Gyalogtúrák kategória bejegyzései

Tavak és csúcsok között a Tátrában

Emberpróbáló egynapos túra a Sas-út érintésével a lengyel Magas-Tátrában

Kezdőpont: Lengyel-öt-tavi menedékház (1673 m)
Legmagasabb pont: Zawrat-hágó (2158 m)
Célpont: Murowaniec Menedékház (1500 m)
Teljes távolság: ~8 km
Nettó idő: 3 óra (ami nagyban függ az időtől és a képességeidtől)
Nehézség: közepes-nehéz

Az Öt-tó-völgye hullámzó felhők alatt
Az Öt-tó-völgye hullámzó felhők alatt

 

A lengyel Magas-Tátrában található magashegyi menedékházak hálózatának köszönhetően könnyen tehetünk hosszabb-rövidebb túrákat a völgyek, hegygerincek között. Ahogy egy korábbi bejegyzésben leírtam, a legtöbb túraútvonal a határnak ezen az oldalán télen is járható, bár természetesen csak a megfelelő téli felszereléssel érdemes belevágni.

Ha az útvonal két végén lévő menedékházban szállsz meg, egy fél napra lesz csak szükséged. Ha viszont nem akaródzik a hegyen aludni, számíts legalább még 4 órát arra, hogy eljuss a kiindulási pontra, majd a végén vissza a civilizációba. Egy  (hosszú) nap alatt azért még így is megvalósítható.

Álmatlan éjszaka után

Mi az Öt-tavi menedékházban töltöttük az éjszakát, és valamennyit aludtunk is (Schronisko Pięciu Stawów). Ez egyike a 8 hasonló turistaháznak a lengyel Tátrában, és mind közül ez fekszik a legmagasabban. Legutóbbi látogatásunkkor hatalmas volt a tömeg, és éjjel mindenhol emberek aludtak: a padlón, az asztalokon, az ablakpárkányokon, a folyosókon és még a turistáknak fentartott konyha kövén is. Sajnos páran elvesztették az időérzéküket, és még éjfél után is az egyik asztalnál társalogtak, amikor már mindenki a pokolba kívánta volna őket…

A hívogató turistaház az öt tó egyikének partján
A túrázók otthona a Lengyel-Öt-Tó-völgyében

Rövid volt az éjszaka, de meglepően frissen ébredtünk 6.15-kor, amikor a zaj miatt nem lehetett tovább aludni. A kinti hőmérő -19 fokot mutatott. Általában nincs ennyire hideg, de egy átlagos téli napon -10 fokra simán lehet számítani.

Sárga, majd kék jelzés a Zawratra

A háztól a sárga jelzést kell követni a tó jobb oldalán (más út nincs is). Ez a szakasz viszonylag könnyű még a hóban is, mert fokozatosan emelkedik. Közben egyre magasabbról csodálhatjuk meg a (télen hóval borított) tavakat, és az Öt-Tó-völgyét a szomszédos Halas-tó völgyétől elválasztó, csipkézett hegygerincet.

Télen szokás szerint nem feltétlenül a térképeken szereplő útvonalat követjük, de eltévedni nehéz lenne, hacsak nem éjjel esett le fél méter hó. Út közben két leágazás mellett haladunk el: előbb a fekete jelzés indul el jobbra a Zerge-csúcs felé, majd a sárga a Zerge-csorbára (szintén jobbra). De mi továbbmegyünk, és nemsokára megtaláljuk a Zawrat felé mutató táblát (kék jelzés).

Már csak 85 perc a tetejéig (vagy több)
Már csak 85 perc a tetejéig (vagy több)

Az emelkedő nehezebbik része itt kezdődik, és az utolsó 1 km akár egy órán át is tarthat a nagy hóban. A hágón érdemes megállni egy fotóra (vagy körbefotózhatjuk a majdnem 360 fokos panorámát, ha szép az idő), és indulhatunk is lefelé a gerinc másik oldalán. Innen, a Zawrat-hágótól indul a híres Sas-út, és az igazán elszánt túrázók télen is végigjárják. De nem szabad elfelejteni, hogy a tátrai túraútvonalak királya még ideális nyári körülmények mellett is veszélyes, úgyhogy gondold át kétszer, mielőtt jobbra fordulsz!

Látvány a Zawrat-hágó alól egy nem éppen ideális téli napon
Látvány a Zawrat-hágó alól egy nem éppen ideális téli napon

Lefelé

Még mielőtt elkezdesz óvatosan lépkedni lefelé a völgy felé vezető meredek hegyoldalon, vess egy pillantást a baloldalt a sziklafalban álló Szűz Mária-szoborra. A Sas-út atyja, Walenty Gadowski tiszteletes helyeztette ide az útvonal sikeres kiépítésének emlékére, több mint 100 éve.

Vidám csapatunk a Zawrat-hágón
Vidám csapatunk a Zawrat-hágón

Persze, a térdeid nem fognak örülni, de 25 perc alatt már a völgy aljáról nézhetsz vissza a hágóra. Mivel a közelben található a hegység legnépszerűbb hegyi menedékháza, ez a szakasz még télen is zsúfolt lehet. Hegymászók ellenőrzik a felszerelésüket bevetés előtt, és sítúrázók suhannak el mellettünk.

Hegymászók és túrázók csoportjai készülődnek a Zawrat-hágó alatt
Hegymászók és túrázók csoportjai készülődnek a Zawrat-hágó alatt

A meredek lejtő után az utunk egy kis tó (Fekete-tó) mellett halad el, illetve télen a tó jegén kelhetünk át. Aztán szinte észrevétlenül körbevesznek a cserjék, majd a magasabb fenyőfák.

Érkezés a Murowaniec menedékházba

Nagyjából két kilométert teszünk meg a fenyőerdőben, és megérkezünk a Murowaniec menedékház tekintélyes épületéhez, ahol hideg sör és meleg ételek várnak. De akár egy koncert közepébe is csöppenhetünk!

Turisták teremtenek hangulatot lengyel dalokkal a Murowaniec menedékházban
Turisták teremtenek hangulatot lengyel dalokkal a Murowaniec menedékházban

A túrázás még a 19. század közepén lett népszerű a Tátra lengyel oldalán. Egy szerény turistaház már akkor is állt a közeli tó partján, de nem tudott megbirkózni a növekvő igényekkel. A ma látható, impozáns épületet 1925-ben nyitották meg négy év építkezés után. Ma 116 embernek tud szállást biztosítani 2-12 ágyas szobákban, fejenként 32-45 zlotys árakon. Néhány másik társától eltérően itt nincs alternatív megoldás, azaz nem aludhatunk a padlón, ha már minden ágy foglalt.

Fenyőerdő a Murowaniec menedékház felett
Fenyőerdő a Murowaniec menedékház felett

Ennek valószínűleg az az oka, hogy a házat viszonylag egyszerű megközelíteni. Rövid pihenő után a sárga vagy a kék jelzésen juthatunk le Kuznicébe (Zakopane, 2 óra), vagy a feketén a Breziny parkolóhoz (2 óra 20 perc). Onnan rendszeresen közlekednek kisbuszok a Halas-tavi útvonal parkolója felé, ha esetleg ott hagytuk az autót.

További lehetséges célpontok

Ha sikerült szállást foglalni a Murowaniec turistaházba, másnap a Magas-Tátra újabb csúcsait és vonulatait fedezheted fel. Például a Gáspár-csúcs csak 1 óra gyaloglásra van, onnan pedig mindkét irányban elindulva lélegzetelállító gerinctúra tehető a lengyel-szlovák határ mentén.

Ha szerencséd van az idővel, nem fogsz hinni a szemednek
Ha szerencséd van az idővel, nem fogsz hinni a szemednek

Csak ne feledd, hogy az idő az év bármelyik részében hirtelen megváltozhat. Mindig legyen nálad az évszaknak megfelelő felszerelés, és tájékozódj a területről, a várható időjárásról a túra előtt (például a lavinaveszélyről). Ne vállalj felesleges kockázatot, és mindig tiszteld a hegyet!

Téli túra a lengyel Magas-Tátrában

Közepesen nehéz téli túra a Magas-Tátrában

Kiindulási pont: Palenica Białczańska (parkoló a lengyel-szlovák határ mellett)
Célpont: Liptói határhegy (Szpyglasowy Wierch), Magas-Tátra (2172 m)
Teljes távolság: ~20 km
Nettó idő: 7-8 h (ami nagymértékben függ az időjárástól és a fizikai állapodtól)

(A térképen a második napunk látható, amikor a turistaházból gyalogoltunk fel a Liptói határhegyre, majd végig vissza a parkolóig)

A Magas-Tátra

A Zawrat (2172 m), ahol a híres Sas-út kezdődik. Télen nem ajánlott!
A Zawrat (2172 m), ahol a híres Sas-út kezdődik. Télen nem ajánlott!

A Magas-Tátra a Kárpátok legmagasabb hegycsúcsaival büszkélkedő hegyvonulat, egyben a világ legkisebb kiterjedésű magashegysége. Egykor juhászok legeltették itt a nyájaikat nyaranta, de az 1948-ban létrehozott nemzeti park területén ma nagyon szigorú szabályokkal védik a környezetet. A természetjárók, túrázók, hegymászók népszerű célpontja egész évben, hála a számtalan túraútvonalnak, a barátságos turistaházaknak és a varázslatos látványnak. Csak egyharmada tartozik Lengyelországhoz, télen mégis ide érdemes ellátogatni.

Sítúrázók a Lengyel-öt-tó-völgyében
Sítúrázók a Lengyel-öt-tó-völgyében

A téli hónapokban a Magas-Tátra izgalmasabb, legmagasabb részeit Szlovákiában lezárják a turisták elől (egészen pontosan a magashegyi útvonalak november elejétől június közepéig nem járhatók). A lengyel szabályok szerintem ésszerűbbek, így ott csak azokat az utakat zárják le, amelyek túlzottan kitettek vagy például lavinaveszély miatt nagyon veszélyesek. Személy szerint én odavagyok a téli túrákért: az ember egészen kicsinek érzi magát, amikor mindent hó és jég borít, és a tömeg is sokkal kisebb. Csak a hasonlóan megszállott túrázók merészkednek a csúcsok közelébe ilyenkor..

A parkolótól a turistaházig

Az utunkat a szlovák határhoz egész közeli parkolóból kezdjük (egy buszmegálló is van itt, a neve Palenica Białczańska). Zakopanéból rendszeresen indítanak ide minibuszokat. Ha Szlovákia felől érkezik valaki, vonattal (electricka) érdemes elmenni Tátralomnicig, majd busszal Lysá Poľanáig. Onnan már csak pár perc gyalog. A parkolás ára 20 és 50 zloty között mozog (nem sikerült logikát felfedeznem a díjaikban).

Ha nappal érkezünk, kisebb összeget kell fizetni a kapunál, aztán a Halas-tó (Morskie Oko) felé vezető piros jelzést kell követni. A tó a régió egyik legfontosabb látnivalója, ezért az első szakaszon a magánytól nem kell aggódni. Lovasszánokkal hordják fel a tóhoz a kevésbé virgonc turistákat, és időnként egy-egy autó is belerondít a friss levegőbe. Pontosan 3 km után, jobbra látható a nagy lengyel költőről, Mickiewiczről elnevezett vízesés. Balra pár asztal és pad áll (ilyenkor valószínűleg fél méter hó alatt), és egy gyalogút indul felfelé jobbra (zöld jelzéssel).

A Magas-Tátrában a 2000-es években, két hullámban sok százezer fa pusztult el a viharos szélben, és a károk ma is láthatók.
A Magas-Tátrában a 2000-es években, két hullámban sok százezer fa pusztult el a viharos szélben, és a károk ma is láthatók.

A gyalogosok és a sítúrázók ugyanazon az útvonalon osztoznak, bár a két ösvény időnként kettéválik (gyalog levágjuk az élesebb kanyarokat). Fenyőerdőben haladunk nagyjából 3,5 km-t, többnyire felfelé, és itt már jóval kisebb a forgalom. Ez a szakasz könnyű-közepes nehézségű, egy-két meredekebb emelkedővel. Az út egy hegyi patakot követ, néhányszor hidakon átkelve csodálhatjuk meg a hóbuckák között utat találó vizet. Aztán jobbra egy kis faházat pillantunk meg – ez annak a drótkötélpályának az alsó állomása, amivel a kb. 240 méterrel magasabban működő turistaházba szállítják az utánpótlást.

Na, ki a kosárból, személyszállításra nem használható. Helyette balrea kell fordulni, és innen már a fekete jelzést követjük. A ház és a forró italok, ételek kevesebb mint egy kilométerre vannak, de ezt leküzdeni egy óránál is tovább tarthat. Igazán meredek a hegyoldal, a kezekre is szükség lehet – különösen télen, amikor térdig érő hó és a síelők által kijegesített szakaszok váltják egymást. Nem rossz ötlet már most feltenni a hágóvasat. A téli útvonal kicsit eltér a nyáritól, amit a térképek mutatnak. Elkanyarodik balra, és amikor a legmagasabb pontra feljutunk, onnan már a Halas-tó felé vezető (és télen lezárt) zöld jelzés vonalán haladunk tovább az utolsó 100 méteren.

Az Öt-tó-völgyi menedékház

A túrázásnak és hegymászásnak évszázados hagyományai vannak a Tátrában. Az első menedékházakat a turisták számára még a 19. század végén építették a hegység lengyel és magyar oldalán egyaránt. Lengyelországban ma 8 ilyen turistaház várja a – lelkében egészen biztosan – fiatal tömegeket 1031 és 1673 méteres magasság között. A legtöbb hagyományos stílusban épült, természetes anyagokból (kőből, fából).

Az egyik hegyi menedékház csalogató fényei egy hideg téli napon
Az egyik hegyi menedékház csalogató fényei egy hideg téli napon

Miután megtettünk 6,5-7 kilométert, megérkezünk a legmagasabban fekvő – és legelszigeteltebb – menedékházhoz, amely az Öt-tó-völgye öt tavának egyike mellett található (Schronisko Pięciu Stawów). Szállást 2, 4, 6 és 10-ágyas szobákban biztosítanak (összesen 68 ággyal), fejenként 30-45 PLN áron. A helyszínen és online is lehet helyet foglalni, de nem kell elkeseredni akkor sem, ha nem sikerül. Január közepén láttam, ahogy egy férfi május utolsó hétvégéjére iratkozott fel a barátaival… De a jó hír, hogy akkor sem kell a hideg éjszakában halálra fagynod, ha minden szoba megtelt. Mindössze 20 zlotyért alhatsz a padlón (vagy egy asztalon, ablakpárkányon) nagyjából 11-től reggel 6-ig. A körülmények nem éppen ideálisak, de egy estét ki lehet bírni.

Négyágyas szoba egyszerű de kényelmes ágyakkal
Négyágyas szoba egyszerű de kényelmes ágyakkal
Alhatsz az étteremben is zárás után, ha az összes ágy foglalt.
Alhatsz az étteremben is zárás után, ha az összes ágy foglalt.

A közös zuhanyzó és vécé meglepően tiszta volt mindig, amikor ott jártunk, és egy egyszerű konyha is a vendégek rendelkezésére áll, ha valaki magának akar főzni. Ehhez viszont vinni kell minden felszerelést, edények, tűzhely nincsenek. Forró víz ingyen kapható. De szerintem nem érdemes kihagyni a lelkes szakács által helyben készített, ízletes és laktató leveseket, főételeket. Panaszra nem volt okunk, sem az árak, sem az ízek miatt. (Ajánlom a bigost, ami egy toroskáposztához hasonló lengyel étel, 13 zlotyért). Az étterem – kisebb szünetekkel – reggel 8-tól este 9-ig tart nyitva. Ezen kívül van a házban egy kisebb üzlet (túrafelszerelések, szuvenírek), szárítószoba és ingyen csomagmegőrző.

A sárga jelzésen a szlovák határig

Mi sötétben értünk fel a menedékházig, így az éjszakát ott töltöttük, és másnap tettük meg a túra nagyobbik felét. De az egész túra akár egyetlen napba is belesűríthető. A háztól a sárga jelzést kell követni, ami először a völgyet követi a tavak jobb oldalán, aztán balra kanyarodva felvezet a hágóra, ahonnan leereszkedhetünk a Morskie Oko felé a másik oldalon.

Az öt-tavi menedékház főépülete
Az öt-tavi menedékház főépülete

Télen viszont egész más útvonalat követünk. Az első tó után (ami télen annyira nem látható) balra fordulunk, és felfelé haladunk majdnem a sziklák vonaláig, onnan pedig jobbra fordulva nagyjából szintben tovább. Érdemes más túrázók nyumait követni, ha nem is vakon… Elsőként sem lehetetlen küldetés, de a mély hóban kétszer-háromszor annyi időbe fog telni. Normális esetben ez a szakasz is csak közepesen nehéznek mondható, mert egyenletesen halad felfelé. Aztán úgy 1,6 km után ismét balra kell fordulni, és ne legyen senki meglepődve, ha az utolsó 300 méter négykézlábra kényszeríti. Kifejezetten meredek ez a szakasz, télen kötelező a hágóvas. Nekünk 40 percünkbe telt elérni a hágót (2110 m).

Ennyit lehet látni az Öt-tó-völgyéből egy ködös, felhős napon, ha szerencsénk van
Ennyit lehet látni az Öt-tó-völgyéből egy ködös, felhős napon, ha szerencsénk van

Itt kifújhatjuk magunkat, és élvezhetjük a Tátra egyik legszebb kilátás, hiszen két gyönyörű völgyre is ráláthatunk. Nekünk legutóbb nem volt ilyen szerencsénk, a felhőn és a szakadó havon kívül mást nem nagyon láttunk. Ha még mindig tele vagyunk energiával, tovább lehet haladni a Liptói-határhegyig (2172 m), ami csak 150-200 méterre van. Ezen az utolsó, rövid szakaszon akad egy-két kitett rész is, mindkét oldalon veszélyes szakadékokkal, úgyhogy csak az menjen tovább, akinek nincs tériszonya.

A hágóra felérve egy szép napon ilyesmi a látvány: a Halas-tó és kisebbik társa.
A hágóra felérve egy szép napon ilyesmi a látvány: a Halas-tó és kisebbik társa.

További lehetséges úticélok

Eltekintve az ösvény melletti veszedelmes mélységtől, ahol minden lépésre figyelni kell, visszafelé sokkal egyszerűbb és könnyebb a dolgunk. Az egyéni sebességtől függően akár kevesebb mint 2 óra alatt a parkolóban lehetünk.

Az Öt-tó-völgye egy sor másik túraútvonalat is kínál, amelyek mindegyikéről csodás kilátás nyílik a Magas-Tátra csúcsaira és völgyeire. Nagyjából 90 perc kemény menetelés után fent lehetünk a Zawrat-hágón, a Zerge-hegyen (Kozi Wierch) vagy a Zerge-csorbán. Mindhárom a híres-hírhedt Sas-út mentén található, amely egyértelműen a Tátra legnehezebb túraútvonala. A tekintélyt parancsoló útvonal maga télen (elvileg) nem járható, de ezeken a pontokon mégis fel lehet jutni a gerinc tetejére.

A Magas-Tátra nyugati vonulata és az öt tó egyike a Liptói-határhegyről
A Magas-Tátra nyugati vonulata és az öt tó egyike a Liptói-határhegyről

Végezetül pár szó a biztonságról. Attól, hogy az útvonalak télen is járhatóak, még nem tökéletesen biztonságosak, távolról sem. Ellenőrizd az aktuális és várható időjárást és a lavinaveszély fokát a hegyimentő-szolgálat oldalán (itt), mielőtt útnak indulsz. Fektess be megfelelő téli felszerelésre (hágóvas, vízhatlan, magashegyi bakancs, esetleg jégcsákány, bukósisak, de legyen nálad telefon, térkép, fejlámpa, napszemüveg is, stb.). Mindig alkalmazkodj az időjárás változásaihoz, és tiszteld a hegyet. Ne vállalj túl nagy kockázatot – az álomszép kilátás megvár!

El Camino tippek és tanácsok a felkészüléshez

Az utolsó falu Logroño előtt

Az El Camino francia útvonala több évszázados zarándokút, amely a Pireneusok francia oldaláról vezet végig Spanyolország északi részén át Santiago De Composteláig.

Talán kevéssé ismert, hogy nem egy Camino létezik. A Francia Út a Szent Jakab sírhelyéhez vezető zarándokutak közül csak az egyik, de kétségkívül a legnépszerűbb. Az utóbbi években filmek és könyvek tucatjai jelentek meg a témában, és egész iparág épült az útvonal köré, annak minden előnyével és hátrányával. Egy biztos, évente százezrek gyalogolják vagy biciklizik (esetleg lovagolják) végig a közel 800 km-es utat, és térnek haza felejthetetlen élményekkel.

Riojai táj a szivárvány színeivel
Riojai táj a szivárvány színeivel

A legtöbben igyekeznek a hosszú utat egyben legyalogolni, nagyjából egy hónap alatt, de nem ez az egyetlen lehetőség. A családommal és elválaszthatatlan barátunkkal én harmadik éve térek vissza, hogy részletekben járjuk be ezt az ősi útvonalat. Az okaink egyszerűek: nyáron hatalmas a tömeg, és Spanyolországnak ezen a részén perzselő a forróság. Ősszel és tavasszal pedig nem tudunk egy hónapra elszabadulni, mert a fiam még iskolába jár, és a feleségem is tanít. Maradnak hát az etapok.

Ebben a cikkben a zarándokút – vagy, ha így jobban tetszik, hosszú távú gyalogtúra – megszervezéséhez szeretnék tippeket, tanácsokat adni. Mert igaz, hogy a vallásos hit nélkül, nem született volna meg, ezen kívül is nagyon sokat kínál. Utazást a változatos tájakon át, kulturális és kulináris élményeket, emberi találkozásokat, önmagunk jobb megismerését.

1. Az ideális időpont

Szoborcsoport egy domb tetején (Alto de Perdón) Pamplona közelében
Szoborcsoport egy domb tetején (Alto de Perdón) Pamplona közelében

Általában azt lehet mondani, hogy a legjobb feltételeket május-június, illetve szeptember-október környékén kínálja a Francia Út. November és április között elég pocsék tud lenni az idő, esővel és akár hóval, ha nem is mindenhol. A nappali hőmérséklet pedig pokoli lehet júliusban és augusztusban. Ráadásul a spanyolok és a legtöbb európai számára ez a vakáció ideje, ami istentelen tömeget jelent, és tülekedést az ágyakért.

2. Hogyan jutunk el a kiindulási pont(ok)ra?

A Francia Út nulla kilométere hivatalosan a Pireneusok két oldalán fekvő egyik faluban, Saint Jean Pied de Portban (Franciaország) vagy Roncesvallesben (Spanyolország) van. Feltéve, hogy a legtöbben repülővel érkeznek Madridba, először a buszt javaslom, Pamplonáig. Információkat a PLM Autocares oldalán lehet találni (spanyolul). Kicsit több mint 5 óra az út, az ára pedig 23 euró körül mozog.

Pamplonától két lehetőségünk van: busz vagy taxi.

Az Autocares Artienda buszai Pamplona és Roncesvalles között közlekednek. A jegyeket (6 euróért) a pamplonai pályaudvaron lehet csak megvenni, az utazás napján. Nyáron (júliusban és augusztusban) napi 2 járat van, de vasárnap egy sem. Az év többi részében napi egy busszal kell beérni (kivéve vasárnap).

Az ALSA szállít utasokat Pamplonából Saint Jean Pied de Portba 22 euróért, de csak nyáron. A többi hónapban marad a taxi, ami legalább 120 euró (legfeljebb 4 utas részére).

Biciklis zarándokok is akadnak
Biciklis zarándokok is akadnak – egy-két köves emelkedő igazi erőpróba lehet

Ha máshol akarod megkezdeni a gyaloglást, érdemes olyan weboldalt használni, amelyik összehasonlítja a lehetséges utazási módokat, mint például ez itt. A telekocsi is szóba jöhet, bár tapasztalataim szerint erre inkább csak nagyvárosok között lehet számítani.

Ha nem tudsz, vagy nem akarsz egészen Santiagóig eljutni, próbáld meg az utat egy nagyobb városban megszakítani, ahonnan közvetlen busz vagy vonat jár Madridba. Ezzel időt és pénzt fogsz megtakarítani akkor is, ha legközelebb visszatérsz, hogy továbbhaladj a sárga kagylók mentén.

  3. Mit vigyünk magunkkal?

Ha valódi zarándokhoz méltó módon akarod legyalogolni a hosszú utat (azaz senki nem szállítja utánad a csomagjaidat), akkor óvatosan kell pakolni. Napi 20-35 kilométert fogsz baktatni, szóval minden kiló számít. A legfontosabbak:

Ruha:

– kalap vagy baseball sapka,
– 3-4 póló (pl. gyorsan száradó, technikai póló),
– 1-2 hosszúujjú felső a hideg reggelekre,
– 2pár túranadrág (külön jó, ha az egyik rövidnadrággá alakítható),
– zokni (túrázáshoz) és alsónemű
– esőkabát
– napszemüveg
– megfelelő túracipő (lásd a következő pontot)
– könnyű papucs (estére és a gyanúsabb zuhanyzókhoz)

Az alváshoz:

– hálózsák (könnyű legyen, nem a tundrára készülsz)
– tisztálkod ószerek
– törülköző
– füldugó (mert mindig van egy mormota a hálóteremben)

A gyalogláshoz:

– kulacs (literes)
– napvédő krém
– vazelin (a lábad reggeli felkészítéséhez)
– fejlámpa

Kütyük:

– okostelefon (részletes térképpel, pl. Locus)
– USB-s töltő
– napelemes töltő vagy akku bank (ha nem jutsz konnektorhoz a zarándokszálláson)
– útmutató app a telefonra (angolul beszélőknek javaslom ezt)
– fülhallgató

Elsősegély (főleg a gyalogláshoz):

– ragtapasz,
– varrókészlet (hólyagokhoz is hasznos!)
– fertőtlenítő kenőcs

Persze ez csak a minimális felszerelés. Én például nem indulnék el a kilós DSLR fényképezőgépem nélkül, de van, aki e-könyv olvasót cipel magával, nem is beszélve az egyéni orvosságokról, stb.

4. A megfelelő cipő

A lábaidnak mindenféle talajjal meg kell birkóznia a közel 800 kilométeres Francia Úton: lesz aszfaltút (túl sok is), murva, földút, sziklás ösvény, macskakő. Mondanom sem kell, hogy a jó cipő elengedhetetlen.

Irány a következő falu - és bár!

Nem szeretném bő lére ereszteni, szerintem a legjobb választás egy trekking cipő vagy terepfutó cipő. Ezek elég könnyűek és rugalmasak, és a talprész hatékonyan megvédi a lábadat az egyenetlenségektől. A túrabakancsok általában túl nehezek, a hagyományos sportcipők pedig túl puhák.

Lényeges az is, hogy a cipő megfelelő méretű legyen: jól passzoljon a lábadra, de ne legyen túl szoros. És bejáratott cipőben vágj neki a Caminónak! Nem jó ötlet az utat vadonatúj lábbelivel elkezdeni.

5. Hogyan válasszuk ki a hátizsákot?

A másik hű társad a hátizsákod lesz. Az okosok szerint a terhed ne legyen (sokkal) nagyobb, mint a testsúlyod 10%-a. Ennek megfelelően az ideális méret a 40-50 literes hátizsák lehet. Nem utolsó szempont az sem, hogy egy ekkora hátizsákot még a fapadosok is ingyen szállítanak (bár ki tudja, meddig). Válassz olyan hátizsákot, aminek állítható a vállpántja, a mellpántja és az övrésze is. A súly nagy részének (úgy 70%-ának) a csípődön, és nem a vállaidon kell nyugodnia.

Érdemes eleve esőálló hátizsákot venni, vagy vihetsz magaddal külön esővédőt is hozzá.

6. Kényeztesd a lábaidat!

Reggel, indulás előtt:

– Vágd le a körmödet a lábadon (persze nem kell minden nap 🙂
– NE moss lábat reggel (ha mégis elkerülhetetlen, csak hideg vizet használj)
– Ha mégis vizes lesz a lábad, alaposan töröld és szárítsd meg, a lábujjaid között is
– A teljes lábfejed kend be vazelinnel. Ez hidratálja a bőrödet, és megakadályozza, hogy az izzadság összegyűljön az érzékeny részeken.

Nap közben:

– Mindenképp viselj megfelelő túracipőt (lásd a 4. pontot)
– Ha a zoknid varratmentes, kisebb a hólyagok esélye
– Jól kösd meg a cipőfűzőt, és figyelj, hogy a cipő nyelve a helyén legyen

Este, gyaloglás után:

– Hideg vízzel moss lábat
– Ha valahol horzsolást látsz, kezeld fertőtlenítő krémmel, de ne takard le semmivel
– A hólyagokat soha ne szakítsd fel. Inkább húzz át rajta tűvel egy darab cérnát, és hagyd benne estére. Kivezeti a váladékot, és felgyorsítja a gyógyulást
– Gondoskodj róla, hogy a cipőd éjjel megszáradjon. Ha kell, használj hintőport a kellemetlen szagok ellen

7. A zarándokút napjainak megtervezése

Egy vagy több albergue (zarándokszállás) a Francia Út menti falvakban 5-10 kilométerenként akad, így rugalmasan tervezheted meg a napi távolságokat. A teljes utat általában 31 szakaszra osztják fel, de ez nem szentírás.

Mindig izgalmas egy újabb faluba megérkezni
Mindig izgalmas egy újabb faluba megérkezni

Érdemes szerényebb távolságokkal kezdeni. Az első két-három nap ne vállalj 20 kilométernél többet. Aztán ahogy a lábad és a szervezeted hozzászokik a terheléshez, növelheted a napi adagokat. Nekünk például a napi 25 km jött be leginkább. Ha délután a szállásra érünk, nem kell amiatt aggódnunk, hogy nem lesz hely. Másrészt jut idő főzni, ismerkedni, körülnézni a falvakban, városokban.

8. Ne hagyd, hogy a véred szívják!

A többi zarándok, a táj és a belső utazás mellett az albergue (ejtsd: alberge) az az intézmény, aminek a legnagyobb hatása lesz az élményedre. Alapvetően három típusa van: az egyházi intézmények, önkormányzatok és magánvállalkozások által fenntartott zarándokszállás. Az árak változóak (van, ahol önkéntes adományt kérnek csak, máshol 5-8 euró egy ágy), de a színvonal is – nem feltétlenül egyenes arányban. Vannak jól felszerelt, tiszta alberguék, segítőkész személyzettel (ők a hospitalerók), míg máshol ócska kollégiumban érezheted magad. Figyelmeztető tábla külön zarándokoknak

Szerencsére többnyire megválaszthatod, hol hajtod álomra a fejed, de néha kompromisszumokat kell kötni. Ilyenkor igazán hasznos a saját hálózsák, és pár óvintézkedést érdemes betartani. Ne hagyd a ruháidat és egyéb dolgaidat szanaszét. A hátizsákodat tartsd távol az ágyaktól. Hasznos lehet a hálózsákot permethrinnel kezelni, vagy ha a természetesebb megoldások híve vagy, levendulaolajjal. És figyelj, mit mondanak (írnak) mások a szállásokról. Ahol az utóbbi hetekben előfordult poloska, oda inkább be se menj.

Ha megtörtént a baj, és poloskacsípéseket találsz magadon reggel, ne ess pánikba. Bármelyik gyógyszertárban találsz hatásos krémet a viszketés ellen, betegségeket pedig nem terjesztenek a kis nyomorultak. Csak ne hagyd, hogy a Caminódat tönkretegyék!

9. Szeresd a pocakod!

Napi 5-7 óra gyaloglásra adtad a fejed, sokszor kemény időjárási körülmények között. Nagyon lényeges, hogy a szervezeted megkapja a szükséges tápanyagokat és folyadékmennyiséget.

Ne sajnáld reggel az időt a kiadós reggelire (pl. tejtermékek, müzli, szendvics, gyümölcs, gyümölcslé).

Nap közben rendszeresen igyál vizet, és 1-2 óránként tarts rövid szünetet. Ilyenkor egyél olyasmit, amiben van bőven szénhidrát, hogy legyen energiád továbbgyalogolni.

Legyen benne bőven szénhidrát...
Legyen benne bőven szénhidrát…

 

A vacsora legyen a nap fő étkezése, de ügyelj rá, hogy lefekvés előtt legalább 2 órával keríts rá sort. Ha jól felszerelt konyha is van az alberguében, főzhetsz magadnak. Amellett, hogy ezzel pénzt takarítasz meg, barátkozhatsz is a többi zarándokkal.

10. Viselkedj felelősségteljesen

Ne élj vissza azokkal az alberguékkel, ahol adományt kérnek. Hagyj pár eurót, ha belefér a keretedbe. De a maradék ételt se a kukába dobd, ajánld fel az utánad érkezőknek.

Ne feledd, hogy a hospitalerók maguk is önkéntes zarándokok, akik a szabadidejüket áldozzák arra, hogy neked segítsenek. Mondd el nekik, ha elégedett vagy, és ne okozz nekik több munkát a szükségesnél (például mosogass el legalább magad után).

Soha nem vagy teljesen egyedül, ha nem akarsz
Soha nem vagy teljesen egyedül, ha nem akarsz

Ne dobáld el a szemetedet útközben. Gyűjtsd össze, és hagyd egy kukában a következő faluban.

A Francia Útról valószínűleg kitörölhetetlen emlékekkel és új barátságokkal fogsz hazatérni. Csak bánj másokkal is úgy, ahogy azt tőlük elvárod.

Buen Camino!

Tokaji kirándulás a Kopasz-hegy körül

The Tisza meanders by Tokaj

Tarts velem egy kellemes és nem is túl nehéz tokaji kirándulás erejéig a híres borvidéken. Sokat ne vacakolj, mert ennél jobb időt nem is választhatnál.  A fák, szőlők levelei lassan sárgára, vörösre színeződnek, és még kellemesen meleg van. A szüret már megvolt, de kis szerencsével egy-két szem szőlőt is találhatsz még az út mellett.

A kirándulás számokban:

Távolság: 22 km (csak 13 km, ha Tokajban szállsz vonatra)
Nehézség: könnyű-közepesen nehéz, gyerekeknek is megfelelő
Időtartam: 5-6 óra a gyalogolás, a nap többi része pedig elmegy a táj bámulásával és borkóstolással
Indulás: Bodrogkeresztúr
Érkezés: Tarcal (vagy Tokaj)
Utazás: több vonat is van naponta Budapest (3,5 óra), Miskolc (1 óra), Debrecen (1,5-2 óra) és Nyíregyháza (1-2 óra) felé
Ha elég korán kelsz, reggel 10 körül elindulhatsz, és elérheted az este 7 előtti vonatot Tarcalban.

A tokaji borvidék

Egy tokaji kirándulás elengedhetetlen része egy pince felkeresése
A Tokajban és környékén használt hordókat helyi tölgyfából készítik, és a bor zamatához is hozzájárulnak

Tokaj és a környező borvidék könnyen lehetne Magyarország egyik legfontosabb turista célpontja, ha kicsit jobb lenne a marketingje. Ha több turista merészkedne Budapest határain kívülre. Vagy ha nem lennének ilyen fájdalmasan lassúak a vonatok. (A napokban megjelent hír szerint ez másnak is eszébe jutott.) Ez a varázslatos hely nagyrészt még mindig felfedezésre vár, és a látogatókat megbecsülik.

A meleg időszakban napokat lehet eltölteni a két nagy folyón és a Bodrogközben kenuzva
A meleg időszakban napokat lehet eltölteni a két nagy folyón és a Bodrogközben kenuzva, sátorozva fillérekért

Miért gondolom, hogy sokkal több lehetőség rejlik a környékben? Rengeteg látnivalót, programot kínál. A tokaji Kopasz-hegy lábánál összefutó Tisza és Bodrog látványa a hídról is emlékezetes, a hegyről még inkább. Tavasztól kora őszig kenuval, kajakkal lehet bejárni a két folyót és a köztük elterülő természetvédelmi területet. Hangulatos falvak találhatók itt, amiknek még saját karakterük is van (és ez nem kis dolog a kádárkockák árnyékában). A névadó Tokaj csinos főutcája és központja is kínál látnivalókat. És ne feledkezzünk meg a borról sem.

A fekete 'nemespenész', ami a pincék falát és az üvegeket is borítja, fontos része a borkészítés folyamatának
A fekete ‘nemespenész’, ami a pincék falát és az üvegeket is borítja, fontos része a borkészítés folyamatának

Mi magyarok szeretjük azt hinni, hogy a tokaji bort mindenhol a világon ismerik, de a tapasztalataim szerint Puskásnak (vagy akár manapság Orbánnak) a nyomába sem érhet. Persze ez nem a külföldiek tudatlanságát mutatja. 40 év szocialista tervgazdálkodása rányomta bélyegét az egykor ünnepelt “nektárra”, amely pedig még a Himnuszba is bekerült. A mennyiség győzött a minőség felett akkoriban, és még sok idő kell, hogy ezt a múltat levessük.

De a tokaji borászok már sok éve mindent megtesznek, hogy ismét a magas minőségről legyenek ismertek a tokaji borok. Úgyhogy aki eddig még nem tette, menjen minél hamarabb, mielőtt ismét megnő az ázsiójuk és az áruk.

Hegyre fel!

A kirándulás Bodrogkeresztúron kezdődik
A kirándulás egy kis bodrog menti faluban, Bodrogkeresztúron kezdődik

A tokaji kirándulás Bodrogkeresztúr vasútállomásán indul (valójában Bodrogkisfalud területén, de ez senkit ne zavarjon, a két falu teljesen összeépült már). Csendes falu (mindkettő) a Kopasz-hegy lábánál, a Bodrog partján. A helyben készített bor sok háznál megvásárolható, és pár professzionálisabb pincészetben is. Az igazat megvallva mi mindig valamelyik magánházhoz térünk be. A bor talán nem ötcsillagos, de a baráti fogadtatás bőven kárpótol.

A falvakban mindenfelé árulnak helyi bort
A falvakban mindenfelé árulnak helyi bort. Ha lehet, érdemes lemenni a pincébe is, és elbeszélgetni a termelőkkel a borkészítés ügyes-bajos dolgairól.

A falun átsétálhatunk a főút mellett is, vagy a Hét vezér szobrainál elindulhatunk balra, a Bodrog gátján, ahogy a hangulatunk diktálja. Innen egyébként szépen látszik a falu a templomaival. Aztán pár száz métert az országút mellett kell gyalogolni, majd jobbra elindul egy földút, piros kereszt jelzéssel. Innen kezdve majdnem a hegy tetejéig ezt követjük.

A falu temploma, ahogy a gátról látható
A falu temploma, ahogy a gátról látható

Ez az út az egyik legrégebbi lehet a hegyen, évszázadok óta használhatják már a gazdák a falvak és a szőlők között. Ahogy továbbmegyünk, látható is a szekérút kora. Egyes helyeken olyan mélyre vágódik a puha kőzetbe, hogy a falai 3-4 méter magasak.

Ez a mély út a kirándulás egyik legizgalmasabb része
Ez a mély út a tokaji kirándulás egyik legizgalmasabb része
A fák gyökerei átszövik az ősi szekérút magas falait
A fák gyökerei átszövik az ősi szekérút magas falait

Aztán ismét kibukkanunk a fényre, ahogy az út továbbhalad a szőlők között. Lélegzetelállító a kilátás innen a falvakra, a Bodrogra és a védett Bodrogközre. Ha követjük a piros keresztet, hamarosan kiérünk a Tarcalt a TV-toronnyal összekötő műútra. Akár maradhatnánk is ezen az úton a csúcsig, de hosszabb és a lábaknak sem kedvez, ezért érdemes a turistaösvénynél maradni (innen piros sáv). Úgy tíz perccel később ismét elágazáshoz érkezünk. Itt balra kell fordulni, és a piros háromszög már a hegy tetejéig vezet.

A Szt. Teréz kápolna őrködik a földek felett
A Szt. Teréz kápolna őrködik a földek felett
A két falu és szőlőik a Bodrog mellett
A két falu (Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud) és szőlőik a Bodrog mellett

Megálló Tokajban

Sajnos a tokaji Kopasz-hegy tetején a panoráma megcsodálásán kívül mást nem lehet csinálni. Kivéve, ha van az embernél siklóernyő, mert arra tökéletes. Semmilyen büfé vagy üzlet nincs, a TV-torony pedig nem fogad látogatókat. De a látványért érdemes felgyalogolni.

Alföldi panoráma a Kopasz-hegy tetejéről
Alföldi panoráma a Kopasz-hegy tetejéről

Lefelé ugyanazon az ösvényen kell elindulni (piros háromszög, majd piros sáv). Ahogy a gravitációnak hála gyorsan haladunk, több helyen is nagyszerű fotókat lehet lőni Tokajról és a tájról. Ha nem tévedünk el, a piros jelzés egészen Tokaj belvárosába vezet szűk egy óra alatt.

Lefelé többször is megállít a nagyszerű látvány
Lefelé többször is megállít a nagyszerű látvány

A város nem túl nagy, a főutcát és a régi épületeket rövid idő alatt meg lehet csodálni. A tokaji borvidék termékeit több pincénél és vendéglátóhelyen is kínálják, és nem is szabad úgy távozni, hogy nem ízleltük meg a furmintot, hárslevelűt, sárgamuskotályt, szamorodnit és/vagy az aszút. Ez az egynapos kirándulás nem igazán ad lehetőséget egy igazi borkóstolásra, ahol 5-6 féle bort bemutatnak. Nem kis kihívás lenne az utolsó 10 km-t félrészegen megtenni, ezért érdemesebb inkább megszállni valahol. Különleges élményt jelenthet például a Bárka állóhajó kabinjaiban aludni (Bodrogkeresztúron).

A Tisza kanyarog Tokaj mellett

 

Az ebédet is érdemes Tokajra időzíteni, mert számos étterem közül lehet választani, pénztárcától függően. A Rákóczi utca végén a Lángos Mester isteni lángosokat kínál (mi mást?), és a közelben egy kis csokoládéboltban borkülönlegességekkel töltött bonbonokat is árulnak. Friss halat ehetünk (és tokaji borokat ihatunk) a hídfőnél lévő körforgalom felett, a Tavernánál, vagy kiadósabb ebédet a Bonchida étteremben. Ha csak egy pincét kerestek fel, a Rákóczi Pince legyen a főtéren.

Séta a szőlővesszők között

Gasztronómiai élményekkel gazdagabban, és teli hassal vághatunk neki az utolsó szakasznak, Tarcal felé. A jelzés mostantól a zöld sáv, ami közvetlenül a vasúti felüljáró előtt hagyja el a főutat. Balra a vasútállomás épülete látható, de érdemesebb jobbra fordulni, ott több a látnivaló.

Szépen felújított borházak
Szépen felújított borházak

Az utca oldalán présházak sorakoznak, a neve pedig Szerelmi pincesor. Kettő-három biztosan nyitva van, úgyhogy ha valahogy kihagytad a bort vagy csak jól esne még egy pohárral, ez lehet az utolsó lehetőséged. A mi személyes kedvencünk a Benkő Pince.

Az utolsó két órát a hegy lábánál elterülő szőlők mellett vagy között töltjük. Régi időket idéző, fehérre meszelt, kisebb-nagyobb présházak, kúriák állnak elszórtan a lankákon. Valamikor a birtokok központjai voltak, és sokat ma is laknak.

Szőlők a tokaji Kopasz-hegy lábánál
Szőlők a tokaji Kopasz-hegy lábánál
A betonút hatékonyan vezeti el az esővizet
A betonút hatékonyan vezeti el az esővizet

Hamarosan feltűnik Tarcal két templomtornya, a távolban pedig a Szt. Teréz kápolna. Egy rövid szakaszon megint az országútra kényszerülünk a falu előtt.

Tarcal tornyai
Tarcal tornyai

Tarcal maga is megér egy sétát a kecses templomaival, régi házaival, pincéivel és kastélyszállójával. Szóval ha időben érkezünk, érdemes kicsit csavarogni, mielőtt vonatra szállnánk.

Mondanom sem kell, hogy Tokaj környékén napokat is könnyen el lehet tölteni egy perc unatkozás nélkül. Sok falu, város és változatos programok várják a látogatókat. De ez már egy másik történet

Berber falvak, zöld völgyek – az Atlasz-túra 2. része

A tipikus berber falvak egyike

A M’Goun a marokkói Atlasz-hegység egy részének elnevezése, Északnyugat-Afrikában. A legmagasabb csúcsai jóval 3000 méter felettiek (a névadó M’Goun 4000-nél is magasabb). Ma már sok falut jó minőségű aszfaltutak kötnek össze, de ha fel akarjuk fedezni a magasabb területeket, maradnak a régi ösvények, öszvérutak.
Ez az Atlasz-túránk második része (3-4. nap), melynek során két falu, Agouti és Ait Hamza között kelünk át a hegyeken. (Persze a kiinduló és végponton lehet változtatni.)

Néhány adat:
Teljes távolság: 55 km (ha nem tévedsz el)
Időtartam: 4 nap
Szállás: a folyók mellett és a falvak közelében sátorozás, pár faluban egyszerű szálláslehetőség is van
Étel út közben: Nagyon alapvető élelmiszerboltok vannak a kis falvakban, de halkonzerven és kekszen kívül túl sok mindenre nem számíthatsz
A fotók június végén készültek

 

Fel a Rougoult-hágóra (3000 m)

Rougoult-tól, amely az északi oldalon fekvő berber falvak egyike, utunkat a Tifra-folyó mellett folytatjuk tovább. Igaz, itt már inkább csak szelíd patakról beszélhetünk. Az ösvény a 3000 méter közeli hágóra vezet fel. Néhány leírás szerint 2 óra alatt fel lehet jutni – hát, ez nekünk jóval több időbe telt. Lehet, hogy azért, mert a 8 éves fiam is a saját lábán jött végig, és kicsit el is tévedtünk. Mindenesetre ne csüggedj, ha négy hosszú óra után még mindig nem vagy a tetején. Előbb-utóbb megérkezel 🙂

Nem egyszerű helyenként a patak mellett gyalogolni
Nem egyszerű helyenként a patak mellett gyalogolni. De annál izgalmasabb!

Az útvonal megerőltető ugyan, de legalább annyira érdekes is. Először is ott vannak a különleges felszínformák. Jól látható, hogyan alakították a hegységet a Föld mélyén zajló folyamatok. A sziklák színe is változatos, a fehértől a vörös árnyalataiig.

Felgyűrődött rétegek magasan Rougoult felett
Felgyűrődött rétegek magasan Rougoult felett
Magányos fa dacol az elemekkel
Magányos fa dacol az elemekkel. Itt is jól látszik a felgyűrődött kőzet.
Vörös sziklák nem sokkal a hágó alatt
Vörös sziklák nem sokkal a hágó alatt. Figyeld meg a bal oldalon vezető ősi öszvérutat!

Aztán ott vannak az emberek, akikkel találkozhatsz út közben. Mi összefutottunk idős férfiakkal, akik öszvéren keltek át a hegyeken, fiatal srácokkal, akik lovakat vezettek és egy egész családdal is. Vicces helyzet volt, mert épp a patak vizében hűsöltünk fürdőruhában, amikor arra jöttek. De csak mosolyogtak, és továbbmentek. Hallottuk a juhászok fütyülését, akik száz méterekkel feljebb őrizték a nyájat a hegyoldalon. Aztán láttunk egy nőt is, aki füvet gyűjtött, és azt vitte haza a hátán.

Nem kínálnak egyszerű életet a berber falvak...
Nem kínálnak egyszerű életet a berber falvak…
Velük is összetalálkoztunk
Velük is összetalálkoztunk

Amezri

Ha kifogy az ivóvíz, a hágó alatt fel tudod tölteni a Tifra forrásánál. Az út mentén akad máshol is forrás, de jobb, ha van nálad víztisztító tabletta. A hágóra mi délután 6 körül értünk fel, és azt hiszem, kicsit el is tévedtünk (jó, nem kicsit). Szerencsére észrevettünk két fiatal nőt, akik száraz kórókat gyűjtöttek. Segítőkészek voltak, felajánlották, hogy elvezetnek minket az első faluig, Taisgawaltig. De annyira gyorsan gyalogoltak, hátukon a hatalmas bálával, hogy nekünk szinte rohannunk kellett utánuk egy órán keresztül!

Végre a hágón!
Végre a hágón!
Alig tudtuk tartani a tempót a két berber lánnyal
Alig tudtuk tartani a tempót a két berber lánnyal. Egyikük a képen is látható, ahogy nagy köteg száraz kórót cipel a hátán Anitáék előtt

Azért jutott időnk fentről is megcsodálni a tájat. Érdekes volt, mennyire más színek és formák uralkodnak a két oldalon. Az északi völgy száraz volt és kietlen a déli oldalhoz képest.

Innen jöttünk
Innen jöttünk
Ez a látvány fogad 3000 méteren
Ez a látvány fogad 3000 méteren

Mire a következő faluba (Amezribe) beértünk, már egész hűvös volt. A faluban találtunk egy szerény boltot. Vettünk konzervhalat (megint) és rizst vacsorára, a helyi gyerekeknek meg egy nagy üveg kólát. Követtek minket egészen a Tessault partjáig, ahol a sátrunkat vertük fel. Egy gîte (turistaház) is működik a faluban, de olyan kegyetlen állapotok uralkodtak benne, hogy inkább a folyópartot választottuk. A folyóban az esti fürdés sem maradhatott el (amikor a fiúk végre hazamentek).

