Morcos kalauzok mindenfelé

Biciklivel a Balkánon, 42-45. nap

2017. augusztus 16-19: Korçë – Ohrid – Belgrád- Szabadka- Szeged
Búcsút intünk Albániának, és belekóstolunk Macedóniába a tóparti Ohrid városában. Aztán morcos kalauzokkal és buszsofőrökkel hadakozunk, majd áttekerünk Belgrádon az éjszaka közepén. Hosszú buszozások után örömmel tesszük meg az utolsó 50 km-t megint biciklivel.
Távolság: 74 km + 13 km + 52 km
Teljes távolság: 2024 km

Pecások a stégen Ohridban

Pár kamaszfiú már kora reggel a hotel alagsorában gyülekezett, az edzésükre várva. Mind vadonatúj felszerelést viseltek, és sokkal komolyabb országúti kerékpárjaik voltak, mint nekünk. Azt hiszem, jobb helyen nem is szállhattunk volna meg Korcában… 

 

Tudtuk, hogy ez az utolsó igazi bicajos napunk, ami kicsit kustává tett minket, így kényelmesen megreggeliztünk. Lefoglaltam egy szobát egy ohridi panzióban, és 10 körül elindultunk. Korce nagyjából 850 m magasan fekszik (a hotelünk pedig jóval 900 m fölött!), ezért annyira nem volt nagy a hőség. Viszont a Pogradec (és a macedón határ) felé vezető út annyira nem volt izgalmas, főleg az elmúlt napok kivételesen szép tájai után.

Egyenes utak, szántóföldek Korçë és Pogradec között
Egyenes utak, szántóföldek Korçë és Pogradec között
Kertjében dolgozó nő - nem madárijesztő!
Kertjében dolgozó nő – nem madárijesztő!

Lassan magunk mögött hagytuk a Morava-hegység vonulatait, és a magasan fekvő síkságon haladtunk tovább, szántóföldek, falvak mellett. A fennsíknak hirtelen szakad vége nem sokkal Pogradec és az Ohridi-tó előtt. Az út itt néhány hajtűkanyarral küzdi le a szintkülönbséget, mellette pedig egy látványos vízesés látható. Viszont annyira nem illik a képbe, hogy sokáig azt hittem, csak valami csőtörés. (Mondjuk, a szaga elég kellemetlen volt, de ez annyira nem meglepő Albániában.)

Waterfall right by the highway

Viszlát Albánia!

A fennsík széléről már látszik az Ohridi-tó
A fennsík széléről már látszik az Ohridi-tó

Utána megérkeztünk Pogradecbe, és hamarosan felismertük azt a koszos utcát, ahol sok évvel korábban minibuszra vártunk. Most is innen indulnak a környékre a buszjáratok, és az ilyen helyeken nem nehéz olcsó büfét találni. Ettünk egy gyors giroszt, és kerestünk egy boltot, ahol ajándékokat vehetünk.

Ki vette észre a tűzifát az erkélyen?
Ki vette észre a tűzifát az erkélyen?
Forgalmas kereszteződés Pogradecben
Forgalmas kereszteződés Pogradecben

A macedón határ csak fél óra a várostól, és kora délután volt, úgyhogy tettünk egy kis kitérőt a tópart felé. Csinos tóra emlékeztünk koszos, büdös vízzel és szinte kizárólag belföldi nyaralókkal (ami ugye nem annyira meglepő).

Pogradec nyilvános strandja
Pogradec nyilvános strandja
Az aquapark
Az aquapark

A víz most sokkal tisztábbnak tűnt, de más nem változott: hosszú, homokos part napernyőkkel  és játszóterekkel. Azért Ksamil és Durrës százszor zsúfoltabb volt.

Mozgó árus a parton

Mi mindenre jó egy régi bunker
Mi mindenre jó egy régi bunker

Helló Macedónia!

