Szíria: lovagvárak és veterán autók

Szíria déli és keleti részeinek bejárása után látogassunk el a tengerparti városokhoz és a hegyekben büszkén álló középkori várakhoz. Szépen megőrzött, ma is működő veterán autók, stoppolás traktorral és a szír bürokrácia mélységei. Meg persze fotók.

Egy mecset dómja Hama városában
Egy mecset dómja Hama városában. Nem volt nálam a gép, amikor először láttam a minaret rávetülő árnyékát, de másnap vissza tudtam menni ugyanabban az időben.

Szíria kikötője

Aleppóból vonattal utaztunk tovább Latakiába, és körülöttünk fokozatosan változott a táj. A kopár, barnás színeket lassan felváltották a zöld árnyalatai, hiszen a Földközi-tengerhez közeledve jóval több a csapadék és így a szántóföld, erdő is.

Halászhajók pihennek Latakia kikötőjében
Halászhajók pihennek Latakia kikötőjében

Latakia közepes nagyságú város, Szíria legfontosabb kikötője. Sétáltunk egyet a parton és a belvárosi utcákon. Ami rögtön feltűnt más szír városokhoz képest, a hely európai hangulata volt. A nők közül sokan viseltek nyugati ruhát, és a boltokban is nagyobb volt a választék.

Forgalmas utca Latakia belvárosában, az ország vezetőjének, Basar al-Assadnak képmásával
Forgalmas utca Latakia belvárosában, az ország vezetőjének, Basar al-Assadnak képmásával. (Fotó: Yazan Badran)

A valódi célpontunk azonban nem a város volt, hanem az onnan kb. 30 km-re található Szaladin Citadella, a keresztes lovagok egyik vára. Nem volt egyszerű autó nélkül megközelíteni, de hamar rájöttünk, hogy Szíriában gyerekjáték stoppolni. Általános szabály volt, hogy az első jármű mindig megáll. Ebben az esetben egy traktor jött elsőnek, és a fülke már tele volt. Viszont a platóra még felmászhattunk, és micsoda utazás volt! Igaz, fotózni nem lehetett…

Két lovagvár

A Szaladdin Citadella Latakia közelében
A Szaladdin Citadella Latakia közelében (Photo by Dan)

Ezt a ma is lenyűgöző erődítményt a föníciaiak építették, majd a bizánciak és a keresztes lovagok is birtokolták, de mai nevét Szaladdin szultánról kapta. Története több mint 1000 éves, bár legrégebbi falai “csak” a 12. századból valók. A középkorban sok ostromot megélt várat a 14. századtól már nem használták, így maradhatott meg ilyen jó állapotban. Ma a Világörökség része.

Egyik legmegdöbbentőbb része az egykori felvonóhíd pillérje. A vár melletti árkot a sziklafalból vésték ki, de az építők egy 28 m magas sziklatűt meghagytak középen. A hídnak ma már hűlt helye, de az oszlop ma is áll.

A Szaladdin Citadella hihetetlen sziklatűje Szíria nyugati részén
A Szaladdin Citadella hihetetlen sziklatűje Szíria nyugati részén

Aktuális helyzet: A közelben állomásozó orosz légierőnek köszönhetően Latakia aránylag biztonságban vészelte át a polgárháborút. Azért 2011-ben elszenvedte a szír hadsereg támadásait, és sok civi is életét vesztette. A Szaladdin Citadella mindeddig súlyosabb károk nélkül megúszta a háborút.

Krak des Chevaliers

A Krak des Chevaliers, a keresztes lovagok legszebb állapotban megmaradt várának egyik bástyája.
A Krak des Chevaliers, a keresztes lovagok legszebb állapotban megmaradt várának egyik bástyája. A vár alatti városba költöztették a franciák a vár falain belül felépült falu lakóit a 30-as években.

Ez az erődítmény a középkori hadiépítészet talán legjelentősebb képviselője (és nem csak Szíriában, hanem az egész világon). A neve az első tulajdonosaira, a kurdokra utal, de aranykorát a Johannita lovagrend idején élte, a 11-12. században. Akkoriban 2000 katona őrizte, és fontos szerepe volt a Tripolisz és Homsz közötti stratégiai útvonal őrzésében.

