Szamarak és nemzetközi pálinkázás

augusztus 28, 2017 0 By Viktor

Vissza az előzőre

7. nap (2017. július 12.): Lazulás egy hegyi faluban
Távolság: 17 km
Teljes távolság: 420 km

Uzice látképe Tatinacból

A templomkertben csend volt, és tudtuk, hogy csak pár kilométert kell tekernünk a kempingig, így elég későn, 8 körül keltünk csak fel. Épp kezdtünk volna pakolni, amikor kocsik parkoltak le a templom előtt, és két férfi jelent meg a nagy sátor mögött. Mint kiderült, fesztivál vagy valamilyen vásár volt aznap a városban, és ehhez szükségük volt a sátrakra és padokra. Megdöbbenten látták, hogy mi ott táborozunk, és a soványabbik, hagyományos ruhát viselő ember különösen türelmetlen volt, alig várta, hogy minél hamarabb eltűnjünk onnan. Egy szót se szólt, csak mutogatott a sátrunkra és a kapura… A kövér később barátságosabb lett, és még egy kenyeret és egy nagy üveg kólát is hozott nekünk, mintegy engesztelésképpen.

Indulásra készen a templomkertben, rendkívüli táborhelyünkön

Felpakoltunk mindent a bicajokra, és megelégedettségükre távoztunk. Reggelire bureket ettünk egy pékségnél, aztán elindultunk Uzice felé, de a zsúfolt belvárost elkerültük, amennyire lehetett. Jó meredek volt az út, és meggyőződhettünk róla, hogy előző este biztosan nem értünk volna el a kempingig sötétség előtt. Elhaladtunk a helyi szeméttelep mellett is, amelyet valamiért a város fölött, egy lakótelep mellett helyeztek el, a szagát pedig még kilométerekkel arrébb is érezni lehetett. 

 

Szerencsére a tatinaci kemping a hegy másik oldalán van, így mire odaértünk, a levegő már friss volt, és szinte alpesi hangulatot árasztottak a zöld fűvel borított hegyoldalak.

Legelők és málnaföldek váltakoznak a hegyoldalakon Uzice körül

A kemping tulajdonosa, egy nagyon barátságos, középkorú helybéli férfi, aki a koránál sokkal fiatalabbnak látszik, török kávéval és gyümölcsitallal fogadott minket. A bicikliket leraktuk a garázsba, és a sátorállítást elhalasztottuk későbbre, hogy megkezdhessük az egész napos semmittevést.

Áron felderítette a hatalmas birtokot és a sokféle állatot: szamarak, pávák, bárányok, kecskék, kutyák és macskák rohangásztak mindenfelé. Órákat eltöltött azzal, hogy a szamarakat friss fűvel lássa el.

Áron és ketten az állandó lakók közül

Hosszú, de annál kellemesebb sétát tettünk a legközelebbi boltig (2 km), utána megfőztük az ebédünket. A tulaj büszkén megmutatta régiséggyűjteményét (rokkáktól jugoszláv tévéken át a falusi ruhákig mindent tartalmaz a gyűjteménye), és kihasználtuk a mosógépet is a változatosság kedvéért.

Délután a tulaj két barátja nézett be a birtokra: egy kövér férfi traktoron és egy idősebb kocsival. Órákig beszélgettek sör és rakiya iszogatása mellett. Később én is megkínáltam őket a magyar pálinkával, és persze rögtön barátok lettünk…

Az este túl korán elérkezett. El tudtunk volna képzelni még pár napot az idilli környezetben, de még hosszú út állt előttünk.

Vissza az előzőre……………………………………………………….Tovább a következőre

Share this content: