Sátorozás a templomkertben

augusztus 28, 2017 0 By Viktor

6. nap: Valjevo – Sevojno
Távolság: 88 km
Teljes távolság: 403 km

Leaving Valjevo

Látnunk kellett Valjevo csinos utcácskáit nappali fényben is, ezért tettünk egy kört reggel a macskakövön. Reggelire a város specialitását, meggyel töltött rétesféle süteményt ettünk. Amellett, hogy finom volt, elegendő energiát is adott a város után következő emelkedők leküzdésére.

 

Valjevo

A régi híd Valjevóban

Az első fárasztó szakasz nagyjából 7 km hosszú volt, miközben egy hegyi patak folyását követtük. Egy kis faluban, Bacevciben ebédeltünk, ami mára szinte teljesen elképtelenedett (azt gyanítottuk, hogy a szomszédjában megnyitott hatalmas kőbánya lehetett az ok).

A másik tábla nem volt 500 méterrel távolabb…

Innen következett a nap igazán nehéz emelkedője: 8 km felfelé, hajtűkanyarokkal és többnyire árnyék nélkül. Pont ahogy a tetejére értünk, észrevettem egy szemből közeledő biciklistát, hasonlóan felpakolt bringával, mint mi. Francia volt, Németországtól tekert el a Fekete-tengerig, és most éppen visszafelé (!) tartott. 3600 km-nél tartott éppen. Beszélgettünk egy kicsit, készült pár fotó, és jó utat kívántunk egymásnak. 

Mindig jó érzés hasonlóan őrült emberekkel találkozni 🙂

A jól megérdemelt lejtő előtt még beültünk a hágón lévő két étterem egyikébe. A szerb húspogácsa bőséges volt és ízletes, bár kicsit talán drága.

A nap hátralévő részében ereszkedtünk lefelé a folyó mellett; ezzel nem is lett volna semmi baj, de teli gyomorral kicsit elálmosodtam, és majdnem leestem a bicikliről. Meg kellett állnunk Pozsegában is, hogy igyunk valami hideget, mert még mindig nagy volt a forróság annak ellenére, hogy már elmúlt 5 óra.

Pozsegán épp csak átkerekeztünk, igyekeztünk tovább Uzice felé, és annyira nem is tetszett a szebb időket megélt iparváros. A két város közötti országút keskeny és forgalmas, túl sok sírkő emlékeztet az itt történt tragikus balesetekre. A tervünk az volt, hogy a város melletti úgynevezett öko-kempingben szállunk meg. A pontos helyszínről a neten talált információ nem volt következetes: a Szerb Kempingek Szövetségének weboldala Uzicétől észak-keletre, a hegyekbe helyezte, a tulaj saját FB profilján viszont Sevojno, egy kis alvóváros szerepelt, Uzice mellett pár kilométerrel keletre. Úgy gondoltam, az utóbbi lehet a pontosabb, de ott csak bérházakat találtunk. Megkérdeztük a helyieket, akik boldogan segítettek, de fogalmuk sem volt. Aztán egy csapat fiatal is csatlakozott a növekvő tömeghez, hangosan beszéltek egyszerre, és csak szerbül persze. Vicces szituáció volt, de nem jutottunk előre, amíg egy idősebb nő el nem magyarázta, hogy a kemping bizony a közeli hegyekben van….

Vannak szerencsés emberek, akik ilyen elképesztően szép helyeken élnek Szerbiának ezen a részén

Túlságosan késő volt már, hogy még 8 km-t tekerjünk meredeken felfelé, elkezdtünk ezért embereket megkérdezni, nem aludhatnánk-e a kertjükben. Két visszautasítás után Anitának az az ötlete támadt, hogy megpróbálhatnánk a templom körüli szép, füves területet. A gondnok azonnal rábólintott, és mire besötétedett, már letelepedtünk pár állandó vásáros sátor mögé.

Most először megelégedtünk a hideg vacsorával, de a mosakodást nem akartuk elmismásolni, a szokásos módszerünk itt is bevált. A hosszú nap és a makedón bor megtette a hatását, hamarosan mélyen aludtunk.