Durrdefekt és vendégszeretet

augusztus 27, 2017 0 By Viktor

1. nap: Szeged – Ada,
Távolság: 70 km

 A tervezettnél kicsivel később indultunk el, mert nem volt egyszerű mindennek megtalálni a legjobb helyet a táskákban. De gondolom, ez majd egyre jobban megy, ahogy haladunk előre.

Aztán egyetlen kilométert haladtunk csak, amikor a fiam, Áron hátsó kerekén a belső olyan durranással semmisült meg, mintha két autó ütközött volna össze vagy valaki lőtt volna. 10 centis szakadás volt a gumin, cserélni kellett. Talán túlfújtam, vagy esetleg megcsíptem, amikor cseréltem a külsőt.

Sunflower field near Szeged

A Tiszaszasziget melletti, kevésbé forgalmas határátkelőt választottuk, ami részben kerékpárúton közelíthető meg. Sor egyáltalán nem volt, az egész procedúra nem tartott tíz percnél tovább. Akár gyorsabb is lehetett volna, ha a személyzet épp nem folytat nemzetközi csevegést a fülkében. A szerb határőr (nő), amikor a kérdésére azt válaszoltam szerényen, hogy Montenegró felé megyünk, elképedve kérdezte, hogy biciklivel?!

Egyre nagyobb volt a hőség, ahogy megérkeztünk az első nagyobb településre, Magyarkanizsára. Kellemes sétálóutcát alakítottak ki a központjában, két oldalt kávézókkal, étteremmel. Ittunk egy kólát miután pénzt váltottunk, aztán visszaszálltunk a nyeregbe.

Az első nap meglepetése akkor ért minket, amikor a Padé nevű falu temploma felé közeledtünk. Épp egy fa alatt akartunk megállni az árnyékban, amikor valaki megkérdezte (magyarul). hogy hová megyünk. A feleségem nem tudta megmondani a nap célpontjának nevét, de a nő felajánlotta, hogy megpihenhetünk egy kicsit a házuknál, mert a faluban nincsenek padok. Hamarosan a nappalijukban ültünk, és hallgattuk a történeteiket a korábbi években fogadott, váratlan vendégekről és a családtagjaikról.

Aztán azt javasolták, hogy megszállhatnánk estére a szomszéd falu, Ada melletti kempingben. Szomszédjuk történetesen ott dolgozik biztonsági őrként, most indul munkába biciklivel, elkísérhetjük. Az ötlet megtetszett, és pár perc múlva már a morgós de nagyon mulatságos férfi mellett tekertünk a Tisza-partra.

A kemping nagyon egyszerű (talán ezért nincs is róla információ a neten), de nekünk tökéletesen megfelelt, mert le tudtunk zuhanyozni, és még a folyóban is fürödhettünk egyet. Nincs túl sok mosdó és zuhanyzó, de a vendégek sem nagyon törték magukat, hogy tiszták legyenek, így nem kellett sokat várni. És 500 dínárért (kb. 1300 Ft) szinte ingyen van.

A második meglepetés akkor jött, amikor a vacsoránkat főztük a sátor mellett. Egyik szomszédunk odajött hozzánk, és a terveinkről kérdezett. Sok szerencsét kívánt, majd visszajött fejenként egy üveg sörrel és Áronnak házi tortával. Sajnos estére bementek a városba, így nem tudtuk őket meghívni egy pálinkára cserébe…

Adán sikerült szerb SIM-kártyát is vennem az internetkapcsolathoz. 5540 dínárba (1400 Ft) került, ezzel a kártya mellé már kaptam 2 GB adatkeretet is egy hónapra. Nem kellett semmilyen igazolvány, és az eladó a Telenoros irodában rendkívül segítőkész volt.

Holnap kicsit többet kell kerekeznünk  (95-100 km-t), mert az éjszakát egy Újvidék melletti kempingben szeretnénk tölteni. Nincs olyan sok hivatalos sátorozóhely Szerbiában, úgyhogy szerintem megéri a fáradságot.