Fürdés falusi fiatalokkal, alvás bárányokkal

december 10, 2017 0 By teveve

Biciklivel a Balkánon, 38. nap

Könnyű nap meredek szakaszok nélkül, és az út minősége is teljesen elfogadható Gjirokaster és Permet között. Találkozunk egy büszke kávékereskedővel, és egy falu mellett ugrálunk a vízbe a helyi fiatalokkal. Aztán alszunk egy órát Permet parkjában, és végül a létező legrosszabb felszerelésű kempingben táborozunk le. De a hiányosságokat enyhíti Paul és Marika, a két bárány, nem is szólva a macskahangú kutyáról…

2017. augusztus 12: Gjirokastër – Permët
Távolság: 65 km
Teljes távolság 1754 km

Shepherd with sheep in the Vjosa Valley

Kezdjük a napot albán sütivel!

Nem volt könnyű kikecmeregni a kényelmes ágyból kora reggel. Az időjárásjelentés szerint egy hőhullám utolsó napja volt,tehát nem vacakolhattunk sokat. A túláradóan kedves gondnoknő mindenképpen segíteni akart a nehéz biciklikeet lecipelni a lépcsőn, majd visszatenni a leesett láncot. Ennek az lett a vége, hogy mindketten fekete kézzel intettünk búcsút egymásnak. A Shtatori 18 utca végén találtunk egy cukrászdát ellenállhatatlan sütikkel. Vettünk párat, majd megettük a szomszédos kávézó teraszán, kávé mellett.

Cycling along the River Drino in the morning

Gjirokaster után nem igazán érdekes az út – két folyó széles völgyében halad – de legalább nagyrészt lapos és elég széles is. Gyorsan haladtunk előre a Drino völgyében, és a várostól távolabb a táj is egyre szebb lett megművelt földekkel a folyó mellett és hatalmas hegyekkel a távolban. 

I fixed the camera on Aron's bike to take some photos of us on the road :)

A fényképezőgépet rászereltem Áron bicajának hátuljára, hogy legyen rólunk pár ilyen fotó is 🙂

Nagyjából 10 kilométerrel Gjirokaster után a völgy kicsit összeszűkül, és több forrás is itt bukkan a felszínre. A környékbeliek olivaolajat és mézet árulnak a parkolóban, és persze két étterem is épül a forrásvíz vonzerejére. Megálltunk feltölteni a kulacsainkat, amikor egy férfi megszólított minket. Odavolt a hosszú kerékpártúra ötletéért, és mindent tudni akart az utunkról. Kávét forgalmazó cégnél dolgozik (Albániában nagy üzlet), úgyhogy végre egy szakembernek dicsérhettük az albán eszpresszót.

Honey of all kinds for sale

Méz mindenféle virágból

 

Posing with Indrit, the coffee man

Közös fotó Indrittel, a kávékereskedővel

Folyókon, hidakon át

Nem sokkal a források után az út kettéágazik, mi jobbra kanyarodtunk Përmet felé. Átkeltünk egy régi acélhídon, és innen sokkal keskenyebb úton haladtunk tovább. A Drino itt ömlik a Vjosába, mi pedig ettől a ponttól 55-60 kilométeren át ezt a folyót követtük egészen Çarshovë-ig. 

The Drino just before it flows into River Vjosa

A Drino-folyó, mielőtt a Vjosába ömlik

 

These rivers must be much wilder in early spring

Kora tavasszal egész más lehet itt a helyzet…

 

Crossing the first bridge, over the Drino

Átkelés az első hídon, a Drino fölött

Egy újabb fotogén hídon jutottunk át a Vjosa másik partjára, majd a hullámvasúthoz hasonlóan emelkedő-ereszkedő útról csodálhattuk a völgyet.

The beautiful bridge over the River Vjosa under Tepelenë

A szebbik híd a Vjosa fölött

 

Love these old bridges!

Nagyon bejöttek ezek a régi hidak!

