünk.

Durres kiábrándító tengerpartja

Legszívesebben teljesen elkerültem volna Durres környékét is, de a térkép csak egy nagyon kis utat jelzett, ami nagy valószínűséggel köves út lett volna, így egyenesen a város népszerű partja felé vettük az irányt. Nem igazán tetszett, amit láttunk: több kilométer homokos strand (tehát kiváló természeti adottságok), amit teljesen beborítanak a (fizetős) napernyők, elsősorban belföldi turisták, árusok, itt-ott egy kóbor kutya és persze a szemét. A part mögött, túlságosan közel szűk utcák, mindenféle koncepció nélkül felhúzott szállodák összevisszasága. Csináltam egy fotót, és mentünk is vissza az útra, hogy minél hamarabb megérkezzünk a kinézett kempinghez, amely egy Golemnek nevezett kisebb üdülőfaluban működik.

Itt nem volt más választásunk, az osztott pályás SH4-en kellett továbbmennünk. A forgalom persze hatalmas, és még a padkát sem lehet használni, mert Albániában (és egyébként Montenegróban is) gyilkos aknák leselkednek az út mentén minden 100 méteren, mindenféle figyelmeztetés nélkül. Aztán egy busz elakadt a mi sávunkban, és akkora dugót okozott, hogy onnan kezdve miénk volt az egész út Golemig.

Különös hely ez az albán turistaparadicsom, mert miközben főleg kispénzű albánok látogatják, és a burkolatlan utak mellett olcsó gyorséttermek, panziók és bazárok sorakoznak, Durres tengerparti részének néhány legpuccosabb szállodája is itt található. Képzeld csak el, hogy ott ülsz egy ötcsillagos luxushotel hatalmas medencéje mellett, pincérek szolgálják fel neked a koktélokat, a tenger illatába belevegyül a mellékutcából áradó, tömény húgyszag.

Gyorsan megtaláltuk az egyetlen kempinget a környéken (internetes térképek mutatnak többet is, de csak a Mali i Robit üzemel), és megegyeztünk az árban. ÓGolem déli végén található, óriási fenyőfák állnak a területén (és egyébként mindenfelé a part közelében – ezeket szerencsére nem vágták ki), kellemes árnyékot és puha fekhelyet biztosítva. A fürdőszobákra ráférne egy kis felújítás (csak egy zuhanyzó működött, és meleg víz egyáltalán nem volt), de összességében tetszett a nyugodt és barátságos légkör.

A délutánt a parton töltöttük, a vízben ázva és az embereket figyelve. És közben a déli Riviérára gondoltunk, ahol talán kevesebb lesz majd az ember és a szemét…

Következő nap: Olaj szaga vegyül a falusi idillbe