Városok kategória bejegyzései

Luang Prabang – egy csöppnyi Európa Laoszban

Egy poros kis faluból a gyarmati építészet gyöngyszeméig

Lassú hajóval a Mekong vizén – végállomás: Luang Prabang

Luang Prabang és két folyója - a Mekong és a Nam Kham.

Jó, igaz, hogy két napig tart és a kényelemről is nagyrészt le kell mondani (kivéve, ha több száz dollárért kibérel egy egész hajót). Mégsem hiszem, hogy stílusosabban meg lehetne érkezni Laoszba, mint  kétnapos hajóúton a Mekong folyón. Kitűnő alkalmat jelent arra, hogy kicsit bepillanthassunk a falusi életbe, és más turistákkal is megismerkedjünk. Az izgalmas első napunk után másnap továbbfolytattuk utunkat Luang Prabang felé.

Még egy nap a folyón

A Pak Bengben eltöltött csendes (vagy zajos, ha valaki egy bár közelében talált szállást) éjszaka után a hajónk 9 körül indult tovább. Ezúttal nem volt előre lefoglalva egyetlen ülés sem, oda ülhettünk, ahová akartunk. Az első sorokat buddhista szerzetesek és helybéli nénik foglalták el, de találtunk magunknak pár kényelmes ülést középen. (Érdemwes első (autós) ülést keresni, a hátsó ülések keskenyebbek).

Csalogató hegyek a Mekong mellett
Csalogató hegyek a Mekong mellett

A táj olyan, mint tegnap – barátságos dombok követik a folyót, néhol ültetvényekkel, máshol esőerdővel. Közben a változatosság kedvéért felbukkan egy-egy falu is. Ezúttal kevésbé volt szerencsénk az idővel, de a hőséget legalább enyhítette az a pár zápor. A hajó néhányszor megállt, hogy a környéken élők fel- vagy leszállhassanak, a parton ácsorgók pedig kedvesen integettek nekünk.

A második napon más hajóval mentünk tovább, így meg tudtam örökíteni az előző hajónkat, amikor később kielőzött minket.
A második napon más hajóval mentünk tovább, így meg tudtam örökíteni az előző hajónkat, amikor később kielőzött minket.
Ezeknek a gyerekeknek a Mekong a világ.
Ezeknek a gyerekeknek a Mekong a világ.

A hajóút második része egyébként valamivel hosszabb, így csak kevéssel 4 után érkeztünk meg. Igaz, hogy a jegyeken Luang Prabang áll, minket (és minden más hajó utasát) jó 5 kilométerrel a város előtt teszik ki, amióta a lassú hajók tulajdonosai nem köthetnek ki a királyi palota alatt. Ez azt jelenti, hogy még egy tuk-tukba be kell szállni (20 000 kip fejenként), hogy eljussunk a városközpontba, ahol a legtöbb hotel és látnivaló található.

Az Arany Buddha városa

Luang Prabang igazi ékkő, csodálatosan megőrzött templomokkal, a francia gyarmati építészet különleges példáival és gazdag kulturális örökséggel. Mindezek miatt vették fel a Világörökség körébe még 1995-ben. Luang Prabang történelmi központja tulajdonképpen egy félszigeten fekszik, a Mekong és mellékfolyója, a Nam Kham ölelésében. Mára szinte az összes, korábban omladozó gyarmati épületet féltő gonddal felújították, és éttermek, hotelek, pékségek, bárok, galériák működnek a falaik között. 

Luang Prabang főutcája éjszaka
Luang Prabang főutcája éjszaka

Érkezéskor Anitát egy kávézóban hagytuk (nem kellett sokat győzködni, a laoszi kávé világszínvonalú), amíg én Áronnal szállást kerestünk. Kicsit megdöbbentett, hogy Laosz drágább, mint nyugati szomszédja (én valamiért az ellenkezőjére számítottam). Luang Prabang árai pedig valószínűleg az összes laoszi város közül is a legborsosabbak, szóval nem volt könnyű dolgunk. Tucatnyi helyet néztünk meg, de vagy számunkra megfizethetetlenek, vagy túl lepusztultak voltak. Végül aztán a Bookingon foglaltam egy szobát – a  Villa Luang Sokxay kellemes hotel, ami elég messze van a nyüzsgéstől, hogy jól aludhassunk, de pár perc alatt minden elérhető, akár gyalog is.

3 dolog, amit nem szabad kihagyni Luang Prabangban

Ha csak pár napod van erre a kedves kisvárosra, mint ahogy nekünk volt, nem lesz elég időd az összes látnivalót végignézni Luang Prabang belvárosában és a környéken. Egyébként is, a kevesebb néha több, de a legszebb templomokat, a történelmi belvárost és a közeli vízesést semmiképp ne hagyd ki.

Ezek a fiúk a Phu Si dombon működő kolostorban tanulnak és élnek.
Ezek a fiúk a Phu Si dombon működő kolostorban tanulnak és élnek. Általában szegény családokból származnak, és a szerzetesi lét a biztos megélhetést is jelenti a számukra.

Az egykori Királyi Palota lakó- és egyházi épületeit szépség és elegancia terén nem verheti semmi. (Luang Prabang a kommunista hatalomátvétel, 1975 előtt az ország fővárosa volt.) Nekünk nagyon tetszettek még a belváros régi templomai is, például a Wat Siphouthabat Thippharam vagy a Wat Pa Huak. Ha nem bánod, hogy a hőségben sok száz lépcsőn kell felmásznod, csodás kilátásban lehet részed a Phu Si hegy tetejéről. Itt két kolostor is működik, de van egy barlang is, benne rengeteg aranyló Buddha-szoborral, és egy őrült nagy Buddha “lábnyom” is.

A Királyi Palotát francia segítséggel építették a 20. század elején, és ez volt az utolsó laoszi király otthona közel fél évszázadig.
A Királyi Palotát francia segítséggel építették a 20. század elején, és ez volt az utolsó laoszi király otthona közel fél évszázadig.

Ahogy a franciák kiterjesztették a hatalmukat Laoszra a 19. század végén, adminisztratív és lakóépületeket kezdtek építeni az akkori fővárosban. Európai technológiákat és anyagokat ötvöztek sajátos módon a helyi és más ázsiai megoldásokkal, módszerekkel, és ezzel egyedi, új laoszi építészeti stílust teremtettek. A legtöbb ház ma is áll, mégpedig kitűnő állapotban, úgyhogy érdemes felemelt fejjel járni a kis utcákat.

A francia gyarmati építészet egyik szép példája
A francia gyarmati építészet egyik szép példája

Szereted a természetet? Akkor a város környéke is számos látnivalót kínál neked. Mi az esős évszakban jártunk erre, így a választék kicsit szűkebb volt. Például néhány barlangot bezártak a magas vízállás miatt, és a vízesések alatt sem lehetett fürdeni. Azért az egyiket, a Kuang Si vízesést megnéztük magunknak, és nem bántuk meg. Tuk-tukkal kb. 40 perc oda az út (mi három főre 200 000 kipet fizettünk, de keményen alkudoztunk).  

A száraz évszakban meg lehet mártózni a vízesés alatti tó türkizkék vizében. Amikor mi itt jártunk, a látvány fantasztikus volt, de senki nem akart úszkálni a kavargó, zavaros vízben.
A száraz évszakban meg lehet mártózni a vízesés alatti tó türkizkék vizében. Amikor mi itt jártunk, a látvány fantasztikus volt, de senki nem akart úszkálni a kavargó, zavaros vízben.
A vízesés tetejére vezető lépcsőket is elárasztotta a víz. Nagy élmény volt!
A vízesés tetejére vezető lépcsőket is elárasztotta a víz. Nagy élmény volt!

A monszun idején a vízesés vad óriás, de érdemes körbejárni. Kiépített – bár helyenként csúszós és meredek – ösvények vezetnek fel a tetejére kétoldalt, és akár a forrásig is el lehet sétálni. Július közepén annyi volt a víz, hogy még a lépcsőket is elfoglalta, de inkább izgalmas volt, mint veszélyes. A 20 ezer kipes belépőt mindenképpen megérte.

A Kuang Si vízesés Luang Prabang közelében

Összességében azt mondanám, hogy ha egyetlen helyre utazol csak el Laoszban, az legyen Luang Prabang. De miért sietnél tovább, hiszen az ország még annyi más szépséget és izgalmat kínál!

Bangkok 2 napban

Két nyugis nap Bangkokban

Bangkok, vagy ahogy thai nyelven hívják, Krung Thep több mint 8 millió ember lakóhelye, és akkor a turisták hatalmas tömegéről még nem is beszéltünk. Híresek a lenyűgöző templomai, az éjszakai élet, a nyüzsgő piacok és más vásárlási lehetőségek. Thaiföldnek még csak 250 éve a fővárosa, de mára minden szempontból az ország középpontját jelenti.

Gyors fotó érkezés után Bangkok Hualamphong állomásán.
Gyors fotó érkezés után Bangkok Hualamphong állomásán.

Mi ezúttal csak két teljes napot töltöttünk a thai fővárosban, és nem volt egyszerű feladat a rengeteg látnivaló közül választani. Nem igazán szeretünk egyik helyről a másikra rohanni, így a végén a Királyi Palotát és a mellette álló templomokat néztük meg (mert a fiunk még nem látta, másnap pedig bejártuk a kínai negyedet.

Vállakat, térdeket eltakarni!

A turisták számára az épületegyüttes Nagy Palota néven ismert, bár a hivatalos neve Wat Phra Kaew (a Smaragd Buddha Temploma). Első thaiföldi utunkon, 2000-ben mi már jártunk itt. Nem vagyunk oda a zsúfolt helyekért, de a gyereknek is látnia kellett a fantasztikus épületeket. Kifizettük hát a borsos, 500 bahtos jegyeket, és már bent is voltunk. Majdnem, mert előtte még vennünk kellett egy hosszúnadrágot Áronnak. Ugyanígy jár az is, aki ujjatlan felsőben érkezik (persze nadrág helyett pólót kell vennie). 

Gondoltam, jól passzolok majd a majomféle lényekhez :)
Gondoltam, jól passzolok majd a majomféle lényekhez 🙂

A látogatók a komplexum több mint 100 épülete közül csak párat nézhetnek meg közelebbről, a többi továbbra is az uralkodó család reprezentatív céljait szolgálja. A fő látványosság egyértelműen a Smaragd Buddha és temploma. Az aprólékosan díszített épületbe természetesen csak mezítláb lehet belépni, és a fotózás is szigorúan tilos bent. A hatalmas terem félig üres, de a többi részét ügyesen úgy alakították ki, hogy a kis zöld szoborra tereljék a figyelmet, amely magas emelvényen áll (ül). A szobor története is izgalmas: eredetileg Chiang Mai egyik templomában őrizték, csak éppen nem tudtak róla. Egy napon villám csapott az egyik sztupába, és a belsejéből került elő a zöld figura.

Jó volt látni, hogy a jegyekből befolyó bevételt tényleg az épületekre fordítják.
Jó volt látni, hogy a jegyekből befolyó bevételt tényleg az épületekre fordítják.

 

A Királyi Panteon (Prasat Phra Thep Bidon) nyugalmára a félig hattyú, félig nő Kinaree-k vigyáznak
Ha jobban körülnézünk, furcsa szerzeteket fedezhetünk fel az épületek körül. A Királyi Panteon (Prasat Phra Thep Bidon) nyugalmára a félig hattyú, félig nő Kinaree-k vigyáznak, míg más épületeket a Hanumannak nevezett majomistenek szobrai tartanak. Mindkét teremtmény a hindu mitológiában szerepel.

Személy szerint én legközelebb a hétvégén elkerülném a palotának még a környékét is. Hamar az ember idegeire megy, ha másodpercenként meg kell állni, hogy zavartalanul készülhessen egy újabb szelfi, és még a kukához is sorba kell állni. Ráadásul vannak épületek, például a koronázási csarnok, amelyek csak hétköznap látogathatók.

Madárfészek a levesben?

Ha eleged van a többi turista keltette tömegből, szállj fel egy dél felé tartó hajóra, és pár megálló után szállj ki az 5. megállónál (Ratchawong). Máris a kínai negyedben találod magad, egy másfajta tömeg közepében. Ez Bangkok legrégebbi negyede, és egyben a világ egyik Iegnagyobb kínai kolóniája. 

Yaowarat (a kínai negyed) forgalmas főutcája
Yaowarat (a kínai negyed) forgalmas főutcája

Nap közben Bangkok aranykereskedelmének központja ez a pár utca. Mindenfelé a szemünkbe tűnnek a piros alapon arany betűkkel jelzett üzletek. Aztán ott van a rengeteg élelmiszer kis- és nagykereskedés – a bangkokiak is szívesen járnak ide feltölteni a készleteiket. Amikor lemegy a nap, az utcák piaccá alakulnak, ahol ruháktól és táskáktól kezdve lakberendezési tárgyakig minden kapható.

Eladósorba került csirkék a kínai negyedben
Eladósorba került csirkék a kínai negyedben

Bangkok kínai negyede méltán ismert a minőségi street foodról  és éttermekről is. A minden sarkon árult tavaszi tekercseken és más falatkákon kívül egy forgalmas kis vendéglőt próbáltunk ki a Hotel Royallal éppen szemben (még várnunk is kellett az asztalra). A személyzet mellett a mekis alkalmazottak csiga lassúnak tűnnének, az ételek isteniek és mindezt elérhető árakon kínálják. De madárfészek-levest és mindenféle tengeri herkentyűket is lehet kapni a drágább éttermekben.

Kívülről talán nem tűnik különlegesnek, de az étel és a kiszolgálás is elsőosztályú
Kívülről talán nem tűnik különlegesnek, de az étel és a kiszolgálás is elsőosztályú

Ha valaki kulturális élményre vágyik, érdemes a tömött utcákat kicsit hátrahagyva bekukkantani a Wat Traimit templomba, ahol az Arany Buddha lakik. Érdekes módon ezt a szobrot is véletlenül fedezték fel. Mintegy háromszáz évig vastag gipszréteg fedte az 5 és fél tonnás, 3 méter magas tömör aranyból készült alkotást. Aztán költöztetés közben a daru leejtette, és előbukkant a csillogó fém egy repedés mélyén. Azóta jól jövedelmez a helyi közösségnek, évente milliók látogatják.

Ugyanebben az épületben kis kiállítás található az aranyszobor történetéről és egy múzeum a kínai negyedről a második emeleten.

Az Arany Buddha.
Az Arany Buddha. Elvileg nem szabad fotózni ebben a templomban sem, de amikor láttam, hogy mindenki a telefonjával fényképezi magát és családtagjait, én sem fogtam vissza magam.

Reggeli buddhista szerzetesek között

Nem egyszerű mutatvány olcsó szobát találni Bangkokban, ha az ablaktalan, fürdőszobát nélkülöző lyukaknál és a zajos környékeknél kicsit többre vágyik az ember. Hosszú keresgélés után találtam a neten szállást a város északi negyedében, Nonthaburiban, a Sangkathan templom mellett. Mindössze 320 bahtért (kb. 2600 Ft) tágas szobát kaptunk fürdőszobával és kis terasszal. De a fő előnyt a helyszín és a szállásadónk jelentette.

A Sangkathan buddhista templom népszerű a thaiok körében, akik közül sokan eljönnek ide, hogy pár napig a Buddha tanításaival ismerkedjenek, meditáljanak. Szigorú napirendet követnek, melynek része, hogy csak egyszer ehetnek naponta, dél előtt. A szerzetesek a környékbeli kereskedőktől és családoktól adományként élelmiszereket kapnak, amiket aztán nem csak tanítványaikkal osztanak meg, hanem bárkivel, aki délelőtt arra jár.

Így történhetett, hogy minden nap a fehérbe és narancssárgába öltözött emberek körében reggeliztünk. Persze pénzadományt szívesen fogadnak. A hétvégén még kis piac is működik a kolostor mellett, ahol házi készítésű frissensülteket, mindenféle gyümölcsöt árulnak barátságos árakon.

Kávét, teát és gyümölcsleveket egész nap lehetett fogyasztani a templomnál, és gyógyító hatású italokat is
Kávét, teát és gyümölcsleveket egész nap lehetett fogyasztani a templomnál, és gyógyító hatású italokat is

A kolostor és környéke a nyugalom szigete Bangkok lüktetéséhez képest. Egy jókora tó is van a templom mögött, tele hatalmas harcsákkal, egy horgász infarktust kapna, ha látná (persze pecázni nem lehet). Teknősöket is láttunk, és egy másfél méteres gyíkot, amely egyik reggel lazán besétált az étkezőbe.

Bangkokot elhagyva

Azt terveztük, hogy észak felé megyünk tovább, Chiang Raiba. De mert a buszozásért nem vagyunk oda, vonattal utaztunk Chiang Maiig. A thai vasút honlapján könnyedén meg lehet vásárolni a vonatjegyet, és ajánlott is pár nappal előre gondolkodni, mert a népszerű járatok hamar megtelnek. Mi másnapra már csak harmadosztályú ülőhelyeket kaptunk a 14 órás útra. Az üléseket nem az átlagos európai testméretére tervezték, de akadtak üres helyek is, így valahogy ki lehetett bírni. Nekünk nagyon tetszett a büfékocsi (rögzítetlen ülésekkel!) és a helyiek által folyamatosan kínált harapnivalók és italok, szóval nem bántuk meg.

Doha pár órában

20 óra Doha forróságában

A város címere az egyik főútvonal felett

 

Véletlen volt csak, hogy (majdnem) egy napot eltöltöttünk Katar fővárosa, Doha központjában. Egész áprilisban és májusban elfogadható árú repjegyeket kerestem nyárra, és már-már feladtam. Aztán rábukkantam a Qatar Airways akciójára (és nem, ez nem fizetett hirdetés). A célpont Thaiföld, ahonnan egy lépésre izgalmas és kevésbé látogatott országok közül lehet válogatni. Az egyetlen hátránya az utazás időtartama volt: összesen 32 óra Budapesttől Pattajáig. Ez éjféli érkezést jelentett Doha repterére, és 20 óra várakozást.

Az eredeti tervünk az volt, hogy pár órát kihúzunk a repülőtéren, aztán a nap nagy részét bent töltjük a városban, megspórolva ezzel a hotelszoba árát. Aztán egy jól tájékozott barátunktól megtudtuk, hogy egy (vagy akár két) éjszakát is ingyen eltölthet Doha valamelyik 4 vagy 5-csillagos szállodájában, aki hosszú átszállási idővel utazik (további infó angolul itt). Megnéztem a légitársaság honlapját, és 3 perc múlva megvolt a szobánk a Holiday Innben. Nem is egy, hanem két szoba, teljesen ingyen.

Ha valakik nem bánja, hogy kicsit tovább tart az utazás, érdemes ezt a lehetőséget kihasználni (2018 végéig érvényes az ajánlat). Érdemes előre felvenni a kapcsolatot a hotellel az ingyen transzferről (ami a 4-csillagos hoteleknél szintén jár). Mi ezt elmulasztottuk, így taxival kellett bejutnunk a városba (70 riál / 5600 Ft).

Meleg fogadtatás

Az első dolog, ami feltűnt nekem (eltekintve a kilométeres sortól az útlevél-ellenőrzésnél), az emberek kedvessége és segítőkészsége volt. A reptéri alkalmazottak, a hotel recepciósai, a bolti eladók, a múzeumi őrök, az éttermi felszolgálók mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Talán csak azért lepett meg ennyire, mert egy volt szocialista országból érkeztünk, ahol a vásárlóval szembeni udvariasság még ma sem feltétlenül természetes, de mindhárman azonnal felfigyeltünk erre.

