Szőlőtolvajok esete az ügyetlen telefontolvajjal

Biciklivel a Balkánon, 39-40. nap

2017. augusztus 13-14: Permët – Gërmenj
Két lehetőség közül a rövidebbet és nehezebbet választjuk, de ez egész biztosan az érdekesebb és nyugisabb. A mai nap kínálja talán az egész utazásunk legszebb tájait, ahogy elhagyjuk a Vjosa völgyét és feljutunk Leskovikig. Juhászok és nyájak, útmenti szentélyek és bunkerek mellett haladunk el, végül 1100 méter felett alszunk egy eldugott kempingben.

Távolság: 56 km
Teljes távolság: 1810 km

Kedvenc albán buszmegállóm

Reggel fellélegzünk, hogy a kutya egyik cipőnket sem választotta ki játéknak, és összepakolunk. Leülünk egy gyors kávéra és egy kis beszélgetésre az “ökokemping” teraszán, és felajánljuk a görög gázpalackot, hátha valakinek még el lehet adni. Készül még egy közös fotó, aztán elbúcsúzunk.

Közös fotó a spártai kemping tulajdonosaival (és egyik macskájukkal)

Melyik úton?

Tudtuk, hogy ez lesz az egyik legkeményebb nap, mert a völgyből (350 méterről) 1130 méteres magasságra kell felküzdenünk magunkat. És persze a nehéz rész előtt és után sem volt sima az út. Így aztán a mára tervezett 50-60 km több, mint elég volt.

Hátunk mögött hagyjuk a birkákat, macskákat és a kutyát
Hátunk mögött hagyjuk a birkákat, macskákat és a kutyát

 

A kemping tulajdonosa azt javasolta, hogy Çarshovë után az új utat válasszuk. Vadonatúj és hosszabb, de kevésbé meredek. Végül én mégis a régi útvonal mellett döntöttem, két okból. Egyrészt úgy gondoltam, hogy kisebb lesz a forgalom, mert a legtöbb autós az újat választja. Másrészt a térkép alapján úgy tűnt, hogy bár hosszabb, mint a régi út, a meredek része rövidebb, tehát valójában nehezebb..

Talán ez volt a a teljes túra legszebb útvonala
Mindig nehéz választani, de talán ez volt a a teljes túra legszebb útvonala
Ezek a hegyek varázsoltak el minket a nap első részében
Ezek a hegyek varázsoltak el minket a nap első részében, és még Korca közeléből is láthattuk őket egy-egy pillanatra, két nappal később

Szőlőevés a buszmegállóban

Az első 25 kilométeren még mindig a Vjosa folyót követtük, sok emelkedővel és lejtővel. A gond csak az volt, hogy reggelire csak kávét ittunk, és a következő városnak mondható település, Çarshovë legalább 2 órányira volt még. Talán ehettünk volna valamit Petranban, de akkor még nagyon tele voltunk lelkesedéssel, és csak átruhantunk a falun. De ahogy jöttek az első izzasztó szakaszok, kezdtem aggódni

Errefelé az útmenti kis szentélyek épp olyanok, mint amilyeneket Görögországban láttunk
Valószínűleg a görög kisebbség miatt errefelé az útmenti kis szentélyek épp olyanok, mint amilyeneket Görögországban láttunk.

Petran után két kisebb falu van még, de ott csak lakóházakat láttunk. Aztán a Strëmbec felé tartó leágazás előtt be kell valljam, hogy pár szőlőfürttel megkönnyítettük az út mellett sorakozó tőkéket. Utólag is köszönet a mit sem sejtő tulajdonosnak, remélem, nem bánta nagyon a veszteséget.

A buszmegálló, ahol az első reggelinket fogyasztottuk
A buszmegálló, ahol az első reggelinket fogyasztottuk
És a buszmegáló mögötti hegyek, amik szinte könyörögnek, hogy mássza meg őket valaki
És a buszmegáló mögötti hegyek, amik szinte könyörögnek, hogy mássza meg őket valaki

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, pár kanyarral később az utunkba akadt egy tanya, ahol kempinget és éttermet működtetett az ott lakó család. A neve Camping Pandeliu. Az előző éjszakai versenytársánál sokkal professzionálisabbnak tűnt, és az étel, amit reggelire kihoztak nekünk (friss tej, sajt, paradicsom, cseresznyelekvár és vaj, mind házi készítésű) csodálatos volt. Túrákat is szerveznek a 2500 méter magas hegyekbe. Ráadásul kiderült, hogy aki az étteremben fogyaszt, ingyen sátorozhat náluk!

Our second breakfast of homemade everything
Második reggelink mindenből házi készítésű volt

Albánia legszebb útvonala

Teli gyomorral már sokkal könnyebb volt felkaptatni a Çarshovë előtti emelkedőkre. Gondtalanul tudtuk élvezni a tájat is a számtalan kilátóhelyről. Még a Mikulás klónnal is találkoztunk, akit a ksamili kempingben láttunk utoljára. Lakódömperjével ment el mellettünk Përmet felé. 