Keskeny, nem túl forgalmas út vezet Pogradectől a határig. Maradt pár lekünk, és abban bíztunk, hogy akad majd egy büfé, ahol elkölthetjük, de a város után semmi nem volt nyitva. Aztán beléptünk túránk 6. országába, és épp csak elkezdtünk felfelé araszolni a meredek hegyoldalon, amikor Áron defektet kapott. Nagyon szerettünk volna már megérkezni és pihenni, sietve ragasztottam hát meg a belsőt, és nem is tartott 500 méternél tovább. Kerék le, gumiragasztás még egyszer, és ezúttal sikerült.

Macedón templom nem sokkal a határ után
Macedón templom nem sokkal a határ után

Ez a szakasz elég kemény, az út elhagyja a tavat, és magasan halad tovább. De az igazi probléma az volt, hogy mindössze 5 méter széles. Időnként erre tábla is figyelmeztetett, de az autósok őrült módjára előzgettek minket. A kanyarok előtt középre kellett behúzódnunk, hogy ne is próbálkozzanak. Egy nő így is majdnem elsodorta Áront egy faluban, amit heves szóváltás követett, nemzetközi kézjelekkel megtámogatva.

Az Ohridi-tó - a távolban Albánia

A fények játéka a tó felett

Szerencsére Ohrid városa előtt 5 kilométerrel letérhettünk a főútról, és a tó mellett mehettünk tovább. Csinos sétány vezet itt, tele gyalogosokkal – még mindig jobb, mint az eszement autósok. Pont naplementére értünk be a városközpontba.

Lassan lemegy a nap
Lassan lemegy a nap
A helyiek nem mennek el a hivatalos strandig, beugranak a járdáról :)
A helyiek nem mennek el a hivatalos strandig, beugranak a járdáról 🙂

Lustálkodunk az Ohridi-tónál

Hamar megtaláltuk a panziót (Julija Guest House). Rendben volt a hely, az ár és a szoba is, a tulajdonos, Julija pedig segítőkész és vidám. Este pedig jót vacsoráztunk egy hagyományos macedón étteremben, nem messze a tótól (Fontana, Jane Sandanski utca).

Úgy döntöttünk, egy napot még maradunk Ohridban az Észak-Szerbiába vezető. hosszú buszozás előtt. Másnap reggel akartuk megvenni a jegyeket a buszpályaudvaron, megkérdeztem hát egy fiatal nőt az utcán. Nem szeretem a sztereotípiákat, de innen kezdve egy sor negatív élményünk volt macedónokkal és szerbekkel. A beszélgetésünk így zajlott:

– Elnézést, meg tudnád mondani az utat a buszpályaudvarra?
– Nem mehettek gyalog a pályaudvarra. Túl messze van. Taxival kell mennetek.

Ennyi. Megfordult, és otthagyott minket. Pár pillanatig nem is fogtam fel, mi történt. Azért nem adtuk fel, és a következő járókelő sokkal kedvesebb volt. Negyedóra múlva oda is értünk (ennyire messze volt).

Amikor a jegyirodában az eladó meghallotta, hogy biciklivel akarunk utazni, eltűnt az arcáról a mosoly, és másik két társaságnál kellett érdeklődnünk, de az utolsó el tudott minket vinni Szkopjébe másnap reggel.

Az óváros házai
Az óváros házai

A nap hátralévő részét azzal töltöttük, hogy bebarangoltuk az óvárost és fotóztuk a szépen felújított ottomán épületeket. Délután még fürödtünk is egyet a régi kikötőnél, ahol a víz mély és kristálytiszta.

Igényesen felújított házak a török időkből
Igényesen felújított házak a török időkből
Felmerészkedtem egy kiszuperált sétahajóra, ahonnan nagyszerű volt a kilátás az óvárosra
Felmerészkedtem egy kiszuperált sétahajóra, ahonnan nagyszerű volt a kilátás az óvárosra

Biciklijavítás az utolsó pillanatig

Amíg Anita az ebédet főzte, én a bicajokat készítettem elő. Úgy döntöttem, Áron csomagtartójától elbúcsúzunk, és szétosztjuk a táskája tartalmát, mert már az oldaltáskák műanyagkampóiból is letört három. Minden elfért! Aztán vettem észre, hogy az első kereke megint leeresztett, így ragaszthattam a hotelszobában. Amikor végre visszatettem a kereket, és teljesen fel is fújtam, letört a szelep teteje. Nem eresztett, de többet nem lehetett használni, imádkozhattunk, hogy ne is legyen már rá szükség hazáig.

Esti fürdőzés után
Esti fürdőzés után

Pénteken reggel elértük a buszt, és a három bringa is simán befért a csomagtérbe, bár a sofőr nagyon ráncolta a szemöldökét. Több mint 3 óra alatt tettük meg a 200 kilométert a fővárosig. Errefelé sok falu neve albánul is ki van írva, az ország nyugati részén komoly albán kisebbség lakik. Az elszakadás is felmerült a koszovói harcok idején, de a macedón kormány végül meg tudott egyezni velük.

Morcos kalauzok és sofőrök

Szkopjében még több bajunk volt a biciklikkel. Amikor megkérdeztem egy nőt a jegyirodában, azt mondta, hogy a buszra nem lehet biciklit felvinni, menjünk vonattal. A vasútállomáson pedig az volt a válasz, hogy van külön díj, de azt majd a kalauz határozza meg (nyilván zsebbe megy), ha egyáltalán felengedi a bicikliket. Viszont jegyet vissza nem váltanak.

Mehettünk megint a buszpályaudvara, ahol egy másik nő most azt javasolta, keressük meg a sofőrt, és kérdezzük meg, be fognak-e férni a bringák. Utána megvehetjük a jegyeket. Tehát, összefoglalva, ha Macedóniában (vagy Szerbiában kerékpárral akarsz buszra szállni, először a sofőr engedélyét szerezd meg. És utána még jó eséllyel a kalauzzal is meg kell küzdened, mert a csomagtér az ő birodalma…

Végül azért megérkeztünk Belgrádba éjjel 11 körül. Út közben az egyik városban sikerült pár száz szerb dínárért feltölteni a helyi SIM-kártyánkat egy fiatal srác jóvoltából, így tudtunk szállást foglalni. Csakhogy ehhez még 6 km-t kellett bicikliznünk az éjszakában.

Gyönyörű szecessziós épület Szabadkán
Gyönyörű szecessziós épület Szabadkán

2024 km!

Másnap visszatekertünk az állomásra, és újabb buszozás következett Szabadkáig. Ezúttal nem kérdeztünk senkitől semmit, csak odaállítottunk a buszhoz a biciklikkel, és minden simán ment. A végén még 50 km következett kétkeréken Szegedig, ahol az autó várt ránk.

Szeged táblájánál pont 2017 km-t mutatott az órám
Szeged táblájánál pont 2017 km-t mutatott az órám

6 hét alatt 6 országot érintettünk, és bár minden pénzünket elköltöttük, sokkal gazdagabban tértünk haza. A csodálatos tájak, a felejthetetlen élmények és főként a barátságos emberek miatt, akikkel út közben megismerkedhettünk, érdemes volt mindezt végigcsinálni. És már tervezzük a következőt!

 

2 thoughts on “Morcos kalauzok mindenfelé”

  1. Koszonom az elmenyt! Minden reszt elvezettel olvastam. Gratulalok a nagyszeru teljesitmenyetekhez, az elmenygazdag kerekparos utazasotokhoz. Bizonyara nagyon nehez, de csodalatos lehetett. Persze ehhez kell egy ilyen nagyszeru “csapat” is, amilyen ti vagytok. Varom a kovetkezot 🙂

    1. Én pedig örülök, hogy tetszett! A következőt is mindenképp megosztom, de addig is előbányászok majd ezt-azt a korábbi évekből 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..