Berber falvak a zöld völgyben

Ami előrelépés a helybélieknek, az a túrázóknak nem feltétlenül előny. Ma a régi ösvényeket nagyrészt új murvás utak váltják fel, magasan a hegy oldalában. Így aztán az Amezri és Ait Hamza közötti szakasz valószínűleg nem lesz senki kedvence, főleg az előző nap csodái után.

Azért volt mit nézni. A folyó mentén gondosan megművelt teraszok sorakoznak. A berber falvak lakói évszázadok alatt kifinomult módszereket dolgoztak ki, hogy a vizet a magasabban fekvő részekre vezessék. Ennek eredményeként a völgy a száraz klíma ellenére dús növényzettől zöldell. Remélem, ez a jövőben sem változik meg gyökeresen. Mert ha a nagyvárosok elcsábítják az itt élő embereket a könnyebb élet igéretével,  ez a kis paradicsom örökre eltűnhet.

A Tessault völgyének teraszos földjei
A Tessault völgyének teraszos földjei

Amezriből két fiú szamárháton egészen a övetkező faluig velünk tartott. Arról próbáltak minket meggyőzni, hogy Áronnak sokkal jobb dolga lenne a nyeregben. Mi viszont tartottunk a bolháktól, és lemondtunk erről a lehetőségről. Viszont a kitartásukért valamit érdemeltek, ezért meghívtuk őket egy-egy kólára, és elbúcsúztunk.

Itchebakan házai
Itchebakan házai

Az út Itchebakan falu mellett halad el, ami a hagyományos berber falvak újabb példája. Jellegzetesi épületeik közé tartozik a kasbah (nagyobb, erődített építmény egy vagy több családnak) és az agadir (gabonatároló), amiket döngölt sárból, szalmából, kőből és fából készítenek. Ha érdekel a téma, itt egy jó kis cikket találsz (angolul).

Vissza Azilalba

Ha ütemesen rakosgatod egyik lábad a másik után, a 4. nap végén megérkezel Ait Hamzába, az előző berber falvakhoz megtévesztésig hasonló településre. Helyi szinten a nagy melegben a házaikban unatkozó asszonyok által helyben szőtt, hagyományos szőnyegeiről ismert. Mi ezen a ponton úgy döntöttünk, hogy megérkeztünk a túránk végére, mert nem sok kedvünk volt a következő nap szinte végig aszfalton kutyagolni. Találtunk egy megfizethető szobát egy családi kasbahban, és vacsorára sem kellett halat ennünk. A tulaj aztán másnap elvitt minket Demnatba, onnan pedig akad busz vagy megosztott taxit vissza Azilalba.

Érdekes sziklaformák magasan a völgy felett
Érdekes sziklaformák magasan a völgy felett, Ait Hamza közelében

Összességében kimerítő de nagyon emlékezetes volt ez a négy nap. Bárkinek ajánlhatom, aki legalább átlagos fizikummal és némi túrázási gyakorlattal rendelkezik. Csak egy turistával találkoztunk egész idő alatt, de annál több helyivel, akik nélkül az élmény sem lett volna ugyanaz.

Köszönöm a figyelmedet! Ha tetszett, esetleg belekukkanthatsz ebbe a másikba, a Cseh Paradicsomról!

Cseh Paradicsom: 3 kihagyhatatlan túra

A Cseh Paradicsom

A Cseh Paradicsom az a hely, ahol megint gyerekek lehetünk. Vagy Indiana Jonesnak érezhetjük magunkat. Vannak itt különös alakú sziklák, mohával borított kőfalak alkotnak labirintust, de tavakat és vízeséseket is rejtenek a völgyek. És ha mindez nem elég, a történelem szerelmesei régi kastélyokat és várakat ismerhetnek meg, a kedves kisvárosok pedig mindenkit rabul ejtenek.

A Cseh Paradicsom a történelmi Csehország északi részén, Prágától mintegy 100 km-re északkeletre található. A különleges természeti szépségéről ismert terület az országban elsőként kapott védett státuszt 1955-ben. Azóta a területe megkétszereződött, és több izgalmas túraútvonal várja a turistákat.

Elveszett világ
Elveszett világ

A természetvédelmi terület (csehül Cesky Raj) leginkább a mesébe illő homokkő képződményeiről, a vadregényes fenyőerdőkről és a romantikus kastélyairól, várairól ismert. Évszázadok óta szívesen járnak ide a művészek, túrázók és a sportok kedvelői. Mára a jelölt utak egész hálózata épült ki, de arra is van lehetőség, hogy kicsit “elvesszetek”, és magatok fedezzétek fel a park ritkábban látogatott szegleteit.

Mesebeli kőkémények
Mesebeli kőkémények

Érdemes a környező városok valamelyikében megszállni (Jicin vagy Turnov jó választás), de a kis falvakban is kínálnak jó áron kiadó szobát vagy házat. Mi ezen az oldalon találtuk a legjobb választékot. Cseh nyelvű, de nem nehéz eligazodni rajta. A látnivalók nagy része nincs messze egymástól, így a három bemutatott területet könnyen elérhetitek a szállásotokról.

Prachovi Sziklák

Ha Jicinben szálltok meg, ez a legközelebbi célpont. A nevéből már kitalálhattátok, hogy a Parchovi Sziklák (Prachovské Skály) fő vonzerejét a homokkő sziklák jelentik. A túraútvonalak jól jelöltek, és a nehezebb szakaszokon lépcsők, korlátok is segítenek.

Szűk sziklafolyosó nem csak gyerekeknek
Szűk sziklafolyosó nem csak gyerekeknek
Sziklatornyok vigyázzák a völgyet
Sziklatornyok vigyázzák a völgyet
Kalandos túraútvonal
Kalandos túraútvonal

A gyalogtúrát elkezdhetitek Prachovban vagy Jinolicében. Mindkettő 6-7 km-re van csak Jicintől. A területen kis tavak is találhatók, az ott működő kemping jó időben praktikus lehet.

 

Adršpach-Teplice Sziklák

Ennyi biztos nem volt elég a homokkő tornyokból, az első nap csak meghozza az étvágyat, de bőven van még mit felfedezni. Az Adršpach-Teplice Sziklák között megtaláljátok mindazokat a szépségeket, amiket az előző helyen, és még annál is többet. A 20-30 méter magas sziklafalak között, szűk folyosókon kell átjutnotok, hogy rátaláljatok a látványos vízesésre. Egy szűk völgyben ladikok ingáznak: a Titanic és a Concordia a veszéllyel dacolva halad a sziklafal mellett, amíg fotók százait készítitek el.

A park bejárata
A park bejárata
A vízesést megtalálni felér egy kalanddal
A vízesést megtalálni felér egy kalanddal
A Concordia újra vízen
A Concordia újra vízen
Már ezért a látványért is érdemes ide eljönni
Már ezért a látványért is érdemes ide eljönni

Ez a védett terület szigorúan véve a Cseh Paradicsom része, és kicsit messzebb is van. Jicintől nagyjából 70 km ide az út. A túraútvonalat legjobb Adršpach városától megközelíteni, ahol ingyen parkolásra is van lehetőség.

 

Hrubná Skála

A Hrubná Skála is dicsekedhet bizarr sziklaképződményekkel, melyek akár 30-40 méter magasak is lehetnek. Ráadásul egy csodaszép kastély és egy romjaiban is megkapó középkori vár is található a területén. A Trosky várból a kilátás a környező síkságra mindenképp megéri a fáradságot. 

Örök csók
Örök csók
Híd a Waldstein (Valdštejn) Kastély mellett
Híd a Waldstein (Valdštejn) Kastély mellett
Átjáró az ismeretlenbe
Átjáró az ismeretlenbe

A Hrubná Skála Jicintől 20 km-re található ugyanabban az irányban, mint a Prachovi Sziklák, tehát a kettőt akár egy napon is meg lehet látogatni. De ha tehetitek, szánjatok rájuk pár órát, megérdemlik.

Ha nálunk szerencsésebbek vagytok, és három napnál tovább maradtok, még bőven rejt látnivalókat a környék. A Bozkovi barlangok például Csehország legnagyobb föld alatti tavát rejtik.

Tetszett a beszámoló? Olvasd el a 4-napos Atlasz-túráról szóló cikkemet is!

Atlasz-túra Marokkóban, 1. rész

A M’Goun a marokkói Atlasz-hegység egy részének elnevezése, Északnyugat-Afrikában. A legmagasabb csúcsai jóval 3000 méter felettiek (a névadó M’Goun 4000-nél is magasabb). Ma már sok falut jó minőségű aszfaltutak kötnek össze, de ha fel akarjuk fedezni a magasabb területeket, maradnak a régi ösvények, öszvérutak. A M’Goun területén számtalan Atlasz-túra kínálkozik, ezek lehetnek egy- vagy akár többnaposak is. Az egyik legnépszerűbb a hegyeket keletről délnyugat felé átszelő útvonal Agouti és Ait Hamza között. (Persze a kiinduló és végpont nem kötött.)

Néhány adat:
Teljes távolság: 55 km (ha nem tévedsz el)
Időtartam: 4 nap
Szállás: a folyók mellett és a falvak közelében sátorozás, pár faluban egyszerű szálláslehetőség is van
Étel út közben: Nagyon alapvető élelmiszerboltok vannak a kis falvakban, de halkonzerven és kekszen kívül túl sok mindenre nem számíthatsz
A fotók június végén készültek

 

Azilaltól Agoutiig taxival

Ez az Atlasz-túra közepesen nehéz útvonal, de a hely szépsége egyértelműen ötcsillagos. A kiindulási ponthoz a legegyszerűbben úgy juthatsz el, ha Marrakechből elbuszozol Azilalba. Itt eltöltheted az éjszakát, vagy rögtön továbbindulhatsz Agouti, a hegység belsejében fekvő kis falu felé, ha elég korán érkeztél. Azilal közelében egyébként az Ouzoud-vízesés is mindenképpen megér egy plusz napot.