Ebéd egy álmos kisvárosban

Az aszfalt minősége innen már változó volt, ezért óvatosabbnak kellett lennünk. Viszont forgalom ezen a szakaszon alig volt, és erre a tájra már nem mondható, hogy egyhangú. Ebédre szendvicseket készítettünk, és egy kisváros parkjának a füvén ettük meg. Valószínűleg nem pikniknek szánták, de csak itt volt árnyék. Këlcyrë csendes városka nyüzsgő belvárossal. A régió több más városához hasonlóan itt is megújul a főutca és tér. Új burkolat és új padok kerülnek mindenhova, de pont ezért kicst kaotikus volt, amikor mi ott jártunk. 

Roof of a nice old building in Këlcyrë with a "new" block of flats in the background

Régi, hódoltságkori épület (Teqeja e Këlcyrës) , mellette “új” bérházzal

 

Továbbindultunk, de már elviselhetetlen volt a forróság, azt néztem, hol lehetne lejutni a folyó csábító vizéhez. Egy kis falu (Piskovë) előtt találtunk egy földutat, letoltuk a bicikliket a homokos partra, átvettük a fürdőruhát, és már a gyors sodrású folyóban ültünk. Aztán traktor jelent meg, rajta pár fiúval, utánuk pedig a falu fiataljai.

Our swimming spot

Így nem tűnik olyan nagynak, de középen két méter mély volt a víz, és a sodrás miatt nem volt egyszerű átjutni a másik oldalra

Ingyen akvapark

Figyelmeztettek, hogy örvény van a zúgó alatt, ahol mi éppen áztattuk magunkat, de pár száz méterrel lejjebb már biztonságos. A folyóval levitettük magunkat odáig, és fél órára csatlakoztunk hozzájuk. A fiúk bátran ugráltak fejest a nagy sziklákról, és minket is erre bátorítottak. Áronnal inkább csak lábbal ugtottunk be elsőre (és én be is ütöttem az enyémet a víz alatt, úgyhogy nem volt több próbálkozás). 

Frissítő volt az élmény, és a sok fiatal miatt érdekes is, bár a folyó ezen a ponton nem igazán volt tiszta. Rá kellett jönnünk, hogy a csodás kék szín részben a mosószernek köszönhető…

The valley of the River Vjosa near Permet

Innen már csak egy óra volt Përmet, egy újabb kisváros, amit a belvárosába valamikor legördült hatalmas szikla tesz különlegessé (és a közeli gyógyvizes források). Vettünk gyümölcsöt az egyetlen boltban, ami még nyitva volt vasárnap délután, és kerestünk egy nyugis helyet a parkban. Épp indultunk volna tovább a pihenő után, amikor kiderült, hogy Áronnak defektje van… még fél óra a parkban.

The pretty centre of Përmet

Përmet csinos központja

Most akkor állatkert vagy kempimg?

De legalább már nem kellett túl messzire mennünk, mert találtunk egy kempinget, amit a tulajdonosai “Eco Camp“-nek kereszteltek. Középkorú pár – a férj hegymászó, aki hegyi és rafting túrákat szervez turistáknak, a feleség kávét főz. Örültünk, hogy megállhatunk, de az az igazság, hogy a hely enyhén szólva spártai volt. Nagy kár, mert Albániának ez a része még kevésbé ismert, pedig természeti (és kulturális) értékekben nagyon gazdag. Szívesen visszajönnék egyszer a hegyeket is felfedezni, akikor nincs ekkora meleg.

The surroundings of the Eco Camp near Përmet

Az Eco Camp környezete, Përmet mellett

And the bathroom :)

És a vizesblokk 🙂

Este majdnem éhen maradtunk. Kiderült, hogy a Korfun megvett gázpalack nem a megfelelő típus, így tüzet kellett raknunk. Áron jól érezte magát, mert kipróbálhatta, milyen cumisüvegből etetni egy kisbárányt (Marikát), miközben a nagyobbik ott ugrált körülötte, a macska pedig mindent megtett, hogy ő is kapjon a tejből. És akkor még nem beszéltem a macskahangon nyüszítő kutyáról. De azért jót aludtunk.