A Vjosa legtöbbet fotózott kanyarulata

Carsove előtt az út fel-le halad a folyó mellett

Egy újabb apró falu előtt

 

Aztán megérkeztünk Çarshovë-ba, ahol választanunk kellett a régi és az új út között, Leskovik felé. A csokikészletünket is fel kellett töltenünk, és inni valami szégyenletesen édeset, mielőtt nekivágunk a komoly szintemelkedésnek. Meglepetésünkre egy idős nő próbált minket megállítani, és a kávézójába becsalogatni, ahogy a faluba értünk. Ázsiában mindennapos lenne az ilyesmi, de Albániában eddig nem tapasztaltunk ilyet. Végül mi a második bárnál álltunk meg, mert ott bolt is volt, de kiderült, hogy csak giccses szuveníreket árulnak. Így csak két túlárazott jégkrémet vettünk, és megkerestük a harmadik kávézót. A finom eszpresszó és forrócsoki után vettünk pár tábla csokit, és elindultunk a régi úton.

Ebben a régióban hatalmas lehetőségek rejlenek, a természet még nagyrészt érintetlen és felfedezetlen
Ebben a régióban hatalmas lehetőségek rejlenek, a természet még nagyrészt érintetlen és felfedezetlen. Siess, pár év múlva nyüzsögni fog a hely a turistáktól!

Emberpróbáló kaptatók

Leskovikig a teljes távolság 15 km alatt volt, de 700 méterrel magasabbra kellett feljutnunk. Könnyűnek nem nevezném két első tányérral (nekem soha nem volt több, és most már Áronnak sem). Mindketten állva tekertünk a következő két óra nagy részében. Így lehet a karokban is izomlázunk biciklizés közben.

Nem tudom, hány 14 éves csinálta volna meg ezt az utat panasz nélkül, mint Áron
Nem tudom, hány 14 éves csinálta volna meg ezt az utat panasz nélkül, mint Áron. A mi kis hősünk!

Mindent egybe vetve jól döntöttünk, mert forgalom alig volt, az út minősége a mi sebességünk mellett megfelelt nekünk, és továbbra is nagyszerű volt a látvány. Falusi reggelink maradékát Leskovik előtt fogyasztottuk el egy kanyarban, aztán megkerestük a hegyi város főterét és a legszimpatikusabb kávézót.

Lassan távolodunk a Vjosa völgyétől, és magunk mögött hagyjuk a festői hegyeket
Lassan távolodunk a Vjosa völgyétől, és magunk mögött hagyjuk a festői hegyeket

Valahol Carsove és Leskovik között

A hegyek látványa jó ürügyet szolgáltatott, hogy megálljunk a kanyarokban
A hegyek látványa jó ürügyet szolgáltatott, hogy megálljunk a kanyarokban

Eldugott város a hegyekben

Leskovik főtere is épp felújítás alatt volt, de tetszettek nekünk a régi kőházak és a bérházak udvarán legelésző szamarak is érdekes látványt nyújtottak. Albánia egészen más arcát mutatja itt, mint a tenger mellett vagy a termékeny síkságon. Aztán megvettük a vacsora hozzávalóit, mert a mára kinézett kemping a semmi közepén volt, 1100 méter felett.

Leskovik modern része
Leskovik modern része
A főtér már majdnem kész volt
A főtér már majdnem kész volt
Koffeinpótlás és ingyen wifi
Koffeinpótlás és ingyen wifi

Leskovik nagyjából 900 méter magasan fekszik, úgyhogy vártáránk még jó pár emelkedő, pedig már kezdtünk fáradni. A táj megváltozott a hegynek ezen az oldalán. Kevésbé volt látványos, a sziklák helyét sűrű fenyőerdők vették át. A tisztásokon pedig birkanyájak legeltek. És hatalmas pásztorkutyák figyelték, ahogy elhaladtunk mellettük.

Délután fények egy meglepő zápor után
Délután fények egy meglepő zápor után

Hepiend (vagy happy end?)

Lassan feljutottunk a nap legmagasabb pontjára (1130 m), és  a Farma Sotirához. Ez egy népszerű pisztrángétterem, ahol szobákat is kiadnak, és a parkoló egy részét kinevezték kempingnek. Az ár, amit kialkudtunk, nagyon kedvező volt, hiszen a 15 euró a bőséges reggelit is tartalmazta. A fürdőszobák és mosdók tisztaságával és számával (nemenként egy) már nem voltunk annyira megelégedve.

A második napon a telefonomat ellopta valaki a vécéből (máshol nem igazán lehetett tölteni), és hatalmas szerencsém volt, hogy végül visszakaptam. Gyorsan cselekedtünk, és pont ott volt a tulaj, aki tudott angolul. Már éppen a biztonsági kamerák felvételeiről beszéltünk, amikor megjelent az egyik pincér a telefonnal, amit állítólag valaki az ablakban hagyott… Gyorsan hozzá kell tennem, hogy Albánia nagyon biztonságos ország, és soha semmi hasonló nem történt velünk a négy hét alatt.

Az utolsó pár száz méter a kemping előtt
Az utolsó pár száz méter a kemping előtt

A reggelivel ezzel szemben nagyon elégedettek voltunk (mindenféle tejtermék, friss kenyér és lekvár), és a vacsorára kapott hal is tökéletes volt.

What Farma Sotira is really good at is fish
Farma Sotira halban igazán erős

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.