Egynapos program Észak-Kelet Magyarországon

Látogass el egy mesebeli kastélyhoz, kelj át egy lebegő hídon és meglátod, hogy ferde torony nálunk is akad

Megközelítés: biciklivel vagy autóval
Távolság: kb. 90 km

A tokaji borok névadóját nem kell senkinek bemutatni, és a legtöbben azt is biztos tudjátok, hogy nem csak a királyok bora miatt érdemes ellátogatni a Tisza-parti kisvárosba. A szépen felújított belváros, a Kopasz-hegyen kialakított hosszabb-rövidebb kiránduló útvonalak mellett rengeteg vendéglátóhely várja a látogatókat, és bérelt kenuval vagy kajakkal fel lehet fedezni a Tiszát, a Bodrogot és a Bodrogköz vadregényes világát. A tágabb környezet még több lehetőséget kínál – ezen az útvonalon megismerkedhetsz néhány eldugott Sajó- és Tisza-parti faluval, megcsodálhatod a tiszadobi Andrássy-kastélyt, elmerülhetsz a Tisza árterének világában (és akár magában a Tiszában), és egy igazi ferde torony is útba esik.

Évek óta járunk vízitúrázni a környékre, és nem tudjuk megunni, mert a folyók és a csatornák évről-évre és évszakonként mindig más arcukat mutatják, új kihívásokat tartogat az időjárás, a táborhely kiválasztása. Van egy kedvenc stégünk Bodrogkeresztúr és Tokaj között, ahová nyár végén mindig kimegyünk egyet csobbanni a Bodrogban iskolakezdés előtt. Idén sem maradhatott el ez a program, és most úgy döntöttünk, biciklivel megyünk odáig Miskolcról (vissza azért már vonattal). 

Az autósoknak kézenfekvő 37-es főutat nem érdemes és nem is szabad kerékpárral használni, de több alternatív útvonal is kínálkozik. Persze mindegyik lényegesen hosszabb (70-90 km-re lehet számítani), de nem is gondolnátok, mennyi látnivalót tartogatnak. Mi most a Tisza felé vettük az irányt, a túra teljes hossza így 90 km lett. Természetesen autóval is érdemes végigjárni, úgy több idő jut a nézelődésre.

 

Kezdjük el az utazást a Sajó melletti kis falvakon át

Miskolcot Szirma felé hagyjuk el, és nemsokára megérkezünk Kistokajba. Ma leginkább Miskolc alvóvárosaként gondolunk a csendes községre, és talán meglepő, hogy már az Árpád-kor óta létezik. A késő középkorban egyébként egy sor településnek volt Tokaj a neve Borsod megyében, ezeket mindenféle előtagokkal különböztették meg egymástól (volt Békás-, Farkas-, Nagy-, Virág-, Felső- és Boros-Tokaj is). Egy forró nyári napon érdemes megállni a Kistokaji-tónál, ami fürdésre és horgászásra is alkalmas.

Ha továbbmegyünk, az autópálya felüljárója után következik Sajópetri (tudomásom szerint itt működik az egyetlen Antal Imréről elnevezett intézmény, a helyi Közösségi Ház), majd a Sajón átkelve már Sajóládon találjuk magunkat. 

A ládi barokk templom és az előtte, a kereszteződésben álló Nepomuki Szent János szobor megérdemelnek egy rövid megállót, és ha jut rá idő, az egykor pálos templom belseje és a templomkert is érdekes látnivalókat rejt. (Információk Sajólád honlapján: http://www.sajolad.hu/index.php?sl=32)

Alighogy elhagyjuk Sajóládot a 3609-es számú országúton, balra a gazdasági épületek és fák között bújik meg Gyömrőpusztán a jobb sorsra érdemes Erdődy vadászkastély eklektikus (és sajnos omladozó) épülete. Magántulajdonban van, belülről nem látogatható, de akit érdekel, itt láthat elszomorító fotókat róla: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=3071

Pár kilométerrel később megérkezünk a Hernád-parti Bőcsre, ahol a Borsodi sör készül. Eredetileg két külön település volt Belső- és Külsö-Bőcs, és a sörgyár mellett találhatunk itt pár szépen felújított, régi parasztházat is.

Átkelünk a Hernád-hídon, és keresztülhaladunk Felső-Bőcsön a gyár épületei és a vasútállomás mellett, majd épphogy csak bekukkantunk Hernádnémetire, mert az első nagyobb kereszteződésnél éles jobb kanyarral Tiszalúc felé vezet tovább az utunk (innen már 3608 a száma). Biciklivel mi egy mellékutcán még le is rövidítettük ezt a szakaszt. Hosszú egyenes után érkezünk az első Tisza-parti faluba, balra kanyarodunk, és a falu végén tábla jelzi, hogy a Tiszán komppal vagy az idényjellegű pontonhídon tudunk majd átjutni. Előbb azonban még egy holtágon kell átkelni (hídon), és jó pár kilométert megtenni az ártérben.

Az út egyik izgalmas élményeleme a folyón lebegő 8 uszályból összeállított tiszadobi pontonhíd. A meleg időszakban, amíg a Tisza be nem fagy, komp helyett gyorsan és ingyen lehet itt átjutni a túlpartra, de nem ezért érdemes erre kerülni. Az ide-oda mozgó fadeszkákon áthaladni ritka élmény, és ha hajó jön a Tiszán, azt is meg lehet nézni, hogyan nyitják ki és zárták vissza a híd közepét.

