Sajgó izmok, széteső felszerelés

Biciklivel a Balkánon, 41. nap

2017. augusztus 15: Gërmenj – Korçë
Ami a térképen gyerekjátéknak tűnt, arról hamar kiderül, hogy tele van alattomos emelkedőkkel. Eldugott kocsmák, falvak és szelídülő hegyek mellett jutunk Korcába, miközben a biciklik lassan szétesnek alattunk…
Távolság: 75 km
Teljes távolság: 1885 km

Hajtűkanyarok vezetnek egy eldugott völgybe

Optimista tervek

Még egy bőséges reggeli a Farma Sotira teraszán, és már az úton is voltunk megint. Úgy terveztük, hogy egy utolsót fogunk vadkempingezni Korçë előtt – a Locus térképén találtam ugyan egy kis háromszöget, de a neten semmi nem szerepelt a kempingről. Vagy talán eljutunk egészen a nagyvárosig… 

A hegységnek ez az oldala sokkal zöldebb, fenyvesekkel és tölgyesekkel
A hegységnek ez az oldala sokkal zöldebb, fenyvesekkel és tölgyesekkel

Az első 10-15 km nagyrészt lefelé vezetett, örökzöld erdőkön keresztül, és még az út is jó minőségű volt. Amikor Anita megkérdezte, mire számíthat, azt mondtam, közepesen lesz csak nehéz a nap, biztosan nem nehéz. Később aztán kénytelen voltam módosítani a besorolást. Talán mert 6 hete szinte minden nap bicikliztünk, vagy túl sok volt a megmászandó hágó, nem tudom. De a nap végére mindannyian készen voltunk.

Elhagyatott templom 1100 méter magasan
Elhagyatott templom 1100 méter magasan
A tájra ezen a napon sem lehetett panaszunk
A tájra ezen a napon sem lehetett panaszunk

Az isten háta mögött

Ritkán lakott völgyeken vezetett az utunk, a falvakban gyakorlatilag csak az öregek maradtak (Barmashban például megálltunk egy kólára… mint az ufókra, úgy néztek ránk a szinte üres kocsmában).

II. világháborús emlékmű a szocializmus idejéből
II. világháborús emlékmű a szocializmus idejéből

Ersekë alpesi városka 4000 lakossal, és Albánia egyik legmagasabban fekvő települése 1050 méterrel a tengerszint fölött. Itt tartottuk a nap első pihenőjét. Találtunk egy barátságos giroszost a frissen kövezett főtéren, egy gyors ebédhez tökéletesen meg is felelt. A fiam ügyetlenül a földre ejtette a tányérját (persze fejjel lefelé). A tulaj rögtön hozott neki egy másik adagot, és a végén nem hagyta, hogy kifizessük…

Ersekë főtere
Ersekë főtere
És egy szépen felújított épület (a múzeum)
És egy szépen felújított épület (a múzeum)

Vettünk csokit az előttünk álló emelkedőkhöz (a görög bárba is vittünk egy csomag bonbont, cserébe a kedvességükért), aztán még egy sütire is megálltunk egy cukrászdánál (a Rina park közelében, csak ajánlani tudom!) és folytattuk Korçë felé.

Lyukak betömve

A cukrászda teraszán üldögélve vettem észre, hogy a biciklis cipőim talpa kicsit meglazult (az egyiket már majdnem elhagytam). Ilyenkor jön jól a szigetelő szalag, és olyan jól megragasztottam, hogy egészen hazáig bírta.

A jobb cipőm talpa gyakorlatolag teljesen levált, de a szigetelő szalag csodákra képesThe entire sole of one shoe came off but the insulation tape did wonders

Innen Mollasig alig kellett tekerni, de aztán a folyó másik partján 5 km-es hegymenet következett, vissza 1070 méterre. Mollas után egy étteremben megint megálltunk egy italra. A helyiek körében igazán népszerű lehet, mert már délután majdnem tele volt. A látvány és az illatok (és az elégedett arcok) alapján jó étteremnek tűnt, csak kutyából lófrált túl sok az asztalok között. A vendégek a szexuális életükbe is bepillantást nyerhettek, amíg aztán valaki le nem hűtötte a kedélyeket egy pohár hideg vízzel…

Ez lehetett talán a 100. kávénk Albániában, tökéletes, mint mindig
Ez lehetett talán a 100. kávénk Albániában, tökéletes, mint mindig

Egy utolsó hágó

Az emelkedő végül is nem volt annyira hosszú vagy meredek, de a lábainknak már nem annyira hiányzott az intenzív edzés. Ráadásul az aszfalt is hiányzott egy szakaszon, helyette murván kellett felszenvednünk magunkat, nagy volt hát az öröm, amikor végre a tetőre értünk. Innen nagyrészt lefelé haladhattunk Korcë felé. 

Egy pihentető szakasz

Kiderült, hogy a kis sátor ikonok a térképen egy útépítő vállalat konténereit jelezték, ugyanis új főút épül Ersekë felé. Ez azt is jelenti, hogy ha valaki szeretné még kiélvezni a két város közötti kis forgalmat és a keskeny, kanyargós utat, akkor sietnie kell, mert hamarosan felváltja a széles aszfaltcsík. Az egész terület tele volt teherautókkal és munkásokkal, ezért gyorsan lefoglaltam egy szobát a korcai Kristal Hotelben.

Az utolsó 15 kilométert kevesebb mint egy óra alatt megtettük, és meg sem álltunk a városközpontig, hogy megnézzük, mennyit változott 2009 óta. Némi alkoholt is magunkhoz akartunk venni, hogy megünnepeljük a megérkezésünket. A Kristal Hotel magasan a hegyoldalban található, azt tehát sejtettük, hogy onnan már nem jövünk vissza, ha egyszer feltekertünk.

Az utolsó kihívást a hotel megközelítése jelentette...
Az utolsó kihívást a hotel megközelítése jelentette…

Korce minden szempontból kellemes meglepetést jelentett

Korce olyan sokat változott, hogy alilg ismertünk rá. Sokkal tisztább lett, és valószínűleg élhetőbb is a kerékpárutaknak, körforgalmaknak, ízléses új épületeknek és a jóval kevesebb szemétnek köszönhetően. A hotelünk is tetszett. Első benyomásunk az volt, hogy a kommunista idők túlélőjére találtunk (valószínűleg az is), de a személyzet kedvessége és a kényelmes ágyak ezt bőven egyensúlyozták.

Korce házai az esti nap fényében
Korce házai az esti nap fényében

Amikor megérkeztünk, megkérdeztük a pincérként is helyt álló recepciós srácot, betenné-e a pezsgőnket a hűtőbe (persze betette). Aztán, amikor vacsoráztunk a hotel éttermének teraszán, felajánlotta, hogy kihozza nekünk. Meglepetten mondtunk igent, és még nagyobbat néztünk, amikor megjelent egy vödör jéggel, benne a pezsgővel! Persze kapott ő is egy pohárral.

Kilátásunk a Kristal Hotel erkélyéről
Kilátásunk a Kristal Hotel erkélyéről

Aztán az erkélyről néztük a város fényeit, míg lement a nap, és igyekeztük kialudni magunkat az utolsó hosszú nap és Macedónia előtt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.