Dél-Szíria a boldog békeidőkben

december 5, 2017 0 By teveve

Akkor 3-4 hónapos terhes feleségemmel bő két hetet töltöttünk el Szíriában 2002 nyarán. Azóta őrzöm a fotókat és az emlékeket. Ebben és a soron következő posztokban megpróbálom megmutatni és elmondani, mennyire érdekes, szép, barátságos és békés volt ez az ország, mielőtt a nemzetközi hatalmak mohóságának áldozatál esett. Az első részben Dél-Szíria néhány városáról esik szó.

Maaloula, a kék falu

Maaloula, a kék falu (van pár kékre festett ház, ez itt nem mindennapos)

Római színház az erőd közepén

Jordániából érkeztünk Szíriába, busszal és taxival. Ammanba, Jordánia fővárosába repültünk Budapestről, és azt terveztük, hogy először megnézzük Szíriát, aztán visszatérünk a déli szomszédját is bejárni. A buszozás kicsit fárasztó volt, de emlékszem, mennyire jól esett, hogy a határőrők mosolyogva fogtak velünk kezet.

A római amfiteátrum Bosrában, Dél-Szíria egyik titkos szépsége

A római amfiteátrum Bosrában

Rövid városnéző túrát tettünk lovaskocsin. A ló gazdása egy keedves fiatal férfi volt, aki mindent megtett, hogy bemutassa a városát, bár közös nyelvünk nem volt. Elvitt minket egy szuvenirboltba (de nem jutalékért), és megengedte, hogy lefotózzam a kocsival együtt.

Nekem a legnagyobb élményt a római színház jelentette Bosrában, amely köré a középkorban erődítmény épült. Órákat töltöttünk a zegzugos épület felfedezesével, és naplementére is visszatértünk.

Bosra amfiteátrumának oszlopai a lemenő nap fényében

Bosra amfiteátrumának oszlopai a lemenő nap fényében

A másik emlékezetes dolog a szállás volt. A középkori Citadellában aludtunk, mert ez volt az egyetlen elfogadható (árú és minőségű) hotel a környéken. A szobánk legalább 6 méter magas volt, és a falak mellett felállított, hatalmas ágyakon aludtunk. Mindent régi szőnyegek és párnák díszítettek.

Aktuális helyzet: 2013-ban a hadsereg a Citadellából bombázta a várost napi rendszerességgeI. Később a várost négy napos kemény ostrom árán elfoglalták a szír lázadók.

Damaszkusz

A szír fővárosba megérkezve az első élményünk az volt, hogy a hoteltulajdonos magától árengedményt ajánlott fel, amint megtudta, hogy magyarok vagyunk. A barátságos fogadtatás az egész ott tartózkodásunkra igaz volt. Egyik nap egy férfi felajánlotta, hogy megmutat nekünk egy mecsetet. Kiderült, hogy szőnyegboltja van. Más keleti országokban ez több órás kényelmetlenség kezdetét jelentette volna. Ő viszont egyáltalán nem akart nekünk eladni semmit, és pénzt sem fogadott el a segítségéért.

Aprólékos díszítés a damaszkuszi Omajjád-mecset udvarán

Aprólékos díszítés a damaszkuszi Omajjád-mecset udvarán

A medina (óváros) kész időutazás volt. Szupermarketekről itt még nemigen hallottak, így az emberek boltról boltra jártak a bazárokban, amik még egyáltalán nem a turistákról szóltak. Egész utcákat töltöttek meg a mesterségek műhelyei és üzletei. Az emberek pedig mosolyogtak.

Mosolygós fiú Damaszkuszban

A hasunkat is kényeztethettük Damaszkuszban. Egyik törzshelyünk az akkor 100 éves Bakdash fagyizó lett, ahol egyetlen fajta fagylaltot készítettek mesteri módon, és mindig tele volt vendéggel. Vagy ott volt az öreg taxisofőr, aki arab szavakat próbált nekem tanítani. Péntek volt (az araboknál ez a vasárnap), amikor a fényképezőgépemben lemerült az elem. Egy kis boltban érdeklődtünk, és útba is igazítottak a Kodak kereskedés felé, de előbb még megkínáltak egy teával. És ha már ott voltunk, kaptuk egy-egy jégkrémet is. És persze meg kell említenem a számtalan birodalmat megélt évszázados épületeket.

A híres Omajjád-mecset udvarára vezető egyik kapu.

A híres Omajjád-mecset udvarára vezető egyik kapu. Simán beengedtek, csak egy köpönyeget kellett magunkra terítenünk.

Az összes közül a legfenségesebb az Omajjád-ecset volt. Az ősrégi épület falaiban bizánci templom oszlopai is megtalálhatóak, díszítései lenyűgözőek. Ültünk bent a félhomályban, és néztük az olvasgató, beszélgető embereket.

Megállt az idő a könyvét olvasó férfi körül

Aktuális helyzet: 2012 januárjában a szír hadsereg és a felkelők közötti összecsapások elérték Damaszkusz külvárosát. Júniusban lövedékek, repeszek okoztak komoly károkat a város központjában.

Saidnaya és Maaloula

Ez a két keresztény település Dél-Szíria Badara-völgyében található, nem messze Damaszkusztól. Kolostoraikon és templomaikon kívül mindkettő arról híres, hogy a három-négy olyan falu közé tartoznak, ahol az emberek ma is beszélik az arámit, Jézus nyelvét (annak nyugati változatát).

A Szűz Mária kolostor Saidnayában

A Szűz Mária kolostor Saidnayában

Saidnaya régóta zarándokok célpontja, legyen szó keresztényekről vagy muzulmánokról. A Szűz Mária kolostor magasan a kisváros felett helyezkedik el, így csodás kilátást kínál a település rendezett kőházaira.

Maaloula lakossága azért különleges, mert mind keresztény lakosai, mind a muzulmánok ma is az ősi arámi nyelvet beszélik. A városka kék-ezüst színű házairól és régi egyházi épületeiről ismert.

A túlnyomórészt keresztény kisváros, Maaloula kék házairól (is) híres

A túlnyomórészt keresztény kisváros, Maaloula kék házairól (is) híres

Aktuális helyzet: A Saidnaya közelében létrehozott katonai börtönben állítólag 5000-15000 embert (hadifoglyokat) végeztek ki bírósági eljárás nélkül, és hamvasztottak el titokban a kormányerők.

A háború idején Maaloula már többször is gazdát cserélt. A felkelők 12 orthodox apácát ejtettek túszul (őket később elengedték). Ma a kormány kezén van a város.