Olaj szaga vegyül a falusi idillbe

szeptember 10, 2017 0 By Viktor

Előző nap: Durres feledhető tengerpartja

Biciklivel a Balkánon, 19-20, nap

2017. július 24-25. Golem – Ura Vajgurore
Újabb szerelőket ismerünk meg közelebbről, de látunk szamarakat, festői tavakat és megkóstolunk néhány albán süteményt. Hosszú és fárasztó szakasz a mai, de izgalmas is, ahogy a zsúfolt üdülőhelyek és az ipari nagyvárosok felől eljutunk Közép-Albánia mezőgazdasági vidékére, ahol a kútból olaj folyik.
Távolság: 102 + 10 km
Teljes távolság: 1148 km

Nincs nagy forgalom...

Nagy meglepetésünkre sűrű köd lepett el reggelre mindent a tengernek hála, ami azt is jelentette, hogy kevésbé volt meleg. A napot egy kis karbantartással kellett kezdeni: észrevettem hogy az ülésemen jókora szakadás virít, és megpróbáltam megvarrni.

Reggeli karbantartás

Jól bereggeliztünk az egyik közeli étteremben, amit egyébként egy albánul alig beszélő macedón vezet szerbül, és megkezdtük a hosszú utat Berat felé. A köd hatása egész sokáig tartott, és az utak is egész üresek voltak még, így kényelmesen érkeztünk meg az első városba, Kavajë-ba. Mi volt az első teendőnk? Keresni egy szerelőt, mert a nemrég kicserélt tengely is meglazult, és így nem vághattam neki a Berat után ránk váró hegyeknek. 

Kavajë csinos belvárosa

Kavajë csinos belvárosa

Megkérdeztem egy férfit egy kávézóban, és ő csak a szemközti utcára mutatott, ahol meg is találtuk a szerény műhelyt. A szerelő gyorsan megértette a problémát, és leszerelte az egyik pedált, hogy meghúzza a tengelyt. Jó, nem volt megfelelő célszerszáma, ezért kalapáccsal ütlegelte egy darabig, de legalább az idegtépő kattogás nélkül tudtam továbbfolytatni az utat. Amikor az árról kérdeztem, azt mondta, csak egy faleminderit (köszönöm) lesz.

Útválasztási problémák

Mehettünk volna sokáig az SH4-esen, de továbbra is inkább választjuk a kényelmet, mint a sebességet, úgyhogy a következő várost kis falvakon keresztül közelítettük meg, és megint gyakorolhattuk, hogyan kell  a köves-buckás-kátyús utakon egyensúlyozni megrakott biciklikkel.

Alternatív átkelő

Már majdnem átcipeltük a bicikliket egy felüljáró rengeteg lépcsőjén, amikor észrevettük, hogy az út alatti esőcsatorna ideális alagút…

Vidéki forgalom Albánia belsejében

Nincs nagy forgalom a falvak között

A városközpontban megittunk egy kávét (már jól jött a légkondi), aztán maradtunk volna a hátsó utaknál, de a szinte járhatatlan földút és a meredek emelkedők még időben visszafordítottak. Jó döntés volt, mert Rrogozhinë után egy jóval csendesebb országút következett (az SH7). 

Peqinben hosszabb pihenőt is tartottunk, hogy átvészeljük a döglesztő meleget. Először ettünk egy fagyit fejenként 30 lekért (kb. 75 Ft), aztán suflaqe (gyros) következett egy kis étteremben a park mellett. A tulajdonos annyira örült nekünk (más vendég be sem tette a lábát, amíg ott voltunk), hogy a végén ingyen fagyival kedveskedett, és még jéghideg vizet is kaptunk tőle útravalónak.

Benzinkút az Isten háta mögött

Benzinkút az isten háta mögött

Pajovë után letértünk az SH7-ről, és a Shkumbini folyó mellett haladtunk tovább. A táj és a falvak is megváltoztak: itt a mezőgazdaságé a főszerep, mindenhol gyümölcsösök, szőlők és az utakon traktorok. 

A magányos juhász

Nem volt hiány izzasztó kaptatókban, és kezdtünk fáradni. Abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán naplementéig odaérünk a kinézett kempinghez, a Berattól 10 km-re lévő Ura Vajgurorë-ba. Aztán, mintha nem lett elég bajunk, kaptam egy defektet, de szerencsére lassan eresztett, így elég volt 15 kilométerenként megállni pumpálni.

Csinos falu mecsettel

Kis falu csodás környezetben Belsh közelében

Kényszerpihenő után

Aztán a táj megint megváltozott, és most már erdős területen haladtunk tovább egy Belsh nevű kisvárosig, amely egy kis tó köré épült. A tóparti sétányon megálltunk egy cukrászdánál, és mesterien elkészített sütiket ettünk- szükségünk is volt a kalóriákra. Épp indultunk volna, amikor „megtámadott” egy csapat bicajos gyerek, akik szívesen odaálltak a kamera elé egy közös fotó erejéig. 

Albán sütik

A sütik…

A gyerekek rögtön megtaláltak

…és a gyerekek

Tanácstalanul a sötétben

A fáradtság lassan tényleg erőt vett rajtunk, ahogy a nap lassan lebukott a horizont alá, de mindannyian szívesebben aludtunk volna ma is hivatalos kempingben, ezért összeszedtük magunkat és kicsit belehúztunk. A környék ipari központja, Kuçovë előtti falvakban fura szag terjengett. Először a sok traktorra gyanakodtam, de aztán észrevettük, hogy szinte minden telken kisebb-nagyobb olajkutak vannak.

Olajkút az egyik faluban

A szokatlan szagok forrása. Megdöbbentő volt, ahogy az olajjal bánnak – a felesleg belekerül a patakokba, és egy kis tavat is láttunk, tetejét félig olaj borította.

Bunker még mindig bárhol lehet

Bár már sokat elbontottak, azért még mindig láthatunk lehetetlen helyeken bunkereket országszerte

Kuçovë utcáin csak átsuhantunk, és mára a fejlámpákat is elő kellett vennünk, mielőtt végre megérkeztünk Ura Vajgurore-ba, ahol a térkép két kempinget is jelzett, egyet a központban, egyet a falutól 2 km-re nyugatra. Persze az elsőnek nyoma sem volt (rendőrőrs telepe állt a helyén), és Anita már kezdett igazán aggódni, mert teljes volt a sötétség. Megkérdeztünk egy családot az utcán – a kislány beszélt angolul, az apa pedig, aki rendőrként dolgozott a rendőrőrsön, azt javasolta, hogy aludjunk a közeli hegyekben. Szerinte ugyan kicsit veszélyes környék, de ha vigyázunk, nem lesz gond. Mi úgy gondoltuk, inkább megnézzük még azt a másik állítólagos kempinget a közelben, és 10 perc múlva meg is találtuk. A Berat Caravan Camping tökéletesen felszerelt, a fürdőszobák patyolat tiszták, és a kempinget vezető család is mindent megtesz, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Lesátoroztunk a körtefák alatt, és gyorsan el is határoztuk, hogy maradunk még egy napot pihenni.

Következő nap: Holdbéli por

Share this content: