ázsia kategória bejegyzései

Bangkok 2 napban

Két nyugis nap Bangkokban

Bangkok, vagy ahogy thai nyelven hívják, Krung Thep több mint 8 millió ember lakóhelye, és akkor a turisták hatalmas tömegéről még nem is beszéltünk. Híresek a lenyűgöző templomai, az éjszakai élet, a nyüzsgő piacok és más vásárlási lehetőségek. Thaiföldnek még csak 250 éve a fővárosa, de mára minden szempontból az ország középpontját jelenti.

Gyors fotó érkezés után Bangkok Hualamphong állomásán.
Gyors fotó érkezés után Bangkok Hualamphong állomásán.

Mi ezúttal csak két teljes napot töltöttünk a thai fővárosban, és nem volt egyszerű feladat a rengeteg látnivaló közül választani. Nem igazán szeretünk egyik helyről a másikra rohanni, így a végén a Királyi Palotát és a mellette álló templomokat néztük meg (mert a fiunk még nem látta, másnap pedig bejártuk a kínai negyedet.

Vállakat, térdeket eltakarni!

A turisták számára az épületegyüttes Nagy Palota néven ismert, bár a hivatalos neve Wat Phra Kaew (a Smaragd Buddha Temploma). Első thaiföldi utunkon, 2000-ben mi már jártunk itt. Nem vagyunk oda a zsúfolt helyekért, de a gyereknek is látnia kellett a fantasztikus épületeket. Kifizettük hát a borsos, 500 bahtos jegyeket, és már bent is voltunk. Majdnem, mert előtte még vennünk kellett egy hosszúnadrágot Áronnak. Ugyanígy jár az is, aki ujjatlan felsőben érkezik (persze nadrág helyett pólót kell vennie). 

Gondoltam, jól passzolok majd a majomféle lényekhez :)
Gondoltam, jól passzolok majd a majomféle lényekhez 🙂

A látogatók a komplexum több mint 100 épülete közül csak párat nézhetnek meg közelebbről, a többi továbbra is az uralkodó család reprezentatív céljait szolgálja. A fő látványosság egyértelműen a Smaragd Buddha és temploma. Az aprólékosan díszített épületbe természetesen csak mezítláb lehet belépni, és a fotózás is szigorúan tilos bent. A hatalmas terem félig üres, de a többi részét ügyesen úgy alakították ki, hogy a kis zöld szoborra tereljék a figyelmet, amely magas emelvényen áll (ül). A szobor története is izgalmas: eredetileg Chiang Mai egyik templomában őrizték, csak éppen nem tudtak róla. Egy napon villám csapott az egyik sztupába, és a belsejéből került elő a zöld figura.

Jó volt látni, hogy a jegyekből befolyó bevételt tényleg az épületekre fordítják.
Jó volt látni, hogy a jegyekből befolyó bevételt tényleg az épületekre fordítják.

 

A Királyi Panteon (Prasat Phra Thep Bidon) nyugalmára a félig hattyú, félig nő Kinaree-k vigyáznak
Ha jobban körülnézünk, furcsa szerzeteket fedezhetünk fel az épületek körül. A Királyi Panteon (Prasat Phra Thep Bidon) nyugalmára a félig hattyú, félig nő Kinaree-k vigyáznak, míg más épületeket a Hanumannak nevezett majomistenek szobrai tartanak. Mindkét teremtmény a hindu mitológiában szerepel.

Személy szerint én legközelebb a hétvégén elkerülném a palotának még a környékét is. Hamar az ember idegeire megy, ha másodpercenként meg kell állni, hogy zavartalanul készülhessen egy újabb szelfi, és még a kukához is sorba kell állni. Ráadásul vannak épületek, például a koronázási csarnok, amelyek csak hétköznap látogathatók.

Madárfészek a levesben?

Ha eleged van a többi turista keltette tömegből, szállj fel egy dél felé tartó hajóra, és pár megálló után szállj ki az 5. megállónál (Ratchawong). Máris a kínai negyedben találod magad, egy másfajta tömeg közepében. Ez Bangkok legrégebbi negyede, és egyben a világ egyik Iegnagyobb kínai kolóniája. 

Yaowarat (a kínai negyed) forgalmas főutcája
Yaowarat (a kínai negyed) forgalmas főutcája

Nap közben Bangkok aranykereskedelmének központja ez a pár utca. Mindenfelé a szemünkbe tűnnek a piros alapon arany betűkkel jelzett üzletek. Aztán ott van a rengeteg élelmiszer kis- és nagykereskedés – a bangkokiak is szívesen járnak ide feltölteni a készleteiket. Amikor lemegy a nap, az utcák piaccá alakulnak, ahol ruháktól és táskáktól kezdve lakberendezési tárgyakig minden kapható.

Eladósorba került csirkék a kínai negyedben
Eladósorba került csirkék a kínai negyedben

Bangkok kínai negyede méltán ismert a minőségi street foodról  és éttermekről is. A minden sarkon árult tavaszi tekercseken és más falatkákon kívül egy forgalmas kis vendéglőt próbáltunk ki a Hotel Royallal éppen szemben (még várnunk is kellett az asztalra). A személyzet mellett a mekis alkalmazottak csiga lassúnak tűnnének, az ételek isteniek és mindezt elérhető árakon kínálják. De madárfészek-levest és mindenféle tengeri herkentyűket is lehet kapni a drágább éttermekben.

Kívülről talán nem tűnik különlegesnek, de az étel és a kiszolgálás is elsőosztályú
Kívülről talán nem tűnik különlegesnek, de az étel és a kiszolgálás is elsőosztályú

Ha valaki kulturális élményre vágyik, érdemes a tömött utcákat kicsit hátrahagyva bekukkantani a Wat Traimit templomba, ahol az Arany Buddha lakik. Érdekes módon ezt a szobrot is véletlenül fedezték fel. Mintegy háromszáz évig vastag gipszréteg fedte az 5 és fél tonnás, 3 méter magas tömör aranyból készült alkotást. Aztán költöztetés közben a daru leejtette, és előbukkant a csillogó fém egy repedés mélyén. Azóta jól jövedelmez a helyi közösségnek, évente milliók látogatják.

Ugyanebben az épületben kis kiállítás található az aranyszobor történetéről és egy múzeum a kínai negyedről a második emeleten.

Az Arany Buddha.
Az Arany Buddha. Elvileg nem szabad fotózni ebben a templomban sem, de amikor láttam, hogy mindenki a telefonjával fényképezi magát és családtagjait, én sem fogtam vissza magam.

Reggeli buddhista szerzetesek között

Nem egyszerű mutatvány olcsó szobát találni Bangkokban, ha az ablaktalan, fürdőszobát nélkülöző lyukaknál és a zajos környékeknél kicsit többre vágyik az ember. Hosszú keresgélés után találtam a neten szállást a város északi negyedében, Nonthaburiban, a Sangkathan templom mellett. Mindössze 320 bahtért (kb. 2600 Ft) tágas szobát kaptunk fürdőszobával és kis terasszal. De a fő előnyt a helyszín és a szállásadónk jelentette.

A Sangkathan buddhista templom népszerű a thaiok körében, akik közül sokan eljönnek ide, hogy pár napig a Buddha tanításaival ismerkedjenek, meditáljanak. Szigorú napirendet követnek, melynek része, hogy csak egyszer ehetnek naponta, dél előtt. A szerzetesek a környékbeli kereskedőktől és családoktól adományként élelmiszereket kapnak, amiket aztán nem csak tanítványaikkal osztanak meg, hanem bárkivel, aki délelőtt arra jár.

Így történhetett, hogy minden nap a fehérbe és narancssárgába öltözött emberek körében reggeliztünk. Persze pénzadományt szívesen fogadnak. A hétvégén még kis piac is működik a kolostor mellett, ahol házi készítésű frissensülteket, mindenféle gyümölcsöt árulnak barátságos árakon.

Kávét, teát és gyümölcsleveket egész nap lehetett fogyasztani a templomnál, és gyógyító hatású italokat is
Kávét, teát és gyümölcsleveket egész nap lehetett fogyasztani a templomnál, és gyógyító hatású italokat is

A kolostor és környéke a nyugalom szigete Bangkok lüktetéséhez képest. Egy jókora tó is van a templom mögött, tele hatalmas harcsákkal, egy horgász infarktust kapna, ha látná (persze pecázni nem lehet). Teknősöket is láttunk, és egy másfél méteres gyíkot, amely egyik reggel lazán besétált az étkezőbe.

Bangkokot elhagyva

Azt terveztük, hogy észak felé megyünk tovább, Chiang Raiba. De mert a buszozásért nem vagyunk oda, vonattal utaztunk Chiang Maiig. A thai vasút honlapján könnyedén meg lehet vásárolni a vonatjegyet, és ajánlott is pár nappal előre gondolkodni, mert a népszerű járatok hamar megtelnek. Mi másnapra már csak harmadosztályú ülőhelyeket kaptunk a 14 órás útra. Az üléseket nem az átlagos európai testméretére tervezték, de akadtak üres helyek is, így valahogy ki lehetett bírni. Nekünk nagyon tetszett a büfékocsi (rögzítetlen ülésekkel!) és a helyiek által folyamatosan kínált harapnivalók és italok, szóval nem bántuk meg.

Palmyra, Aleppó és az Eufrátesz

A Szíria jobb napjait felidéző visszatekintés második részében az ország középső és keleti felébe teszünk kirándulást. Összeszedtem pár fotót, és a régi naplónkból néhány történetet, hogy megmutassam, milyennek láttuk Szíriát 2002-ben. Palmyra romjaira három napunk volt, aztán egy rövid kitérőt tettünk az Eufrátesz-parti városba, Deir ez-Zorba, végül Aleppóban töltöttünk még pár napot. Bár majdnem az iraki határon kötöttünk ki…

Aleppo vára esti fényben
Aleppo vára esti fényben

Palmyra

A palmüraiak ókori városa már 2000 évvel ezelőtt virágkorát élte, majd fontos regionális központ lett a római uralom idején. Rendszeresen említik a világ csodái között a lenyűgöző, nagy kiterjedésű romok miatt, melyek között oszlopsorok és temetkezési tornyok is találhatók.

Busszal érkeztünk a mai városba, arab nevén Tadmorba (ami amúgy pálmát jelent, és pálmából van is bőven az oázisban). Késő délután volt, de a sivatagi hőség elől gondolkodás nélkül a hotelszobába menekültünk. Csak naplementekor merészkedtünk ki, és rögtön beszippantott a hely szépsége.

Palmyra karcsú oszlopai a lemenő nap fényében
Palmyra karcsú oszlopai a lemenő nap fényében

Másnap kibéreltűnk egy taxit pár órára, és megnéztük az egyik temetkezési oszlopot is belülről. A gondnok hihetetlenül nagy kulcsokkal nyitotta ki az évszázados kaput, bent pedig a fej nélküli szobrok már előrevetítették a romváros sorsát. Amikor megint elviselhetetlen lett a hőség, az egyik oázisban fürödtünk egyet (pontosabban csak én, Anita félt a fertőzéstől). A hotel felé félúton egy zöldséges meghívott minket egy teára. Ahogy pedig megtudta, hogy Anita terhes, büszkén mutatta be nekünk tíz gyerekét, mintegy bíztatásul.

Délután egy másik taxival, egy 1949-es Chevrolettel jutottunk fel a hegy tetején magasló Citadellához. Ez a sofőr is nagyon fellelkesült, amikor kiderült, hogy gyereket várunk. Fentről nagyszerű volt a kilátás Palmyra romjaira, ahogy lassan lement a nap.

View of the ruins from the Citadel
A romok látványa a Citadellától

Aktuális helyzet: 2015-ben az ISIS több műemléket, műtárgyat elpusztított Palmyra területén, köztük a híres oroszlánszobrot, a négyes oszlopokat és Bél templomát. A jó hír, hogy a romok teljes mértékben helyreállíthatók, a felújítás már meg is kezdődött. Al-at oroszlánja például már Damaszkuszban tekinthető meg egy múzeumban.

Anita a négyes oszlopcsoportokkal
Anita a négyes oszlopcsoportokkal

Deir ez-Zor

Talán a történelemórák emléke miatt az Eufrátesz puszta neve is romantikusan hatott. Amikor megtudtam, hogy busszal könnyen megközelíthető, máris eldöntöttem, hogy Aleppó előtt megnézzük magunknak. Így kerültünk a híres folyó partján álló vidéki nagyvárosba, Deir ez-Zorba.

Az az igazság, hogy nem igazán ájultunk el a helytől. A hotelszobánk egyszerűbb nem is lehetett volna, és nem takarították túl sűrűn. Az utcákat még kevésbé, és nem is éreztük magunkat teljesen biztonságban. Viszont az Eufrátesz nem okozott csalódást. Órákat töltöttünk azzal, hogy fel-alá sétálgattunk a gyalogoshídon, néztük az embereket és a naplementét.

Naplemente az Eufrátesznél, Deir ez-Zor mellett
Naplemente az Eufrátesznél, Deir ez-Zor mellett

Aktuális helyzet: több összecsapás is volt a szír hadsereg és a különböző ellenzéki szervezetek (köztük az ISIS) között, de a város végig a kormány kezén maradt. Az ISIS hónapokig tartotta ostrom alatt, de soha nem tudta elfoglalni.

Aleppó

Deir ez-Zorban csak egy napig maradtunk, aztán felszálltunk az aleppói vonatra. Majdnem az iraki határ felé vettük az irányt, mert először rossz vonatra szálltunk…

A szépen megőrzött Vártól eltekintve először a szúk (bazár) szűk sikátorai jutnak eszembe Aleppóról. Néztük, ahogy az öreg kereskedők a portékáikat kínálták, és mesteremberek készítettek vagy javítottak mindenfélét az apró üzletekben.

Egy egész utcát foglaltak el az apró üzletek és műhelyek a piacnak ezen a részén
Egy egész utcát foglaltak el az apró üzletek és műhelyek a piacnak ezen a részén
Mégis hol mehetnének, ha a tervezők megfeledkeztek a szamársávról?
Mégis hol mehetnének, ha a tervezők megfeledkeztek a szamársávról?

Anita nem érezte jól magát, amikor megérkeztünk Aleppóba, és aggódtunk, hogy esetleg összeszedte a maláriát az Eufrátesznél, ezért orvost kerestünk. Egy taxis elvitt minket az egyetemi kódházba, és még sorszámot is szerzett nekünk. Miközben a lefüggönyzött vizsgálóban az orvos kérdéseire válaszolt, Anita még rosszabbul lett, és összehányta a padlót… De az orvos nyugodt és segítőkész maradt, és a nőgyógyászatra irányított minket. Addigra megtudtuk tőle, hogy malária nem lehet, ezért a nőgyógyászt inkább kihagytuk, és visszamentünk a városba.

 

Szír fió és szamara pihennek egyet Aleppó óvárosában
Szír fiú és szamara pihennek egyet Aleppó óvárosában

Aktuális helyzet: Aleppó a szíriai háború talán legsúlyosabb bombázásait szenvedte el. Nagyjából 15 000 ember halt meg, ahogy a szír hadsereg utcáról utcára foglalta vissza a várost a felkelőktől. A Világörökségi helyszínként nyilvántartott belváros és a híres Nagy Mecset is romba dőlt. A gyárakat kifosztották, és a gépeket Törökországba csempészték át a török kormány tudtával és támogatásával.

A szír kormányzati erők végül 2015 decemberében vették be teljesen Aleppót. Azóta több százezer menekült tért vissza a városba. Sok gyár már újra működik, és néhány történelmi épület, így a vár felújítása is megkezdődött.

Oszlopos Szent Simeon temploma

Másnap elbuszoztunk egy közeli faluba, onnan pedig stoppal jutottunk el az idősebbik Oszlopos Szent Simeon romos templomához. A középkori remetét híressé tevő oszlop köré építették a templomot. Simeon annak idején 37 éven át állítólag nem jött le a 15 méteres emelvény tetejéről.

Simeon oszlopának szerény maradéka a romos templomban
Simeon oszlopának szerény maradéka a romos templomban

Ez az egyik legrégebbi fennmaradt komplex templom a világon, a 6. században épült. Az oszlop még egy évszázaddal ezelőtt is sokal magasabb volt. Nem az elemeknek esett áldozatul, hanem a zarándokoknak, akik egy kis darabot mind szerettek volna hazavinni belőle.

Szent Simeon temploma Aleppó közelében
Szent Simeon temploma Aleppó közelében

Aktuális helyzet: szélsőséges iszlám csoportok foglalták el a templomot a háború alatt, de ők meglepő módon nem sok kárt tettek benne. Aztán miután a kurd csapatok ellenőrzése alá került, súlyosan megrongálódott egy légi támadásban.