Afrika kategória bejegyzései

Berber falvak, zöld völgyek – az Atlasz-túra 2. része

A tipikus berber falvak egyike

A M’Goun a marokkói Atlasz-hegység egy részének elnevezése, Északnyugat-Afrikában. A legmagasabb csúcsai jóval 3000 méter felettiek (a névadó M’Goun 4000-nél is magasabb). Ma már sok falut jó minőségű aszfaltutak kötnek össze, de ha fel akarjuk fedezni a magasabb területeket, maradnak a régi ösvények, öszvérutak.
Ez az Atlasz-túránk második része (3-4. nap), melynek során két falu, Agouti és Ait Hamza között kelünk át a hegyeken. (Persze a kiinduló és végponton lehet változtatni.)

Néhány adat:
Teljes távolság: 55 km (ha nem tévedsz el)
Időtartam: 4 nap
Szállás: a folyók mellett és a falvak közelében sátorozás, pár faluban egyszerű szálláslehetőség is van
Étel út közben: Nagyon alapvető élelmiszerboltok vannak a kis falvakban, de halkonzerven és kekszen kívül túl sok mindenre nem számíthatsz
A fotók június végén készültek

 

Fel a Rougoult-hágóra (3000 m)

Rougoult-tól, amely az északi oldalon fekvő berber falvak egyike, utunkat a Tifra-folyó mellett folytatjuk tovább. Igaz, itt már inkább csak szelíd patakról beszélhetünk. Az ösvény a 3000 méter közeli hágóra vezet fel. Néhány leírás szerint 2 óra alatt fel lehet jutni – hát, ez nekünk jóval több időbe telt. Lehet, hogy azért, mert a 8 éves fiam is a saját lábán jött végig, és kicsit el is tévedtünk. Mindenesetre ne csüggedj, ha négy hosszú óra után még mindig nem vagy a tetején. Előbb-utóbb megérkezel 🙂

Nem egyszerű helyenként a patak mellett gyalogolni
Nem egyszerű helyenként a patak mellett gyalogolni. De annál izgalmasabb!

Az útvonal megerőltető ugyan, de legalább annyira érdekes is. Először is ott vannak a különleges felszínformák. Jól látható, hogyan alakították a hegységet a Föld mélyén zajló folyamatok. A sziklák színe is változatos, a fehértől a vörös árnyalataiig.

Felgyűrődött rétegek magasan Rougoult felett
Felgyűrődött rétegek magasan Rougoult felett
Magányos fa dacol az elemekkel
Magányos fa dacol az elemekkel. Itt is jól látszik a felgyűrődött kőzet.
Vörös sziklák nem sokkal a hágó alatt
Vörös sziklák nem sokkal a hágó alatt. Figyeld meg a bal oldalon vezető ősi öszvérutat!

Aztán ott vannak az emberek, akikkel találkozhatsz út közben. Mi összefutottunk idős férfiakkal, akik öszvéren keltek át a hegyeken, fiatal srácokkal, akik lovakat vezettek és egy egész családdal is. Vicces helyzet volt, mert épp a patak vizében hűsöltünk fürdőruhában, amikor arra jöttek. De csak mosolyogtak, és továbbmentek. Hallottuk a juhászok fütyülését, akik száz méterekkel feljebb őrizték a nyájat a hegyoldalon. Aztán láttunk egy nőt is, aki füvet gyűjtött, és azt vitte haza a hátán.

Nem kínálnak egyszerű életet a berber falvak...
Nem kínálnak egyszerű életet a berber falvak…
Velük is összetalálkoztunk
Velük is összetalálkoztunk

Amezri

Ha kifogy az ivóvíz, a hágó alatt fel tudod tölteni a Tifra forrásánál. Az út mentén akad máshol is forrás, de jobb, ha van nálad víztisztító tabletta. A hágóra mi délután 6 körül értünk fel, és azt hiszem, kicsit el is tévedtünk (jó, nem kicsit). Szerencsére észrevettünk két fiatal nőt, akik száraz kórókat gyűjtöttek. Segítőkészek voltak, felajánlották, hogy elvezetnek minket az első faluig, Taisgawaltig. De annyira gyorsan gyalogoltak, hátukon a hatalmas bálával, hogy nekünk szinte rohannunk kellett utánuk egy órán keresztül!

Végre a hágón!
Végre a hágón!
Alig tudtuk tartani a tempót a két berber lánnyal
Alig tudtuk tartani a tempót a két berber lánnyal. Egyikük a képen is látható, ahogy nagy köteg száraz kórót cipel a hátán Anitáék előtt

Azért jutott időnk fentről is megcsodálni a tájat. Érdekes volt, mennyire más színek és formák uralkodnak a két oldalon. Az északi völgy száraz volt és kietlen a déli oldalhoz képest.

Innen jöttünk
Innen jöttünk
Ez a látvány fogad 3000 méteren
Ez a látvány fogad 3000 méteren

Mire a következő faluba (Amezribe) beértünk, már egész hűvös volt. A faluban találtunk egy szerény boltot. Vettünk konzervhalat (megint) és rizst vacsorára, a helyi gyerekeknek meg egy nagy üveg kólát. Követtek minket egészen a Tessault partjáig, ahol a sátrunkat vertük fel. Egy gîte (turistaház) is működik a faluban, de olyan kegyetlen állapotok uralkodtak benne, hogy inkább a folyópartot választottuk. A folyóban az esti fürdés sem maradhatott el (amikor a fiúk végre hazamentek).

Berber falvak a zöld völgyben

Ami előrelépés a helybélieknek, az a túrázóknak nem feltétlenül előny. Ma a régi ösvényeket nagyrészt új murvás utak váltják fel, magasan a hegy oldalában. Így aztán az Amezri és Ait Hamza közötti szakasz valószínűleg nem lesz senki kedvence, főleg az előző nap csodái után.

Azért volt mit nézni. A folyó mentén gondosan megművelt teraszok sorakoznak. A berber falvak lakói évszázadok alatt kifinomult módszereket dolgoztak ki, hogy a vizet a magasabban fekvő részekre vezessék. Ennek eredményeként a völgy a száraz klíma ellenére dús növényzettől zöldell. Remélem, ez a jövőben sem változik meg gyökeresen. Mert ha a nagyvárosok elcsábítják az itt élő embereket a könnyebb élet igéretével,  ez a kis paradicsom örökre eltűnhet.

A Tessault völgyének teraszos földjei
A Tessault völgyének teraszos földjei

Amezriből két fiú szamárháton egészen a övetkező faluig velünk tartott. Arról próbáltak minket meggyőzni, hogy Áronnak sokkal jobb dolga lenne a nyeregben. Mi viszont tartottunk a bolháktól, és lemondtunk erről a lehetőségről. Viszont a kitartásukért valamit érdemeltek, ezért meghívtuk őket egy-egy kólára, és elbúcsúztunk.

Itchebakan házai
Itchebakan házai

Az út Itchebakan falu mellett halad el, ami a hagyományos berber falvak újabb példája. Jellegzetesi épületeik közé tartozik a kasbah (nagyobb, erődített építmény egy vagy több családnak) és az agadir (gabonatároló), amiket döngölt sárból, szalmából, kőből és fából készítenek. Ha érdekel a téma, itt egy jó kis cikket találsz (angolul).

Vissza Azilalba

Ha ütemesen rakosgatod egyik lábad a másik után, a 4. nap végén megérkezel Ait Hamzába, az előző berber falvakhoz megtévesztésig hasonló településre. Helyi szinten a nagy melegben a házaikban unatkozó asszonyok által helyben szőtt, hagyományos szőnyegeiről ismert. Mi ezen a ponton úgy döntöttünk, hogy megérkeztünk a túránk végére, mert nem sok kedvünk volt a következő nap szinte végig aszfalton kutyagolni. Találtunk egy megfizethető szobát egy családi kasbahban, és vacsorára sem kellett halat ennünk. A tulaj aztán másnap elvitt minket Demnatba, onnan pedig akad busz vagy megosztott taxit vissza Azilalba.

Érdekes sziklaformák magasan a völgy felett
Érdekes sziklaformák magasan a völgy felett, Ait Hamza közelében

Összességében kimerítő de nagyon emlékezetes volt ez a négy nap. Bárkinek ajánlhatom, aki legalább átlagos fizikummal és némi túrázási gyakorlattal rendelkezik. Csak egy turistával találkoztunk egész idő alatt, de annál több helyivel, akik nélkül az élmény sem lett volna ugyanaz.

Köszönöm a figyelmedet! Ha tetszett, esetleg belekukkanthatsz ebbe a másikba, a Cseh Paradicsomról!

Atlasz-túra Marokkóban, 1. rész

A M’Goun a marokkói Atlasz-hegység egy részének elnevezése, Északnyugat-Afrikában. A legmagasabb csúcsai jóval 3000 méter felettiek (a névadó M’Goun 4000-nél is magasabb). Ma már sok falut jó minőségű aszfaltutak kötnek össze, de ha fel akarjuk fedezni a magasabb területeket, maradnak a régi ösvények, öszvérutak. A M’Goun területén számtalan Atlasz-túra kínálkozik, ezek lehetnek egy- vagy akár többnaposak is. Az egyik legnépszerűbb a hegyeket keletről délnyugat felé átszelő útvonal Agouti és Ait Hamza között. (Persze a kiinduló és végpont nem kötött.)

Néhány adat:
Teljes távolság: 55 km (ha nem tévedsz el)
Időtartam: 4 nap
Szállás: a folyók mellett és a falvak közelében sátorozás, pár faluban egyszerű szálláslehetőség is van
Étel út közben: Nagyon alapvető élelmiszerboltok vannak a kis falvakban, de halkonzerven és kekszen kívül túl sok mindenre nem számíthatsz
A fotók június végén készültek

 

Azilaltól Agoutiig taxival

Ez az Atlasz-túra közepesen nehéz útvonal, de a hely szépsége egyértelműen ötcsillagos. A kiindulási ponthoz a legegyszerűbben úgy juthatsz el, ha Marrakechből elbuszozol Azilalba. Itt eltöltheted az éjszakát, vagy rögtön továbbindulhatsz Agouti, a hegység belsejében fekvő kis falu felé, ha elég korán érkeztél. Azilal közelében egyébként az Ouzoud-vízesés is mindenképpen megér egy plusz napot.

Agouti felé busz vagy grand taxi (megosztott taxi) közül választhatsz. Mi a taxi mellett döntöttünk, 2 órát vártunk, hogy megteljenek az ülések. Aztán még 3 óra az út az 1850 méteren lévő Agoutiba. De előtte a taxinak fel kellett kapaszkodnia egy 2200 méteres hágóra is…

Tágas Mercedesek Azilal taxiállomásán
Tágas Mercedesek Azilal taxiállomásán

A Lakhdar völgye

Agoutiban mi először megebédeltünk egy fogadó (gîte) tetőteraszán. Itt akár aludni lehet, ha túl későn érkezel. Ha nem, akkor indulhat is a kaland! Először el kell indulni visszafelé azon az úton, amin a taxival jöttél. Úgy egy óra után köves út ágazik le balra. Ha ezen mész tovább, nemsokára észreveszed egy falu házait lent a folyó mellett. Innen nagyszerű a kilátás a festői Lakhdar-völgyre. Mi nem akartunk a kanyargós úton menni végig, levágtuk inkább az utat egy ösvényt követve. Aztán a folyóhoz érve visszacsatlakoztunk a rendes útra, és átkeltünk a hídon.

A Lakhdar folyó völgye
A Lakhdar folyó völgye

Agerssif (1470 m) mellett több táborozásra alkalmas helyet is találhatsz. Mi inkább kicsit továbbmentünk, mert nem akartunk akkora feltűnést kelteni. A helyiek általában meglepetten néztek minket, a kisgyerekek meg egyenesen megijedtek tőlünk. A homokos folyópart tökéletes volt a sátorozáshoz, és június végén a folyó vize sem volt túl hideg a fürdéshez.

Sátorozás Agerrsif mellett
Sátorozás Agerrsif mellett

Kezdődik a második nap

A Lakhdar völgye kora reggel talán még megkapóbb, ahogy a nap sugarai lassan mindent megvilágítanak. Az első 8-9 km könnyű séta az aszfalton. A völgy előbb beszűkül a folyó felett tornyosuló sziklák között, majd ismét kiszélesedik, és gondosan megművelt földek között halad tovább.

Napfelkelte a völgyben
Napfelkelte a völgyben

Unatkozni biztosan nem fogsz, van bőven látnivaló. A teraszosan megművelt földeken emberek dolgoznak, nők hatalmas bálákat cipelnek az utakon. Meglepő volt, mennyi nő végez nehéz fizikai munkát, miközben a férfiakat gyakran ló- vagy öszvérháton láttuk állatokat terelgetni. Hiába, a berberek tudnak élni!

Azért a férfiaknak is akad munka
Azért a férfiaknak is akad munka
Még az öszvérnek is jut
Még az öszvérnek is jut
De ők szinte ki sem látszanak alóla
De ők szinte ki sem látszanak alóla

Érdekes látni, ahogy a hegyek színe barnáról fehérre, majd vörösre és ismét barnára vált a különböző kőzetek miatt. A folyó másik oldalán, balra a hegyen egy öreg kasbah (erődszerű építmény) és pár ház látható.

Vörös falu a vörös hegyen
Vörös falu a vörös hegyen

Aztán feltűnnek Ait Bou Wlli házai – itt egy-két egyszerű üzlet is működik, ha valamit elfelejtettél, talán még pótolhatod. A falunál balról egy másik folyó, a Tifra ömlik a Lakhdarba. Földút halad át a folyókon, majd tovább dél felé a Tifra mellett, Rougoult irányába. Az út könnyen követhető, és fokozatosan visz egyre feljebb facsoportok és teraszos földek mellett. nagyjából félúton felfelé, a szemközti oldalon láthatók Taghoulit házai a hegyoldalban. 

Színes hegye
Színes hegyek
Tazouggart falu vörös házai
Tazouggart falu vörös házai
Vörös bakancsok a barna úton
Vörös bakancsok a barna úton

Ahol a földút is véget ér

Nem sokkal Rougoult előtt az út színe ismét barnára vált. A faluban alapvető élelmiszereket árulnak (sört is), és a folyó mellett, a nagy fák alatt sátorozni is lehet. Ezen kívül pár egyszerű magánszállás is működik. Mi megint nem akartuk, hogy egész este kíváncsi gyerekek álljanak körülöttünk, úgyhogy kicsit továbbmentünk, és valamivel a falu fölött aludtunk. (Aztán kiderült, hogy magánterületre tévedtünk, amikor a sötétben egy arab jelent meg öszvéren. Váltottunk pár szót a csekély arab tudásommal, majd adtunk neki pár dirhamot, és boldogan hazament). Ezzel véget is ért az Atlasz-túra második napja, kb. 18 km. 

Rougoult házai a hegyoldalban
Rougoult házai a hegyoldalban
A Tifra völgye
A Tifra völgye

Rougoult után egy szűk ösvény vezet tovább felfelé a Tifra mellett, és felvisz egészen a 3000 méter közelében lévő hágóig. Erről többet majd a folytatásban. Addig is, olvastad már a törökországi Uludag-túráról szóló posztomat?

Sidi Ifni: spanyol hangulat Afrikában

 

Leszállsz a buszról a II. Hasszán sugárúton, és már érzed a só illatát a levegőben. Valaki rád köszön egy vidám “Hola!”-val, ahogy elindulsz a kék-fehér házak között. Egy férfi kaktuszfügét árul az árkádos házak egyike előtt, és két nő megy át előtted az utcán, majd eltűnnek egy szűk sikátorban. Aztán elsétálsz a gyarmati időkből megmaradt, még pusztulásukban is gyönyörű épületek mellett, és magával ragad a hely különös hangulata.

