Hosszú egyenesek és döglesztő meleg

augusztus 28, 2017 0 By Viktor

2. nap: Ada – Karlóca
Távolság: 90 km
Teljes távolság: 160 km

Tudtuk, hogy a koránkelés az ára annak, ha kellemes időben akarunk biciklizni, de ezen a téren még fejlődnünk kell. Csak 8-kor indultunk el, miután mindent bepakoltunk és megreggeliztünk. A török kávé, amit még egy régi albán utunkon szereztünk be, jó ötletnek bizonyult: nagyon finom, és a kempinggázon csak 10 perc megfőzni.

Halászcsónakok az adai kemping mellett (egy kiskocsma is üzemel itt)

A mai nap igazán próbára tette az akaraterőnket és az állóképességünket is. Az első 70 km (a mai táv nagyobbik része) egy szűk országút (a 102-es) végeláthatatlanul hosszú, egyenes szakaszaira esett. A forgalom rendben lett volna, de úgy éreztük, a kamionsofőrök azzal versenyeztek, hogy ki tudja a legjobban megközelíteni a bicikliseket anélkül, hogy elütné őket. Nekünk nem volt nagy élvezet. Ha mindehhez hozzávesszük a rekkenő hőséget is, akkor talán érthető, miért nem ez lesz a kedvenc napunk.

Aztán megérkeztünk Temerinbe, a sok érdekessel nem kecsegtető, közepes méretű városkába. Majdnem dél volt, úgy döntöttünk, ránk férne egy hosszabb pihenő. Először bureket (vékony rétegekből álló tészta, hússal, sajttal vagy valami mással megtöltve) ettünk egy kis büfében, majd 2 órán át a park padjain lustálkodtunk.

Déli szunyókálás Temerin parkjában

Innen még 20 kilométert kellett megtennünk Újvidékig, Szerbia Vajdaság tartományának székhelyéig. A város gyönyörű környezetben fekszik a Duna partján, mögötte a Tarcal-hegység (szerbül Fruška Gora) vonulataival. Kellemes változás volt a hegyek látványa a szemeinknek, két napnyi síkvidék után.

Pétervárad vára a Duna partján, Újvidék mellett

Leültünk egy sörözőbe, ittunk sört és kólát, aztán átkeltünk a folyón Pétervárad felé. A városnak ez a része a sziklára épült, festői váráról híres.

A főutcát rendőrkordon zárta le, mert pont ezekben a napokban tartották az Exit nemzetközi rockfesztivált. Ahogy folytattuk az utunkat aznapi célpontunk, Karlóca felé, kicsit féltem is, hogy majd a kemping dugig tele lesz öntudatlanul bulizó tinikkel. Egy újabb, jellegtelen kisvárosra számítottunk, ezért különösen nagy hatással voltak ránk Karlóca kedves öreg utcái és templomai.

A Szent Miklós székesegyház Karlócán

Sokáig most nem tudtuk csodálni a látnivalókat, mert találnunk kellett egy élelmiszerboltot, hogy megvegyük a vacsorának valót. Utána feltekertünk a hegyoldalba, a 3,5 km-re fekvő, a térképen “Eurocamp” névvel jelzett kempinghez. Hát, a területet meg is találtuk, megvolt a recepció, a játszótér, a vizesblokk, de láthatóan évek óta nem üzemelt. Épp azon gondolkodtunk, hogy mi legyen (természetesen nem bántuk volna, ha ingyen megszállhatunk), amikor egy férfi hangját hallottuk meg a fák mögül. Egy természetőr volt (a kemping a Vajdaság egyetlen nemzeti parkjában található), azt mondta, hogy a hely ugyan bezárt, de nyugodtan maradhatunk. Használhatjuk a háza mellett lévő csapot is, ha vízre van szükségünk.

Hűséges biciklijeink az esti viharra felkészítve

Gyönyörű kisváros és ingyen szállás – bőven elég indok, hogy pihenőnapot tartsunk. Ráadásul ősi borvidékről van szó (a középkorban itt készítették az akkori leghíresebb magyar bort, a szerémit), ahonnan nem mehettünk tovább a helyi nektár megízlelése nélkül. A tisztálkodás kérdését persze még meg kellett oldanunk – mégsem csupaszkodhattunk az erdész ablakai alatt. Sikerült, de mégis megláttak… erről többet majd a következő posztban.