A keresztes lovagok várainak csodálatos példája, a Krak de Chevaliers
A keresztes lovagok várainak csodálatos példája, a Krak de Chevaliers (Fotó: Dan)

A várat mi Tartuszból Homsz felé, út közben néztük meg, így csak pár óránk volt felfedezni. Romjaiban is lenyűgözött bennünket, ráadásul a középkori hangulatról is gondoskodtak a statiszták, akik egy film forgatásán vettek részt. 

Aktuális helyzet: A vár részben megsérült a polgárháború alatt, de pontos információ nincs a károkról. Azt lehet tudni, hogy sebtiben ki is javították a hibákat.

A bürokrácia útvesztőjében

Tartusz egész csinos tengerparti város nem messze a libanoni határtól. Az ókor óta lakott település, és történelmi emlékekkel is büszkélkedhet, de nekünk a hivatalairól maradt emlékezetes.

A tartuszi kikötőben találkoztunk ezzel a három kíváncsi kisfúval
A tartuszi kikötőben találkoztunk ezzel a három kíváncsi kisfúval

Már 15. napja voltunk Szíriában, ezért meg kellett hosszabbíttatnunk a vízumunkat a Bevándorlás és Útlevelek Hivatalában. Az útikönyvünk szerint egy óra alatt túl lehettünk rajta. Azt gondolná az ember, hogy beadja az útlevelét, aztán később visszakapja a bélyegzőkkel. Csakhogy a Közel-Keleten már akkor komolyan vették az ügyfelek bevonását, és alaposan megdolgoztattak minket.

Irodából irodába

Először is sorba kellett állnunk a földszinten egy irodaféle előtt. Valójában egy spajz méretű, ablaktalan lyuk volt, benne egy íróasztallal, amely mögött egy fásult rendőr ült. A sorbanállás sem volt olyan igazi, egymás mögött várakozás. Inkább úgy kell elképzelni, hogy 8-10 ember tolong az ajtó előtt, és próbálja a többieket megelőzve a rendőr kezébe nyomni az összegyűjtött, gyűrött iratokat.

Kivártam a soromat, és leadtam az útleveleket. A rendőr 60 lírát kért, elővett két nyomtatványt, kitöltötte arabul, ráragasztotta az illetékbélyegeket, majd az egészet a kezembe adta. Nem, ennyivel nem úsztuk meg. Mindezt fel kellett vinni a kapitányhoz. Az 1. emeleten meg is találtuk az irodáját (angolul is ki volt írva: “CHIEF”), és félénken beléptünk. A kapitány elvette a papírokat, és odabiggyesztette az aláírását. Utána a szemközti irodára mutatott, hogy menjünk át oda.

Onnan öt perc múlva átküldtek a folyosó végére. Itt a tisztviselő, akit a tízóraijában zavartunk meg, valamit írt a számítógépébe, és kaptunk 2-2 pecsétet a nyomtatványainkra. Aztán elkísért a 3 ajtóval odébb lévő irodába. Újabb 2-2 nyomtatvánnyal bővült a gyűjteményünk, és ezúttal magunknak kellett beírnunk az adatainkat.

Ezekért a bélyegzőkért és aláírásokért küldöttünk annyit
Ezekért a bélyegzőkért és aláírásokért küldöttünk annyit

Anita nem tudta befejezni a sajátját, mert valaki kivette az útlevelét a kezéből, de kicsire nem adunk, ez már így maradt. Újabb pecsétek (3-3) ezúttal az útlevelekbe (hurrá!), aztán közölték velünk, hogy kell 3-3 fénymásolat, amit az épülettel szemben, egy kis házban készítettek. Lementünk, aztán vissza a másolatokkal az előzőleg már megismert hivatalnokhoz. Újabb számítógépes adatkezelés, és az utolsó állomás a kapitány irodája volt. Ő végre az útlevelünkbe nyomott bélyegzőt, amit alá is írt. És eltelt egy óra.