Nők sétálnak Sidi Ifni egyik utcáján

Sidi Ifni Marokkó déli részén található (ha nem számítjuk a vitatott Nyugat-Szaharát), így annál meglepőbb, hogy ez a kisváros ennyire megőrizte európai hangulatát. A megoldást a történelemben kereshetjük: Sidi Ifni és a környező területek spanyol fennhatóság alá tartoztak nagyjából 100 évig. Spanyolország csak 1969-ben engedte át Marokkónak, de az ibériai hatás ma is tetten érhető. Az emberek délután sziesztáznak, és sokan szívesebben szólalnak meg spanyolul, mint angolul. Aztán ott vannak az art déco épületek, és az utcatáblák is lehetnének bárhol Spanyolországban. 

Utcatábla Sidi Ifniben
A Calle de Oviedo Sidi Ifniben

Ember és természet alkotta látványosságok

Az 1930-as évekből származó art déco épületeket nem szabad kihagyni – ilyenek például a Világítótorony, a régi moziépület, a Városháza, a volt spanyol konzulátus. A helyi halászok elégedetlensége 2008-ban erőszakos tiltakozásokhoz vezetett, és ezt követően a marokkói kormány rengeteg pénzt öntött a régióba. Ennek köszönhetően Sidi Ifni több régi épületét felújítottak, és persze ezzel kicsit elvesztették a régi varázsukat. Másfelől így nem kell attól tartani, hogy pár éven belül összeomlanak, és új funkciót is kaptak.

A Világítótorony tornya
A Világítótorony tornya

A város az óceán partján fekszik, és lakosainak évszázadok óta a halászat jelenti a fő bevételi forrást. A hosszú, homokos part soha nincs túlzottan tele (bár nem is a tisztasága a fő erénye), és a környéken a szörfösök is kiváló hullámokat találhatnak. Busszal vagy taxival pár perc alatt eljuthatunk a közeli Legzira tengerpartjára, amely fantasztikus sziklaíveiről lett híres. Sajnos 2016-ban az egyik leomlott, de két másik továbbra is megcsodálható. A szikláknak élénk vöröses a színe, ami tökéletesen illik az óceán és az ég kékjéhez. Ha pedig valaki tele van energiával, gyalog is visszajuthat Sidi Ifnibe (vagy félúton leint egy taxit). Mi ezt tettük, és a part menti sziklák tetejéről egész különleges látványban volt részünk.

A legtörékenyebb sziklaív 2016-ban leomlott
A legtörékenyebb sziklaív 2016-ban leomlott
Legzira - tengerpart sziklaalagutakkal
Legzira – tengerpart sziklaalagutakkal

Ha kicsit több időnk van, mindenképp érdemes kicsit továbbmenni észak felé, Mirleftig. Igazi látnivalókat nem kínál ez a kisváros, inkább csak hangulatokat. A kávézókban ráérősen beszélgető férfiak, a boltjaik előtt üldögélő árusok azt az érzést keltik, mintha megállt volna az idő, a közeli tengerpart vadregényes és családias, ráadásul a helyiek esküdnek rá, hogy Jimi Hendrix is megfordult itt.

Mirleft partja
Mirleft partja egy augusztusi napon
Öregek társalognak tea mellett Mirleft főutcáján
Öregek társalognak tea mellett Mirleft főutcáján

Ha Marrakechben (vagy Agadirben) jársz, ne hagyd ki ezt a különleges világot a kősivatag szélén. Busszal és taxival nagyjából 8 óra Sidi Ifni (kb. 20000 Ft), Agadirból pedig kevesebb mint a fele. Sokféle szálláslehetőség közül lehet választani a filléres hálótermektől a kempingen át a magánszállásokig és hotelekig. Én a Maison D’hôtes Tiwaline szobáit ajánlanám (6-7000 Ft két főnek), központi elhelyezkedése és isteni kávéja miatt.