Út a semmibe egy mesterséges szigeten. A háttérben Doha felhőkarcolói
Út a semmibe egy mesterséges szigeten. A háttérben Doha felhőkarcolói

Természetesen nem sikerült korán kelnünk (hajnali 2-re értünk a hotelbe), így a városnézés a nap legmelegebb időszakára esett. A hőmérséklet 45 fok körül lehetett, de nem akartuk a nyaralást költekezéssel kezdeni, így bevállaltuk a gyalogolást. Ha valaki erre adja a fejét, vegyen fel rá sapkát, és vizet is érdemes a hátizsákba pakolni. A legtöbb üzlet légkondicionált, és árnyékban sincs hiány, szóval túl lehet élni.

Egy múzeum, amit nem szabad kihagyni

Három helyet szeretnél ajánlani Doha belvárosában. Az első az Iszlám Művészetek Múzeuma, melynek modern épülete saját mesterséges szigetén emelkedik. Már kívülről is lenyűgöző a látvány: a négyszögletes elemek mecsethez hasonlatos dómot alkotnak. A legfelső kockán található két érdekes alakú ablak pedig csadort viselő női fejre emlékeztet.

A múzeum épülete a kikötő felől
A múzeum épülete a kikötő felől
A dóm a régi mecsetek formavilágát gondolja újra
A dóm a régi mecsetek formavilágát gondolja újra

Belépve sem kevésbé izgalmas a tér, ami a látogatót fogadja. A kiállítóterületek három emeleten helyezkednek el a hatalmas, nyitott központi csarnok örül, így a sejtelmesen megvilágított termeken teljesen körbe lehet sétálni. A “kevesebb több” elve jól érvényesül, minden tárgy kellő hangsúlyt kap. Vannak itt szőnyegek, cserepek, mindenféle hétköznapi használati tárgyak az (egykori és mai) iszlám világ minden szegletéből, Spanyolországtól Kínáig. Nem egy közülük több mint 1000 éves..

A sokat látott bazár

Órákat lehet eltölteni a Wakif Bazár labirintusában
Órákat lehet eltölteni a Wakif Bazár labirintusában

A második kihagyhatatlan látnivaló a Waqif bazár, a régi Doha egyetlen megmaradt része. A fővárosban ma látható épületek többségével ellentétben a kis boltokkal szegélyezett sikátorok egy letűnt világ hangulatát idézik. Persze Damaszkuszhoz vagy Jeruzsálemhez képest nagyon steril és kommersz az egész, de egy-két órát kellemesen el lehet tölteni nézelődéssel vagy vásárlással. Az utcácskák fedettek, ami nagy dolog a nyári hónapokban.

Adjunk az ízlelőbimbóknak is

Végül hadd ajánljak egy barátságos dél-indiai éttermet, alig 20 percre (gyalog) a parti sétánytól és a fenti látványosságoktól. Az MRA Restaurant Bakery and Sweets csábító süteményes pultjáról válogathat, aki csak nassolni szeretne egyet. Aki viszont valami tartalmasabbra vágyik, annak az étterem fűszeres dél-indiai fogások sorát kínálja. Mi imádtuk a vegetáriánus aloo gobi masalát és a Rayroth csirkés curryt. A pénztárcát is kíméli, hiszen a három étel rizzsel, vízzel és kávéval összesen 80 riálba került csak (6400 Ft).

Látogatók pihennek egyet a múzeum kávézójában
Rengeteg más helyre is be lehet ülni egy italra vagy ételre – akár a múzeumban is.

Összességében Doha nagyon kellemesen indította a nyaralásunkat különleges látnivalóival és kedves lakóival. Azt nem mondom, hogy alig várjuk az utazásunk végét, de szívesen töltünk majd el egy újabb napot itt hazaérkezés előtt.

Sidi Ifni: spanyol hangulat Afrikában

 

Leszállsz a buszról a II. Hasszán sugárúton, és már érzed a só illatát a levegőben. Valaki rád köszön egy vidám “Hola!”-val, ahogy elindulsz a kék-fehér házak között. Egy férfi kaktuszfügét árul az árkádos házak egyike előtt, és két nő megy át előtted az utcán, majd eltűnnek egy szűk sikátorban. Aztán elsétálsz a gyarmati időkből megmaradt, még pusztulásukban is gyönyörű épületek mellett, és magával ragad a hely különös hangulata.

