Három nap az Uludag tetején, 2. rész

szeptember 13, 2017 0 By Viktor

Gyalogtúra az Uludag-hegységben, Törökország nyugati részén, 2/2. rész

A túra a hegység főgerincén folytatódik, ahonnan tengerszemekre lehet lelátni, majd vissza Bursa felé egy másik útvonalon a 3. napon

(Első rész: https://anyroadanywhere.com/hu/uludag-gyalogtura-1)

Gyalogtúra, közepesen nehéz
Helyszín: Uludag (hegység), Törökország nyugati része
Megközelítés: a kiindulási ponthoz Bursa felől taxival juthatsz el
Visszaút: némi gyaloglás után a helyi HÉV-vel
Távolság: kb. 56 km
Szállás: Bursában hotel (pl. Güneş Hotel, 75 líra (kb. 7500 Ft/szoba)
A hegyen vadkemping, rossz idő esetén a gerincen van egy elhagyatott menedékház
Ellátás: csak amit magaddal viszel (de szedhetsz gombát)

Tengerszemek az Uludag-hegységben

Ez a nyugat-törökországi Uludag-hegységközponti részén átvezető, háromnapos gyalogtúra útvonal második része (első rész itt). Miután az első éjszakát valahol 1900 m körül töltöttük el, a második délelőtt elmegy azzal, hogy feljussunk a közel 2500 méteren húzódó főgerincre, ahonnan lenézhetünk a négy kis tóra, majd sokkal könnyebb szakasz következik a gerincen. Egy rövid de unalmas murvautas rész után visszajutunk az erdőbe, és másnap leereszkedünk az első faluig. 

2. nap:

3. nap:

 

Attól függően, hogy hol sikerült előző nap sátorhelyet találni, ez a reggel azzal kezdődhet, hogy visszakapaszkodsz a felfelé vezető gyalogútig (nálunk ez volt a helyzet). Innen egyszerű az út (úgy értem, könnyen követhető, fizikailag egyáltalán nem könnyű) a következő pár kilométeren át, ahogy az egyik déli mellékgerincen haladsz felfelé. Úgy 2100 méter körül van egy forrás friss, hideg vízzel egy kis bevágódásban – jó ötlet itt megtölteni a kulacsokat, mert késő délutánig nem lesz utánpótlás.

Kőrakás egy gerincen

Mi is hozzátettük a magunkét! Itt találtuk meg reggel a felfelé vezető utat

Forrás az Uludag hegységben

Az utolsó forrás 2100 méter körül

Az ösvény aztán egy hatalmas, jeges hófolt felé vezet (legalábbis július közepén), ahol megérzi az ember, milyen jelentéktelen. Itt balra kell fordulni, követve a patakmeder vonalát egészen a tetejéig. A havon biztonsággal lehetett sétálni, és jót ökörködtünk, csúszkáltunk is rajta, de persze érdemes odafigyelni, főleg a széleken. Ahogy a kis völgy tetejére felérsz, nemsokára megpillantod a tengerszemeket (150 méterrel alacsonyabban). Ezen a részen nem igazán volt kitaposott ösvény, de eltéveszteni nemigen lehet, megállít a szakadék. 

A hó és jég világa

A fiam áll megdöbbenve a hatalmas, eljegesedett hókupac előtt

Tengerszem az Uludag-hegységben

A Kilimi-tó a hegycsúcsok lábánál lévő négy tengerszem egyike

Ebédszünet

Jobb helyet nem is találhattunk volna az ebédhez, hiszen innen a tavakra és az Uludag legmagasabb csúcsára (2543 m) is ráláttunk

Innen le lehet gyalogolni a tavakhoz (valószínűleg plusz egy napra lenne szükség, ha vissza is akarsz gyalogolni, ÉS el kellene viselned azokat a kirándulókat is, akik egészen addig fel tudnak menni terepjáróval piknikezni) vagy továbbmehetsz a főgerinc felé – mi ezt választottuk. Amikor felértél, ismét egyértelmű, kitaposott ösvény vár, 2500 méter körüli magasságban. Ha itt balra fordulsz, egy-két óra alatt az Uludag-csúcson lehetsz (2543 méterével a hegység legmagasabb pontja). Nekünk az volt a tervünk, hogy másnap egy másik útvonalon térünk vissza Bursába, így megelégedtünk a látvánnyal, és pár fotó után jobbra fordultunk.

Innen már láthatóak a tavak

A felhők fölött

Kilátás a gerincről

A hegységtől északra elterülő táj

A gerincen végigvezető útvonal egy elhagyatott menedékház mellett vezet el, ami egykor biztos szebb napokat is megélt. Ma részben összedőlt, de legalább nem bűzlik a szeméttől, így hasznos lehet vihar esetén.

Nem éppen luxusszállás, de legalább fedett...

Nem éppen luxusszállás, de legalább fedett…

Innen már lefelé megy az út

A rövidítés, amivel a fennsíkon haladó útra ereszkedtünk le, egy órába telt a sziklás talajon

Köves út kanyarog a fennsíkon

Köves út kanyarog a fennsíkon, ami a hotelekhez vezet, és a ma már bezárt volfrámbányához

Ha valaki innen gyorsan le akar jutni a városba, pár óra alatt el lehet jutni a törökül teleferiknek nevezett kabinos lift felső állomásához, de mi legkevésbé a tömegre meg a zsivajra vágytunk, úgyhogy követtük a köves utat az első éles kanyarig, ahol ösvény vezet tovább az erdőbe. Pár száz méterrel lejjebb kiváló táborozóhelyet alakítottak ki, 3-4 sátornak van elegyengetett hely egy kis patak mellett. Még gombát is találtunk (valamilyen tinórut és pöfeteget), de nem voltam biztos a dolgomban, ezért inkább csak lefényképeztem a legszebbiket. 

Kicsit túl vörös volt, úgyhogy meghagytuk a csigáknak

Kicsit túl vörös volt, úgyhogy meghagytuk a csigáknak

A harmadik nap lényegében egyetlen hosszú lejtő pár trükkös résszel. A sátorozóhely után először az erdőben halad tovább az ösvény, aztán kivezet egy nagy tisztásra. A táj itt teljesen más, mint feljebb volt: mintha egy óriás hatalmas, lekerekített sziklákat dobált volna a fenyőfák közé, ahogy az út lassan jobbra fordul, kb. egy kilométer után. Egy kisebb patak vonala mellett haladsz tovább, és hamarosan  megpillantod a házakat, amik a patak két partján állnak, és két család otthonát jelentik. Borjúméretű kutyák ugattak ránk dühösen, de a gazdájuk szerencsére ott volt, és megfogta őket, amíg továbbhaladtunk. Még mindig a völgyet követi az ösvény, és kevéssel később már a sűrű erdőben találod magad… és mi itt tévedtünk el. A telefonom közel három nap után itt lemerült, így ettől kezdve nem volt térkép, csak érzés alapján próbáltunk a helyes irányban továbbhaladni. Jó fél órán át törtettünk toronyiránt, amerre a falut sejtettem, és meg is találtuk a növényzettel alaposan benőtt erdei utat, amit egy hegyomlás miatt évek óta nem használhattak. Igyekeztem rekonstruálni az útvonalat a 3. nap térképén, de erre a szakaszra azért ne vegyen senki mérget…

Egész másfajta sziklák a déli lejtőkön

Egész másfajta sziklák a déli lejtőkön

Ösvény fák árnyékában

A növényzet ismét változik a falu felé közeledve

Ez az út aztán már levezet a Cumalikizik (Cumalıkızık ) nevű kis faluig, végtelennek tűnő kanyarok után (persze más a helyzet, ha látod a térképen, hogy hol vagy, nekünk ez akkor nem adatott meg). Cumalikizik kedves kis falu az Uludag lábánál, keskeny utcácskákkal és sok hagyományos házzal, ezek közül sokat már fel is újítottak. Rendkívül népszerű hétvégi célpont a bursaiak körében, és nem csak azért, mert közel van, hanem mert pár éve egy szappanopera játszódott itt. A zaj, a tömeg, a szuvenírárusok és a sok kávézó kicsit csalódást okozott nekünk (mi csendes kis falura számítottunk, az utcán pletykáló öregekkel). Viszont ha vacsorázni vagy csak teázni akarsz az utolsó pár kilométer leküzdése előtt, bőséges a választék. Ha pedig úgy érzed, hogy ennyi mára épp elég volt, a külváros (Kestel) első utcáiba beérve akár buszra is szállhatsz, az elvisz az első metróállomásig (Cumalıkızık istasyonu).

Öreg ház Cumalikizik faluban

A nagy népszerűségnek hála sok házat szépen felújítottak Cumalikizikben

Traktor parkol a falu egyik háza előtt

Traktor parkol a falu egyik háza előtt

Ahogy korábban említettem, a sok kutyagolás jó részét ki lehet váltani a teleferik segítségével, amely Bursából indul fel a fennsíkra. Több megállója is van, a legmagasabb a Kurbağa Kaya (Hotels). Onnan a gerinc csak kb. 2 óra gyaloglás.

 

Share this content: