Korfu után ismét Ksamil

Biciklivel a Balkánon – 35-36. nap

2017. augusztus 9-10: Sidari – Ksamil
Elköszönünk Sidaritól, és visszatekerünk Korfu fővárosába. Most jobb az időzítés, és sikerül is egy nap alatt megtenni azt a távolságot, amihez előtte kettő kellett. Jó érzés visszatérni Ksamil kempingjébe egy újabb semmittevős napra.
Távolság: 92 km
Teljes távolság: 1622 km

A sziget keleti partja (a főváros környéke) látszik a hágó tetejéről

Visszahúz a szívünk…

Mint már annyiszor utazás közben, most is felborítottuk a szépen kidolgozott terveinket. Eredetileg úgy volt, hogy Igoumenitsától görög utakon, a hegyeken át jutunk el az albán határig. Kinéztem egy alig használt határátkelőt, ahonnan már csak pár óra lett volna az albán Leskovik. Csakhogy ez két-három éjszaka vadkempinget jelentett volna, ami ebben a rekkenő hőségben nem akkora élvezet. Azon kívül vágytunk is vissza Albániába, ahol kevesebb a turista, és nem kell számolgatni a pénzünket (annyira).

Vissza kellett tehát jutnunk a szárazföldre, majd ugyanazon az útvonalon egészen Ksamililg. Nem túl izgalmas, de ha arra gondoltunk, hogy még egy napot tölthetünk a tengernél, a fantasztikus kempingben, máris jobban ment a tekerés. Hosszú út állt előttünk, két napnyi távolságot akartunk megtenni estig!

 

Gyorsan megreggeliztünk, amihez még egy török kávé is járt, mert a régi gázpalackból ki akartam facsarni a maradékot. Aztán megkezdtük a 12 kilométeres emelkedőt a hágónál lévő kis faluhoz, Trumpettashoz.

Az utolsó naplementénk Sidariban
Az utolsó naplementénk Sidariban

Kellemesebb útvonal

Valami borzasztóan nehézre számítottunk, ehhez képest a legnehezebb részeken is simán feljutottunk, hála a reggeli hűvösnek. Az is számított, hogy másik útvonalat választottunk. Rövidebb volt, és érdekesebb is, kis falvakkal, templomokkal.

One of the quiet villages on the mountainside

Templom és harangtorony az egyik faluban
Templom és harangtorony az egyik faluban
Távoli falu a reggeli párában
Távoli falu a reggeli párában

A hegyről lefelé az út áthalad az egyik ilyen kis falun, Scriperón, ahol nagyrészt hagyományos épületek sorakoznak, a bárokban pedig általában az öregek iszogatják a frappét. Lefelé mi is betértünk egy italra az útmenti kávézóba a templommal szemben. Talán kicsit korán volt még az öregeknek, mert egyedül voltunk. De a hegymenet után így is jól esett a pihenés.

Élvezzük a kávét, a kólát és az árnyékot Scripero bárjában
Élvezzük a kávét, a kólát és az árnyékot Scripero bárjában
A falu temploma
A falu temploma

Légkondi után döglesztő meleg

Innen már a főutat választottuk inkább Kerkyra felé, hogy spóroljunk kicsit az időnkkel és az erőnkkel. A kikötőben megvettük a jegyeket, és még elértük a 10.30-as kompot Igoumenitsa felé (persze csak 11 körül indult el). Fáradtak és álmosak voltunk, rendeltünk hát egy kólát, és az egész időt a légkondis szalonban töltöttük a kényelmes üléseken fekve…

Goodbye, Corfu!

Mire partot értünk, már igencsak meleg volt, de elhatároztuk, hogy nem állunk meg addig a kis görög faluig, ahol idefelé is pihentünk egyet. Egy szupermarket előtt megebédeltünk (tudtuk, hogy ilyen választék az albán oldalon úgysem lesz). Mire másfél órával később megérkeztünk a kúthoz, jóval 40 fok fölött volt a hőmérséklet. Kimerülten és kábán feküdtünk le a padokra, és aludtunk is egy rövidet. Viszont most nem volt akkora szerencsénk, mint pár nappal korábban. Három autó összekoccant a szomszédos kereszteződésben, majd a sofőrök egy órán át a “mi” pihenőnkben veszekedtek egymással. Később aztán megjelent egy ember a földekről, és fél órán át szappanozta a kezét (biztosan tisztaságmániás volt, addig abba se hagyta, amíg a szappan el nem fogyott). Mi közben készítettünk egy salátát, megettük, majd 4 körül továbbálltunk.

Egy kemény szakasz a határ előtt
Egy kemény szakasz a határ előtt
Újra albán földön
Újra albán földön

Ugyanaz a falu, ugyanaz a kemping

Innen már a korábban megismert utat követtük. Albániába érve megálltunk a világvégi kis faluban (Xarre-ban) egy kávéra és pár falatra (a gyerekek és a boltos meg is ismertek), mielőtt átkeltünk a komppal Butrintnál.

Mesés naplemente Butrintnál

Ksamilba 8 után érkeztünk meg. A kemping barátságos tulajdonosai nagyon örültek nekünk, mi pedig az isteni ingyen jeges kávénak. Mint kiderült, szinte az összes vendég lecserélődött, de a fiatal művészpár még ott volt. Velük jót beszélgettünk a görögországi élményeinkről. 

Mondanom sem kell, úyg éreztük, kijár nekünk még egy pihenőnap a tengernél. Másnap elsétáltunk a híres, fehér homokos tengerpartra. Na, ez óriási csalódást jelentett a 8 évvel korábbi emlékeinkhez képest. Akkoriban még csak 2-3 kávézó volt pár tucat vendéggel. Most a part minden métere fel van osztva a 10-15 bár és étterem között. Minden talpalatnyi helyet napernyők és napozóágyak foglalnak el. Délutánra inkább a kemping melletti kis sziklás partot választottuk, ahol legalább zavartalanul ugrálhattunk a mély vízbe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..