Agouti felé busz vagy grand taxi (megosztott taxi) közül választhatsz. Mi a taxi mellett döntöttünk, 2 órát vártunk, hogy megteljenek az ülések. Aztán még 3 óra az út az 1850 méteren lévő Agoutiba. De előtte a taxinak fel kellett kapaszkodnia egy 2200 méteres hágóra is…

Tágas Mercedesek Azilal taxiállomásán
Tágas Mercedesek Azilal taxiállomásán

A Lakhdar völgye

Agoutiban mi először megebédeltünk egy fogadó (gîte) tetőteraszán. Itt akár aludni lehet, ha túl későn érkezel. Ha nem, akkor indulhat is a kaland! Először el kell indulni visszafelé azon az úton, amin a taxival jöttél. Úgy egy óra után köves út ágazik le balra. Ha ezen mész tovább, nemsokára észreveszed egy falu házait lent a folyó mellett. Innen nagyszerű a kilátás a festői Lakhdar-völgyre. Mi nem akartunk a kanyargós úton menni végig, levágtuk inkább az utat egy ösvényt követve. Aztán a folyóhoz érve visszacsatlakoztunk a rendes útra, és átkeltünk a hídon.

A Lakhdar folyó völgye
A Lakhdar folyó völgye

Agerssif (1470 m) mellett több táborozásra alkalmas helyet is találhatsz. Mi inkább kicsit továbbmentünk, mert nem akartunk akkora feltűnést kelteni. A helyiek általában meglepetten néztek minket, a kisgyerekek meg egyenesen megijedtek tőlünk. A homokos folyópart tökéletes volt a sátorozáshoz, és június végén a folyó vize sem volt túl hideg a fürdéshez.

Sátorozás Agerrsif mellett
Sátorozás Agerrsif mellett

Kezdődik a második nap

A Lakhdar völgye kora reggel talán még megkapóbb, ahogy a nap sugarai lassan mindent megvilágítanak. Az első 8-9 km könnyű séta az aszfalton. A völgy előbb beszűkül a folyó felett tornyosuló sziklák között, majd ismét kiszélesedik, és gondosan megművelt földek között halad tovább.

Napfelkelte a völgyben
Napfelkelte a völgyben

Unatkozni biztosan nem fogsz, van bőven látnivaló. A teraszosan megművelt földeken emberek dolgoznak, nők hatalmas bálákat cipelnek az utakon. Meglepő volt, mennyi nő végez nehéz fizikai munkát, miközben a férfiakat gyakran ló- vagy öszvérháton láttuk állatokat terelgetni. Hiába, a berberek tudnak élni!

Azért a férfiaknak is akad munka
Azért a férfiaknak is akad munka
Még az öszvérnek is jut
Még az öszvérnek is jut
De ők szinte ki sem látszanak alóla
De ők szinte ki sem látszanak alóla

Érdekes látni, ahogy a hegyek színe barnáról fehérre, majd vörösre és ismét barnára vált a különböző kőzetek miatt. A folyó másik oldalán, balra a hegyen egy öreg kasbah (erődszerű építmény) és pár ház látható.

Vörös falu a vörös hegyen
Vörös falu a vörös hegyen

Aztán feltűnnek Ait Bou Wlli házai – itt egy-két egyszerű üzlet is működik, ha valamit elfelejtettél, talán még pótolhatod. A falunál balról egy másik folyó, a Tifra ömlik a Lakhdarba. Földút halad át a folyókon, majd tovább dél felé a Tifra mellett, Rougoult irányába. Az út könnyen követhető, és fokozatosan visz egyre feljebb facsoportok és teraszos földek mellett. nagyjából félúton felfelé, a szemközti oldalon láthatók Taghoulit házai a hegyoldalban. 

Színes hegye
Színes hegyek
Tazouggart falu vörös házai
Tazouggart falu vörös házai
Vörös bakancsok a barna úton
Vörös bakancsok a barna úton

Ahol a földút is véget ér

Nem sokkal Rougoult előtt az út színe ismét barnára vált. A faluban alapvető élelmiszereket árulnak (sört is), és a folyó mellett, a nagy fák alatt sátorozni is lehet. Ezen kívül pár egyszerű magánszállás is működik. Mi megint nem akartuk, hogy egész este kíváncsi gyerekek álljanak körülöttünk, úgyhogy kicsit továbbmentünk, és valamivel a falu fölött aludtunk. (Aztán kiderült, hogy magánterületre tévedtünk, amikor a sötétben egy arab jelent meg öszvéren. Váltottunk pár szót a csekély arab tudásommal, majd adtunk neki pár dirhamot, és boldogan hazament). Ezzel véget is ért az Atlasz-túra második napja, kb. 18 km. 

Rougoult házai a hegyoldalban
Rougoult házai a hegyoldalban
A Tifra völgye
A Tifra völgye

Rougoult után egy szűk ösvény vezet tovább felfelé a Tifra mellett, és felvisz egészen a 3000 méter közelében lévő hágóig. Erről többet majd a folytatásban. Addig is, olvastad már a törökországi Uludag-túráról szóló posztomat?

Három nap az Uludag tetején, 2. rész

Gyalogtúra az Uludag-hegységben, Törökország nyugati részén, 2/2. rész

A túra a hegység főgerincén folytatódik, ahonnan tengerszemekre lehet lelátni, majd vissza Bursa felé egy másik útvonalon a 3. napon

Gyalogtúra, közepesen nehéz
Helyszín: Uludag (hegység), Törökország nyugati része
Megközelítés: a kiindulási ponthoz Bursa felől taxival juthatsz el
Visszaút: némi gyaloglás után a helyi HÉV-vel
Távolság: kb. 56 km
Szállás: Bursában hotel (pl. Güneş Hotel, 75 líra (kb. 7500 Ft/szoba)
A hegyen vadkemping, rossz idő esetén a gerincen van egy elhagyatott menedékház
Ellátás: csak amit magaddal viszel (de szedhetsz gombát)

Tengerszemek az Uludag-hegységben

Ez a nyugat-törökországi Uludag-hegységközponti részén átvezető, háromnapos gyalogtúra útvonal második része (első rész itt). Miután az első éjszakát valahol 1900 m körül töltöttük el, a második délelőtt elmegy azzal, hogy feljussunk a közel 2500 méteren húzódó főgerincre, ahonnan lenézhetünk a négy kis tóra, majd sokkal könnyebb szakasz következik a gerincen. Egy rövid de unalmas murvautas rész után visszajutunk az erdőbe, és másnap leereszkedünk az első faluig. 

2. nap:

3. nap:

 

Attól függően, hogy hol sikerült előző nap sátorhelyet találni, ez a reggel azzal kezdődhet, hogy visszakapaszkodsz a felfelé vezető gyalogútig (nálunk ez volt a helyzet). Innen egyszerű az út (úgy értem, könnyen követhető, fizikailag egyáltalán nem könnyű) a következő pár kilométeren át, ahogy az egyik déli mellékgerincen haladsz felfelé. Úgy 2100 méter körül van egy forrás friss, hideg vízzel egy kis bevágódásban – jó ötlet itt megtölteni a kulacsokat, mert késő délutánig nem lesz utánpótlás.

Kőrakás egy gerincen
Mi is hozzátettük a magunkét! Itt találtuk meg reggel a felfelé vezető utat
Forrás az Uludag hegységben
Az utolsó forrás 2100 méter körül

Az ösvény aztán egy hatalmas, jeges hófolt felé vezet (legalábbis július közepén), ahol megérzi az ember, milyen jelentéktelen. Itt balra kell fordulni, követve a patakmeder vonalát egészen a tetejéig. A havon biztonsággal lehetett sétálni, és jót ökörködtünk, csúszkáltunk is rajta, de persze érdemes odafigyelni, főleg a széleken. Ahogy a kis völgy tetejére felérsz, nemsokára megpillantod a tengerszemeket (150 méterrel alacsonyabban). Ezen a részen nem igazán volt kitaposott ösvény, de eltéveszteni nemigen lehet, megállít a szakadék. 

A hó és jég világa
A fiam áll megdöbbenve a hatalmas, eljegesedett hókupac előtt
Tengerszem az Uludag-hegységben
A Kilimi-tó a hegycsúcsok lábánál lévő négy tengerszem egyike
Ebédszünet
Jobb helyet nem is találhattunk volna az ebédhez, hiszen innen a tavakra és az Uludag legmagasabb csúcsára (2543 m) is ráláttunk

Innen le lehet gyalogolni a tavakhoz (valószínűleg plusz egy napra lenne szükség, ha vissza is akarsz gyalogolni, ÉS el kellene viselned azokat a kirándulókat is, akik egészen addig fel tudnak menni terepjáróval piknikezni) vagy továbbmehetsz a főgerinc felé – mi ezt választottuk. Amikor felértél, ismét egyértelmű, kitaposott ösvény vár, 2500 méter körüli magasságban. Ha itt balra fordulsz, egy-két óra alatt az Uludag-csúcson lehetsz (2543 méterével a hegység legmagasabb pontja). Nekünk az volt a tervünk, hogy másnap egy másik útvonalon térünk vissza Bursába, így megelégedtünk a látvánnyal, és pár fotó után jobbra fordultunk.

Innen már láthatóak a tavak
A felhők fölött
Kilátás a gerincről
A hegységtől északra elterülő táj

A gerincen végigvezető útvonal egy elhagyatott menedékház mellett vezet el, ami egykor biztos szebb napokat is megélt. Ma részben összedőlt, de legalább nem bűzlik a szeméttől, így hasznos lehet vihar esetén.

Nem éppen luxusszállás, de legalább fedett...
Nem éppen luxusszállás, de legalább fedett…
Innen már lefelé megy az út
A rövidítés, amivel a fennsíkon haladó útra ereszkedtünk le, egy órába telt a sziklás talajon
Köves út kanyarog a fennsíkon
Köves út kanyarog a fennsíkon, ami a hotelekhez vezet, és a ma már bezárt volfrámbányához

Ha valaki innen gyorsan le akar jutni a városba, pár óra alatt el lehet jutni a törökül teleferiknek nevezett kabinos lift felső állomásához, de mi legkevésbé a tömegre meg a zsivajra vágytunk, úgyhogy követtük a köves utat az első éles kanyarig, ahol ösvény vezet tovább az erdőbe. Pár száz méterrel lejjebb kiváló táborozóhelyet alakítottak ki, 3-4 sátornak van elegyengetett hely egy kis patak mellett. Még gombát is találtunk (valamilyen tinórut és pöfeteget), de nem voltam biztos a dolgomban, ezért inkább csak lefényképeztem a legszebbiket. 

Kicsit túl vörös volt, úgyhogy meghagytuk a csigáknak
Kicsit túl vörös volt, úgyhogy meghagytuk a csigáknak

A harmadik nap lényegében egyetlen hosszú lejtő pár trükkös résszel. A sátorozóhely után először az erdőben halad tovább az ösvény, aztán kivezet egy nagy tisztásra. A táj itt teljesen más, mint feljebb volt: mintha egy óriás hatalmas, lekerekített sziklákat dobált volna a fenyőfák közé, ahogy az út lassan jobbra fordul, kb. egy kilométer után. Egy kisebb patak vonala mellett haladsz tovább, és hamarosan  megpillantod a házakat, amik a patak két partján állnak, és két család otthonát jelentik. Borjúméretű kutyák ugattak ránk dühösen, de a gazdájuk szerencsére ott volt, és megfogta őket, amíg továbbhaladtunk. Még mindig a völgyet követi az ösvény, és kevéssel később már a sűrű erdőben találod magad… és mi itt tévedtünk el. A telefonom közel három nap után itt lemerült, így ettől kezdve nem volt térkép, csak érzés alapján próbáltunk a helyes irányban továbbhaladni. Jó fél órán át törtettünk toronyiránt, amerre a falut sejtettem, és meg is találtuk a növényzettel alaposan benőtt erdei utat, amit egy hegyomlás miatt évek óta nem használhattak. Igyekeztem rekonstruálni az útvonalat a 3. nap térképén, de erre a szakaszra azért ne vegyen senki mérget…

Egész másfajta sziklák a déli lejtőkön
Egész másfajta sziklák a déli lejtőkön
Ösvény fák árnyékában
A növényzet ismét változik a falu felé közeledve

Ez az út aztán már levezet a Cumalikizik (Cumalıkızık ) nevű kis faluig, végtelennek tűnő kanyarok után (persze más a helyzet, ha látod a térképen, hogy hol vagy, nekünk ez akkor nem adatott meg). Cumalikizik kedves kis falu az Uludag lábánál, keskeny utcácskákkal és sok hagyományos házzal, ezek közül sokat már fel is újítottak. Rendkívül népszerű hétvégi célpont a bursaiak körében, és nem csak azért, mert közel van, hanem mert pár éve egy szappanopera játszódott itt. A zaj, a tömeg, a szuvenírárusok és a sok kávézó kicsit csalódást okozott nekünk (mi csendes kis falura számítottunk, az utcán pletykáló öregekkel). Viszont ha vacsorázni vagy csak teázni akarsz az utolsó pár kilométer leküzdése előtt, bőséges a választék. Ha pedig úgy érzed, hogy ennyi mára épp elég volt, a külváros (Kestel) első utcáiba beérve akár buszra is szállhatsz, az elvisz az első metróállomásig (Cumalıkızık istasyonu).

Öreg ház Cumalikizik faluban
A nagy népszerűségnek hála sok házat szépen felújítottak Cumalikizikben
Traktor parkol a falu egyik háza előtt
Traktor parkol a falu egyik háza előtt

Ahogy korábban említettem, a sok kutyagolás jó részét ki lehet váltani a teleferik segítségével, amely Bursából indul fel a fennsíkra. Több megállója is van, a legmagasabb a Kurbağa Kaya (Hotels). Onnan a gerinc csak kb. 2 óra gyaloglás.

 

Három nap az Uludag tetején

Gyalogtúra az Uludag-hegységben, Törökország nyugati részén, 2/1. rész

Málnaültetvényektől fenyőerdőkön át az Uludag tetejéig, ahol júliusban még havat is találsz

Gyalogtúra, közepesen nehéz
Helyszín: Uludag (hegység), Törökország nyugati része
Megközelítés: a kiindulási ponthoz Bursa felől taxival juthatsz el
Visszaút: némi gyaloglás után a helyi HÉV-vel
Távolság: kb. 56 km
Szállás: Bursában hotel (pl. Güneş Hotel, 75 líra (kb. 7500 Ft/szoba)
A hegyen vadkemping, rossz idő esetén a gerincen van egy elhagyatott menedékház
Ellátás: csak amit magaddal viszel (de szedhetsz gombát)

Tavaly nyáron véletlenül (egy reptéri figyelmetlenség miatt) Törökországban ragadtunk, és gyorsan kellett tartalmas programokat kitalálni. Az Uludag hegység északi részét bejáró háromnapos gyalogtúra Bursából indul, amely Isztambulból busszal 4-5 óra alatt érhető el.

Bursa maga is megérdemel pár napot, ha az idő nem sürget. Ma Törökország negyedik legnagyobb városa, és hosszú története során az Ottomán Birodalom fővárosa is volt. Zöld Bursának is nevezik, mert a beépített területet sok helyen tarkítják parkok, kertek. A történelem és építészet szerelmesei találnak itt középkori mecseteket, karavánszerájt, mauzóleumokat. Az egyik legismertebb látnivaló a Nagy Mecset (Ulu Camii) a 14. századból. Persze bazárból sincs hiány, a központban rögtön ott van az Eski Aynali bazár, mellette a Koza karavánszeráj épülete. 

Könnyű sétával – ami a hegyi gyalogtúra bemelegítése is lehet – eljuthatunk a Zöld Mecsethez (Yesil Camii). A nevét a külsejét is borító kütahyai csempéről kapta, ami szerintünk inkább kék, mint zöld… Közben pedig útba esik a város legfontosabb mecsete is, a Nagy Mecset. Ha pedig innen továbbmegyünk, újabb 10-15 perc alatt megérkezünk az Emir Szultánról elnevezett mecsethez, amely egy kellemes parkban bújik meg. És végül nekünk nagyon tetszett a régi vár, a kilátás a várfalról és a falakon belül meghúzódó kis utcák.

De vágjunk végre neki a hegyeknek!

Ha Bursa belvárosában szálltok meg, taxit igazán nem nehéz fogni, még kora reggel sem. Az utunknak a kiinduló és végpontja is a Kestel nevű külváros, amely megközelíthető metróval (csak a belvárosban jár a föld alatt, egyébként olyan, mint a HÉV), csak akkor valamivel többet kell gyalogolni.

 

A térképen látható, hogy az első faluig, Derekızıkig félig gyalog, félig stoppal jutottunk el, majd ugyanígy Saitabat mellé, ahol egy kisebb vízesés köré építettek egész turistakomplexumot. Az igazi hegyi túra tulajdonképpen itt kezdődik, tehát akár idáig is elvitethetitek magatokat taxival.

Érkezés Saitabat faluba
Lassan megérkezünk Saitabatba, az Uludag hegység lábánál fekvő kis faluba

Ez a falu 350 m körüli magasságban fekszik, innen elég meredek, szerpentines földút vezet felfelé. Az utolsó házakat elhagyva egy sorompó állja el az utat, de nyugodtan ki lehet kerülni, csak az autósokat hivatott távol tartani. Kezdetben kertes házak és málnáskertek mellett vezet az út, és július elején éppen érik a málna… A lombhullató erdőt aztán fokozatosan felváltja a fenyő, és 7-8 kilométer után már nagyszerű a kilátás Bursa és a környező síkság felé az Uludag oldalából. Az egyetlen veszélyt a pásztorkutyák jelenthetik, de szerencsére mindig ott volt a pásztor is, így nem kellett megküzdenünk velük.

Bursa a magasból
Jó két órát kellett felfelé kutyagolni, mire megnézhettük, milyen magasra jutottunk

Ahogy a fák magassága csökken, úgy maradnak el a házak és a civilizáció nyomai is mögöttünk. Az Uludag fő gerince felé vezető út végig jól követhető, jó minőségű földút. Jelzésekre azért ne számítson senki, kevesen vállalkoznak rá, hogy gyalog tegyék meg ezt az utat. Autót is talán csak hármat láttunk egész nap. 

hagyott autó az út szélén
Neki végállomás, nekünk csak az út kezdete

Saitabat után úgy 13 kilométerrel kiérünk a fenyőerdőből, és innen kezdve legfeljebb cserjék álldogálnak a szúrós aljnövényzetben. Viszont a cserjék elszáradt gyökereiből kiválóan lehet tüzet gyújtani, ahogy később megtapasztaltuk. Ezen a magasságon – 1800 méter felett – tehát már nem zavarja semmi a kilátást, egészen a tengerig el lehet látni. 

Az erdő felett
A fenyőerdők felé érve megpillantottuk az első hófoltokat
View from the ridge
A kilátásra nem lehetett panaszunk

Nekünk az időnkből és az erőnkből akkor 21 kilométerre futotta. Sokkal magasabbra már csak azért sem lett volna érdemes menni, mert ott még annyira sem lehetett volna tűzifát keresni (nem kaptunk Campinggazt Bursában). Így sem volt egyszerű feladat megtalálni azt a 2×2 méteres, többé-kevésbé sík területet, ami nem volt tele valami szúrós és kiirthatatlan növénnyel és víz sem folyt rajta.

Sátor az Uludag hegységben
Azért csak találtunk sátorhelyet – és a végén rendet is raktunk!

Gondolom, egyértelmű, hogy a vadkemping az egyetlen szálláslehetőség, viszont tiszta vizű forrásban nincs hiány, és a kis patakokban mosakodni is lehet. Hozzá kell tennem, hogy július elején éjszaka már csak 10 fok volt, a patak vize pedig ennél is jóval hidegebb lehetett… Viszont még mindig kellemesebb, mint a kukoricaföldön aludni 🙂

Esti látvány a sátorból
Ez látszott a sátrunkból első este

A túra hátralevő része is hamarosan felkerül az oldalra. Ha tetszett, bátran lájkoljátok, osszátok meg, stb.