Gyomorforgató kirándulás

A szabad levegőre kiszabadulva felüdülés volt Tartusz régi kikötője a sárga-fehér halászhajókkal, halászokkal és pelikánokal. A várostól félórányira egy apró sziget is van, nem hagyhattuk ki.

Ezek a pelikánok Tartuszban, a parti sziklákhoz kikötve álldogáltak - talán a halászok használták őket valamire.
Ezek a pelikánok Tartuszban, a parti sziklákhoz kikötve álldogáltak – talán a halászok használták őket valamire.

A tenger olyan vad volt, és a motorcsónak olyan kicsi, hogy azt gondoltuk, soha nem érünk oda. Csak nagyjából egy órát töltöttünk Arwad szigetén (és ebből is fél órát egy padon ülve, hogy elmúljon a hányinger).

Halászhajó várja Arwad partjánál, hogy visszatérjen a tengerre
Halászhajó várja Arwad partjánál, hogy visszatérjen a tengerre (Fotó: Stijn Hüwels)

A kerek szikladarabot teljesen beborítják a kőházak és a szűk utcák. Ha felújítanák, népszerű turista célponttá válhatna. Különösen tetszett nekünk a dokk és a kilátás a szárazföldre, Tartuszra. Tulajdonképpen akármeddig maradtunk volna (csak, hogy ne kelljen visszahajóznunk).

A Közel-Kelet Havannája?

Gyönyörűen karbantartott autócsoda Hama központjában
Gyönyörűen karbantartott autócsoda Hama központjában

Utolsó szíriai állomásunk Hama volt. Nem sok olyan város van a világon, amire a különleges hangjai miatt emlékezhet az utazó. Emellett elképesztő mennyiségben járták az útjait autómatuzsálemek, és még egyszer megtapasztalhattuk a szírek vendégszeretetét.

Hama egyik ma is működő noriája
Hama egyik ma is működő noriája

A hátborzongató, monoton hangokat a noriák adják ki. Hatalmas, 8-10 méter átmérőjű fakerekek, amelyek 5-600 évesek is lehetnek. Eredeti funkciójuk az volt, hogy az Orontesz-folyó vizét eljuttassák a földekre, ma viszont pusztán esztétikai szerepet töltenek be. Az egyik legszebb épp egy asztalosműhely hátsó kertjében volt. Az öreg asztalos örömmel mutatta meg nekünk, és utána behívott egy kávéra is (ami olyan erős volt, hogy alig bírtuk meginni).

Ezt a noriát egy asztalos kertjén át lehetett megközelíteni
Ezt a noriát egy asztalos kertjén át lehetett megközelíteni

A város másik jellegzetessége volt, hogy rengeteg öreg autót lehetett az utakon látni. A 40-es, 50-es évekből származó európai és amerikai autók közül sok egészen kiváló állapotban volt, sokat taxinak használtak. Természetesen a háború itt is szedett áldozatokat, ahogy ebben a cikkben olvasható és látható (angolul).

Nyugalmazott veterán egy mellékutcában
Nyugalmazott veterán egy mellékutcában

Mivel ez volt az utolsó város, amit Szíriában meglátogattunk, szerettünk volna valamit hazavinni emlékbe. Egy kis üzletre bukkantunk, ahol egy nemrégiben lebontott régi negyedből kimentett hétköznapi tárgyakat is árultak. Így tettünk szert két gyönyörű, kézzel festett csempére, amelyek azóta a nappalink falát díszítik.

A Hamában vásárolt két csempe egyike
A Hamában vásárolt két csempe egyike

Aktuális helyzet: Több százezer ember tüntetett Hamában az egypártrendszer ellen 2011 tavaszán, amit Hama ostroma követett július-augusztus során. Tankokat és mesterlövészeket is bevetett a szír hadsereg, és több száz civil vesztette életét.

Emlékekben és élményekben gazdagon hagytuk el akkor Szíriát. Biztosak voltunk benne, hogy pár éven belül majd visszatérünk – hát, ezzel azt hiszem, még várnunk kell egy kicsit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.