És a ferde torony? Már közeledünk…

Tiszadobra érve mi megéheztünk, és szerencsére a park sarkánál nyitva volt a kisbolt, ahol még frissen főtt kukoricát is árultak. Már ezért is megérte bejönni a falu központjába, ráadásul ha a rövidebb utat választjuk, nem vesszük észre a szemközti utcában álló, különös tornyot. Én elsőre régi áramelosztóra tippeltem, de kiderült, hogy egy 18. századi magtár, amely ma műemléki védelem alatt áll, és az ajtaján található kiírás szerint elvileg látogatható is, ha valaki időpontot egyeztet a megadott telefonszámon. A neve egyébként Tubus, és az Andrássy-kastélyhoz tartozó major egyetlen megmaradt emléke. És Pisába sem kell ferde toronyért utazni!

Tiszadob igazi nevezetessége azonban a Loire menti kastélyok mesevilágát idéző Andrássy-kastély a Holt-Tisza vagy más néven Dög-Tisza) mellett. Hétfő kivételével minden nap látogatható, csak tárlatvezetéssel, de az árak barátságosak (1000 Ft felnőtteknek, gyerekeknek, nyugdíjasoknak 500, és családi kedvezmény is van). Nem árt tudni, hogy nemzeti ünnepeinken (pl. október 23-án) ingyenes mindenkinek. Minket szorított az idő, és a bicikliket sem szívesen hagytuk volna hosszabb ideig őrizetlenül, de a kapus néni szerencsére minden további nélkül megengedte, hogy a parkba jegy nélkül bemenjünk. 

Körbejártuk a kastély főépületét és a parkot (a korábbi hasznosítás után ott maradt, sokkal kevésbé ízléses épületekről inkább nem teszek fel fotót, egyszer talán azokat is eltüntetik), és indultunk tovább. Akit további részletek és fotók érdeklik, ezen a blogon szép összefoglalót találhatnak itt. 

Innen egy darabig elválik az autósok és kerékpárosok útvonala, mert két keréken izgalmasabb, ha a töltésen haladunk tovább Tiszadada felé. A műúthoz képest alig jelent kerülőt ez az útvonal, a faluban egy rövid köves szakasztól eltekintve végig jó minőségű, aszfaltozott úton haladhatunk, és ha szerencsénk van, a holtágak vizén kócsagot, vadkacsát, gémet láthatunk. 

Tiszadadán is áll egy műemlék épület, a ma kultúrházként funkcionáló volt Zathureczky-kastély, sőt a két falu között megbújik egy harmadik is, az egykor az Andrássyak vadászkastélyának épült Ókenézi kastély, de az előbbi kicsit jelentéktelennek tűnik tiszadobi párja mellett, az utóbbi pedig sajnos nem látogatható.

A következő falu, Tiszalök határában viszont egy másik kor egész más jellegű mementóját lehet közelről megtekinteni (200 méternél közelebbre azért ne merészkedjen senki, mert az életveszélyes is, meg tilos is!) Ez nem más, mint a Tiszalöki Vízlépcső, amit kilencven év tervezgetés után 1953-ban építettek meg, és le sem lehetne tagadni, hogy az ötvenes évek elején készült. Persze ez ízlés dolga, de szerintem kifejezetten jól sikerült.

Akit esetleg felzaklatott az erőmű és a villámmal a kezében rohangászó nőalak látványa, a mellette lévő arborétumban levezetheti a feszültséget. 

Tiszalöknél folytathattuk volna tovább a Tisza bal partján egészen Rakamazig, ahonnan híd vezet át Tokajba, de valamivel rövidebb, ha komppal kelünk át a folyón, Tiszatardos felé. Előtte még érdemes megállni a Bikaúsztatónak nevezett tónál — a parton piknikezni (és horgászni) lehet, és egy 200 méter hosszú fajárda vezet át a tavon egy kilátóhoz.

A Tisza másik partján két csinos falu, Tiszatardos és Tiszaladány következik. Itt egy ismerős házaspárt látogattunk meg, akik külön kis birodalmat alakítottak ki a régi parasztházból egy holtág partján. Aki ilyesmire vágyik, könnyen megteheti, mert a két faluban szinte minden második ház eladó.

Tokaj ideális helyszín, ha közelebbről is meg szeretnétek ismerkedni a két folyóval, mert több helyen is bérelhető kajak és kenu. Mi a Kékcápáknál vagyunk visszatérő vendégek, csak ajánlani tudjuk. Kedvező áraik vannak és akár kempingezni is lehet náluk (árak és információk itt). 

A kerékpárnak van még egy nagy előnye, nem kell lemondani a tokaji borokról. Számtalan borászat közül lehet választani a környéken, a mi egyik kedvencünk a Bodrogkeresztúr határában lévő Gönczy Pince, ahol nem csak a bor és a mellé választható ételek felejthetetlenek, hanem a két tulajdonos – apa és fia – véget nem érő történetei és poénjai is. Nem mellékes az sem, hogy közúton és vízen is könnyedén megközelíthető.

Tokajból és Bordogkeresztúrból is rendszeresen (legalább óránként) indulnak vonatok Miskolc, Nyíregyháza és Sátoraljaújhely felé. Ez alkalommal a sátoraljaújhelyi személyt próbáltuk ki, és kellemes meglepetést jelentett a modern, tiszta kocsi. És le lehetett húzni az ablakokat!