Berber falvak, zöld völgyek – az Atlasz-túra 2. része

A tipikus berber falvak egyike

A M’Goun a marokkói Atlasz-hegység egy részének elnevezése, Északnyugat-Afrikában. A legmagasabb csúcsai jóval 3000 méter felettiek (a névadó M’Goun 4000-nél is magasabb). Ma már sok falut jó minőségű aszfaltutak kötnek össze, de ha fel akarjuk fedezni a magasabb területeket, maradnak a régi ösvények, öszvérutak.
Ez az Atlasz-túránk második része (3-4. nap), melynek során két falu, Agouti és Ait Hamza között kelünk át a hegyeken. (Persze a kiinduló és végponton lehet változtatni.)

Néhány adat:
Teljes távolság: 55 km (ha nem tévedsz el)
Időtartam: 4 nap
Szállás: a folyók mellett és a falvak közelében sátorozás, pár faluban egyszerű szálláslehetőség is van
Étel út közben: Nagyon alapvető élelmiszerboltok vannak a kis falvakban, de halkonzerven és kekszen kívül túl sok mindenre nem számíthatsz
A fotók június végén készültek

 

Fel a Rougoult-hágóra (3000 m)

Rougoult-tól, amely az északi oldalon fekvő berber falvak egyike, utunkat a Tifra-folyó mellett folytatjuk tovább. Igaz, itt már inkább csak szelíd patakról beszélhetünk. Az ösvény a 3000 méter közeli hágóra vezet fel. Néhány leírás szerint 2 óra alatt fel lehet jutni – hát, ez nekünk jóval több időbe telt. Lehet, hogy azért, mert a 8 éves fiam is a saját lábán jött végig, és kicsit el is tévedtünk. Mindenesetre ne csüggedj, ha négy hosszú óra után még mindig nem vagy a tetején. Előbb-utóbb megérkezel 🙂

Nem egyszerű helyenként a patak mellett gyalogolni
Nem egyszerű helyenként a patak mellett gyalogolni. De annál izgalmasabb!

Az útvonal megerőltető ugyan, de legalább annyira érdekes is. Először is ott vannak a különleges felszínformák. Jól látható, hogyan alakították a hegységet a Föld mélyén zajló folyamatok. A sziklák színe is változatos, a fehértől a vörös árnyalataiig.

Felgyűrődött rétegek magasan Rougoult felett
Felgyűrődött rétegek magasan Rougoult felett
Magányos fa dacol az elemekkel
Magányos fa dacol az elemekkel. Itt is jól látszik a felgyűrődött kőzet.
Vörös sziklák nem sokkal a hágó alatt
Vörös sziklák nem sokkal a hágó alatt. Figyeld meg a bal oldalon vezető ősi öszvérutat!

Aztán ott vannak az emberek, akikkel találkozhatsz út közben. Mi összefutottunk idős férfiakkal, akik öszvéren keltek át a hegyeken, fiatal srácokkal, akik lovakat vezettek és egy egész családdal is. Vicces helyzet volt, mert épp a patak vizében hűsöltünk fürdőruhában, amikor arra jöttek. De csak mosolyogtak, és továbbmentek. Hallottuk a juhászok fütyülését, akik száz méterekkel feljebb őrizték a nyájat a hegyoldalon. Aztán láttunk egy nőt is, aki füvet gyűjtött, és azt vitte haza a hátán.

Nem kínálnak egyszerű életet a berber falvak...
Nem kínálnak egyszerű életet a berber falvak…
Velük is összetalálkoztunk
Velük is összetalálkoztunk

Amezri

Ha kifogy az ivóvíz, a hágó alatt fel tudod tölteni a Tifra forrásánál. Az út mentén akad máshol is forrás, de jobb, ha van nálad víztisztító tabletta. A hágóra mi délután 6 körül értünk fel, és azt hiszem, kicsit el is tévedtünk (jó, nem kicsit). Szerencsére észrevettünk két fiatal nőt, akik száraz kórókat gyűjtöttek. Segítőkészek voltak, felajánlották, hogy elvezetnek minket az első faluig, Taisgawaltig. De annyira gyorsan gyalogoltak, hátukon a hatalmas bálával, hogy nekünk szinte rohannunk kellett utánuk egy órán keresztül!

Végre a hágón!
Végre a hágón!
Alig tudtuk tartani a tempót a két berber lánnyal
Alig tudtuk tartani a tempót a két berber lánnyal. Egyikük a képen is látható, ahogy nagy köteg száraz kórót cipel a hátán Anitáék előtt

Azért jutott időnk fentről is megcsodálni a tájat. Érdekes volt, mennyire más színek és formák uralkodnak a két oldalon. Az északi völgy száraz volt és kietlen a déli oldalhoz képest.

Innen jöttünk
Innen jöttünk
Ez a látvány fogad 3000 méteren
Ez a látvány fogad 3000 méteren

Mire a következő faluba (Amezribe) beértünk, már egész hűvös volt. A faluban találtunk egy szerény boltot. Vettünk konzervhalat (megint) és rizst vacsorára, a helyi gyerekeknek meg egy nagy üveg kólát. Követtek minket egészen a Tessault partjáig, ahol a sátrunkat vertük fel. Egy gîte (turistaház) is működik a faluban, de olyan kegyetlen állapotok uralkodtak benne, hogy inkább a folyópartot választottuk. A folyóban az esti fürdés sem maradhatott el (amikor a fiúk végre hazamentek).

Berber falvak a zöld völgyben

Ami előrelépés a helybélieknek, az a túrázóknak nem feltétlenül előny. Ma a régi ösvényeket nagyrészt új murvás utak váltják fel, magasan a hegy oldalában. Így aztán az Amezri és Ait Hamza közötti szakasz valószínűleg nem lesz senki kedvence, főleg az előző nap csodái után.

Azért volt mit nézni. A folyó mentén gondosan megművelt teraszok sorakoznak. A berber falvak lakói évszázadok alatt kifinomult módszereket dolgoztak ki, hogy a vizet a magasabban fekvő részekre vezessék. Ennek eredményeként a völgy a száraz klíma ellenére dús növényzettől zöldell. Remélem, ez a jövőben sem változik meg gyökeresen. Mert ha a nagyvárosok elcsábítják az itt élő embereket a könnyebb élet igéretével,  ez a kis paradicsom örökre eltűnhet.

A Tessault völgyének teraszos földjei
A Tessault völgyének teraszos földjei

Amezriből két fiú szamárháton egészen a övetkező faluig velünk tartott. Arról próbáltak minket meggyőzni, hogy Áronnak sokkal jobb dolga lenne a nyeregben. Mi viszont tartottunk a bolháktól, és lemondtunk erről a lehetőségről. Viszont a kitartásukért valamit érdemeltek, ezért meghívtuk őket egy-egy kólára, és elbúcsúztunk.

Itchebakan házai
Itchebakan házai

Az út Itchebakan falu mellett halad el, ami a hagyományos berber falvak újabb példája. Jellegzetesi épületeik közé tartozik a kasbah (nagyobb, erődített építmény egy vagy több családnak) és az agadir (gabonatároló), amiket döngölt sárból, szalmából, kőből és fából készítenek. Ha érdekel a téma, itt egy jó kis cikket találsz (angolul).

Vissza Azilalba

Ha ütemesen rakosgatod egyik lábad a másik után, a 4. nap végén megérkezel Ait Hamzába, az előző berber falvakhoz megtévesztésig hasonló településre. Helyi szinten a nagy melegben a házaikban unatkozó asszonyok által helyben szőtt, hagyományos szőnyegeiről ismert. Mi ezen a ponton úgy döntöttünk, hogy megérkeztünk a túránk végére, mert nem sok kedvünk volt a következő nap szinte végig aszfalton kutyagolni. Találtunk egy megfizethető szobát egy családi kasbahban, és vacsorára sem kellett halat ennünk. A tulaj aztán másnap elvitt minket Demnatba, onnan pedig akad busz vagy megosztott taxit vissza Azilalba.

Érdekes sziklaformák magasan a völgy felett
Érdekes sziklaformák magasan a völgy felett, Ait Hamza közelében

Összességében kimerítő de nagyon emlékezetes volt ez a négy nap. Bárkinek ajánlhatom, aki legalább átlagos fizikummal és némi túrázási gyakorlattal rendelkezik. Csak egy turistával találkoztunk egész idő alatt, de annál több helyivel, akik nélkül az élmény sem lett volna ugyanaz.

Köszönöm a figyelmedet! Ha tetszett, esetleg belekukkanthatsz ebbe a másikba, a Cseh Paradicsomról!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.