Sidi Ifni: spanyol hangulat Afrikában

 

Leszállsz a buszról a II. Hasszán sugárúton, és már érzed a só illatát a levegőben. Valaki rád köszön egy vidám “Hola!”-val, ahogy elindulsz a kék-fehér házak között. Egy férfi kaktuszfügét árul az árkádos házak egyike előtt, és két nő megy át előtted az utcán, majd eltűnnek egy szűk sikátorban. Aztán elsétálsz a gyarmati időkből megmaradt, még pusztulásukban is gyönyörű épületek mellett, és magával ragad a hely különös hangulata.

Nők sétálnak Sidi Ifni egyik utcáján

Sidi Ifni Marokkó déli részén található (ha nem számítjuk a vitatott Nyugat-Szaharát), így annál meglepőbb, hogy ez a kisváros ennyire megőrizte európai hangulatát. A megoldást a történelemben kereshetjük: Sidi Ifni és a környező területek spanyol fennhatóság alá tartoztak nagyjából 100 évig. Spanyolország csak 1969-ben engedte át Marokkónak, de az ibériai hatás ma is tetten érhető. Az emberek délután sziesztáznak, és sokan szívesebben szólalnak meg spanyolul, mint angolul. Aztán ott vannak az art déco épületek, és az utcatáblák is lehetnének bárhol Spanyolországban. 

Utcatábla Sidi Ifniben
A Calle de Oviedo Sidi Ifniben

Ember és természet alkotta látványosságok

Az 1930-as évekből származó art déco épületeket nem szabad kihagyni – ilyenek például a Világítótorony, a régi moziépület, a Városháza, a volt spanyol konzulátus. A helyi halászok elégedetlensége 2008-ban erőszakos tiltakozásokhoz vezetett, és ezt követően a marokkói kormány rengeteg pénzt öntött a régióba. Ennek köszönhetően Sidi Ifni több régi épületét felújítottak, és persze ezzel kicsit elvesztették a régi varázsukat. Másfelől így nem kell attól tartani, hogy pár éven belül összeomlanak, és új funkciót is kaptak.

A Világítótorony tornya
A Világítótorony tornya

A város az óceán partján fekszik, és lakosainak évszázadok óta a halászat jelenti a fő bevételi forrást. A hosszú, homokos part soha nincs túlzottan tele (bár nem is a tisztasága a fő erénye), és a környéken a szörfösök is kiváló hullámokat találhatnak. Busszal vagy taxival pár perc alatt eljuthatunk a közeli Legzira tengerpartjára, amely fantasztikus sziklaíveiről lett híres. Sajnos 2016-ban az egyik leomlott, de két másik továbbra is megcsodálható. A szikláknak élénk vöröses a színe, ami tökéletesen illik az óceán és az ég kékjéhez. Ha pedig valaki tele van energiával, gyalog is visszajuthat Sidi Ifnibe (vagy félúton leint egy taxit). Mi ezt tettük, és a part menti sziklák tetejéről egész különleges látványban volt részünk.

A legtörékenyebb sziklaív 2016-ban leomlott
A legtörékenyebb sziklaív 2016-ban leomlott
Legzira - tengerpart sziklaalagutakkal
Legzira – tengerpart sziklaalagutakkal

Ha kicsit több időnk van, mindenképp érdemes kicsit továbbmenni észak felé, Mirleftig. Igazi látnivalókat nem kínál ez a kisváros, inkább csak hangulatokat. A kávézókban ráérősen beszélgető férfiak, a boltjaik előtt üldögélő árusok azt az érzést keltik, mintha megállt volna az idő, a közeli tengerpart vadregényes és családias, ráadásul a helyiek esküdnek rá, hogy Jimi Hendrix is megfordult itt.

Mirleft partja
Mirleft partja egy augusztusi napon
Öregek társalognak tea mellett Mirleft főutcáján
Öregek társalognak tea mellett Mirleft főutcáján

Ha Marrakechben (vagy Agadirben) jársz, ne hagyd ki ezt a különleges világot a kősivatag szélén. Busszal és taxival nagyjából 8 óra Sidi Ifni (kb. 20000 Ft), Agadirból pedig kevesebb mint a fele. Sokféle szálláslehetőség közül lehet választani a filléres hálótermektől a kempingen át a magánszállásokig és hotelekig. Én a Maison D’hôtes Tiwaline szobáit ajánlanám (6-7000 Ft két főnek), központi elhelyezkedése és isteni kávéja miatt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..