Nők sétálnak Sidi Ifni egyik utcáján

Sidi Ifni Marokkó déli részén található (ha nem számítjuk a vitatott Nyugat-Szaharát), így annál meglepőbb, hogy ez a kisváros ennyire megőrizte európai hangulatát. A megoldást a történelemben kereshetjük: Sidi Ifni és a környező területek spanyol fennhatóság alá tartoztak nagyjából 100 évig. Spanyolország csak 1969-ben engedte át Marokkónak, de az ibériai hatás ma is tetten érhető. Az emberek délután sziesztáznak, és sokan szívesebben szólalnak meg spanyolul, mint angolul. Aztán ott vannak az art déco épületek, és az utcatáblák is lehetnének bárhol Spanyolországban. 

Utcatábla Sidi Ifniben
A Calle de Oviedo Sidi Ifniben

Ember és természet alkotta látványosságok

Az 1930-as évekből származó art déco épületeket nem szabad kihagyni – ilyenek például a Világítótorony, a régi moziépület, a Városháza, a volt spanyol konzulátus. A helyi halászok elégedetlensége 2008-ban erőszakos tiltakozásokhoz vezetett, és ezt követően a marokkói kormány rengeteg pénzt öntött a régióba. Ennek köszönhetően Sidi Ifni több régi épületét felújítottak, és persze ezzel kicsit elvesztették a régi varázsukat. Másfelől így nem kell attól tartani, hogy pár éven belül összeomlanak, és új funkciót is kaptak.

A Világítótorony tornya
A Világítótorony tornya

A város az óceán partján fekszik, és lakosainak évszázadok óta a halászat jelenti a fő bevételi forrást. A hosszú, homokos part soha nincs túlzottan tele (bár nem is a tisztasága a fő erénye), és a környéken a szörfösök is kiváló hullámokat találhatnak. Busszal vagy taxival pár perc alatt eljuthatunk a közeli Legzira tengerpartjára, amely fantasztikus sziklaíveiről lett híres. Sajnos 2016-ban az egyik leomlott, de két másik továbbra is megcsodálható. A szikláknak élénk vöröses a színe, ami tökéletesen illik az óceán és az ég kékjéhez. Ha pedig valaki tele van energiával, gyalog is visszajuthat Sidi Ifnibe (vagy félúton leint egy taxit). Mi ezt tettük, és a part menti sziklák tetejéről egész különleges látványban volt részünk.

A legtörékenyebb sziklaív 2016-ban leomlott
A legtörékenyebb sziklaív 2016-ban leomlott
Legzira - tengerpart sziklaalagutakkal
Legzira – tengerpart sziklaalagutakkal

Ha kicsit több időnk van, mindenképp érdemes kicsit továbbmenni észak felé, Mirleftig. Igazi látnivalókat nem kínál ez a kisváros, inkább csak hangulatokat. A kávézókban ráérősen beszélgető férfiak, a boltjaik előtt üldögélő árusok azt az érzést keltik, mintha megállt volna az idő, a közeli tengerpart vadregényes és családias, ráadásul a helyiek esküdnek rá, hogy Jimi Hendrix is megfordult itt.

Mirleft partja
Mirleft partja egy augusztusi napon
Öregek társalognak tea mellett Mirleft főutcáján
Öregek társalognak tea mellett Mirleft főutcáján

Ha Marrakechben (vagy Agadirben) jársz, ne hagyd ki ezt a különleges világot a kősivatag szélén. Busszal és taxival nagyjából 8 óra Sidi Ifni (kb. 20000 Ft), Agadirból pedig kevesebb mint a fele. Sokféle szálláslehetőség közül lehet választani a filléres hálótermektől a kempingen át a magánszállásokig és hotelekig. Én a Maison D’hôtes Tiwaline szobáit ajánlanám (6-7000 Ft két főnek), központi elhelyezkedése és isteni kávéja miatt.