Atlasz-túra Marokkóban, 1. rész

szeptember 24, 2017 1 By Viktor

A M’Goun a marokkói Atlasz-hegység egy részének elnevezése, Északnyugat-Afrikában. A legmagasabb csúcsai jóval 3000 méter felettiek (a névadó M’Goun 4000-nél is magasabb). Ma már sok falut jó minőségű aszfaltutak kötnek össze, de ha fel akarjuk fedezni a magasabb területeket, maradnak a régi ösvények, öszvérutak. A M’Goun területén számtalan Atlasz-túra kínálkozik, ezek lehetnek egy- vagy akár többnaposak is. Az egyik legnépszerűbb a hegyeket keletről délnyugat felé átszelő útvonal Agouti és Ait Hamza között. (Persze a kiinduló és végpont nem kötött.)

Néhány adat:
Teljes távolság: 55 km (ha nem tévedsz el)
Időtartam: 4 nap
Szállás: a folyók mellett és a falvak közelében sátorozás, pár faluban egyszerű szálláslehetőség is van
Étel út közben: Nagyon alapvető élelmiszerboltok vannak a kis falvakban, de halkonzerven és kekszen kívül túl sok mindenre nem számíthatsz
A fotók június végén készültek

 

Azilaltól Agoutiig taxival

Ez az Atlasz-túra közepesen nehéz útvonal, de a hely szépsége egyértelműen ötcsillagos. A kiindulási ponthoz a legegyszerűbben úgy juthatsz el, ha Marrakechből elbuszozol Azilalba. Itt eltöltheted az éjszakát, vagy rögtön továbbindulhatsz Agouti, a hegység belsejében fekvő kis falu felé, ha elég korán érkeztél. Azilal közelében egyébként az Ouzoud-vízesés is mindenképpen megér egy plusz napot.

Agouti felé busz vagy grand taxi (megosztott taxi) közül választhatsz. Mi a taxi mellett döntöttünk, 2 órát vártunk, hogy megteljenek az ülések. Aztán még 3 óra az út az 1850 méteren lévő Agoutiba. De előtte a taxinak fel kellett kapaszkodnia egy 2200 méteres hágóra is…

Tágas Mercedesek Azilal taxiállomásán

Tágas Mercedesek Azilal taxiállomásán

A Lakhdar völgye

Agoutiban mi először megebédeltünk egy fogadó (gîte) tetőteraszán. Itt akár aludni lehet, ha túl későn érkezel. Ha nem, akkor indulhat is a kaland! Először el kell indulni visszafelé azon az úton, amin a taxival jöttél. Úgy egy óra után köves út ágazik le balra. Ha ezen mész tovább, nemsokára észreveszed egy falu házait lent a folyó mellett. Innen nagyszerű a kilátás a festői Lakhdar-völgyre. Mi nem akartunk a kanyargós úton menni végig, levágtuk inkább az utat egy ösvényt követve. Aztán a folyóhoz érve visszacsatlakoztunk a rendes útra, és átkeltünk a hídon.

A Lakhdar folyó völgye

A Lakhdar folyó völgye

Agerssif (1470 m) mellett több táborozásra alkalmas helyet is találhatsz. Mi inkább kicsit továbbmentünk, mert nem akartunk akkora feltűnést kelteni. A helyiek általában meglepetten néztek minket, a kisgyerekek meg egyenesen megijedtek tőlünk. A homokos folyópart tökéletes volt a sátorozáshoz, és június végén a folyó vize sem volt túl hideg a fürdéshez.

Sátorozás Agerrsif mellett

Sátorozás Agerrsif mellett

Kezdődik a második nap

A Lakhdar völgye kora reggel talán még megkapóbb, ahogy a nap sugarai lassan mindent megvilágítanak. Az első 8-9 km könnyű séta az aszfalton. A völgy előbb beszűkül a folyó felett tornyosuló sziklák között, majd ismét kiszélesedik, és gondosan megművelt földek között halad tovább.

Napfelkelte a völgyben

Napfelkelte a völgyben

Unatkozni biztosan nem fogsz, van bőven látnivaló. A teraszosan megművelt földeken emberek dolgoznak, nők hatalmas bálákat cipelnek az utakon. Meglepő volt, mennyi nő végez nehéz fizikai munkát, miközben a férfiakat gyakran ló- vagy öszvérháton láttuk állatokat terelgetni. Hiába, a berberek tudnak élni!

Azért a férfiaknak is akad munka

Azért a férfiaknak is akad munka

Még az öszvérnek is jut

Még az öszvérnek is jut

De ők szinte ki sem látszanak alóla

De ők szinte ki sem látszanak alóla

Érdekes látni, ahogy a hegyek színe barnáról fehérre, majd vörösre és ismét barnára vált a különböző kőzetek miatt. A folyó másik oldalán, balra a hegyen egy öreg kasbah (erődszerű építmény) és pár ház látható.

Vörös falu a vörös hegyen

Vörös falu a vörös hegyen

Aztán feltűnnek Ait Bou Wlli házai – itt egy-két egyszerű üzlet is működik, ha valamit elfelejtettél, talán még pótolhatod. A falunál balról egy másik folyó, a Tifra ömlik a Lakhdarba. Földút halad át a folyókon, majd tovább dél felé a Tifra mellett, Rougoult irányába. Az út könnyen követhető, és fokozatosan visz egyre feljebb facsoportok és teraszos földek mellett. nagyjából félúton felfelé, a szemközti oldalon láthatók Taghoulit házai a hegyoldalban. 

Színes hegye

Színes hegyek

Tazouggart falu vörös házai

Tazouggart falu vörös házai

Vörös bakancsok a barna úton

Vörös bakancsok a barna úton

Ahol a földút is véget ér

Nem sokkal Rougoult előtt az út színe ismét barnára vált. A faluban alapvető élelmiszereket árulnak (sört is), és a folyó mellett, a nagy fák alatt sátorozni is lehet. Ezen kívül pár egyszerű magánszállás is működik. Mi megint nem akartuk, hogy egész este kíváncsi gyerekek álljanak körülöttünk, úgyhogy kicsit továbbmentünk, és valamivel a falu fölött aludtunk. (Aztán kiderült, hogy magánterületre tévedtünk, amikor a sötétben egy arab jelent meg öszvéren. Váltottunk pár szót a csekély arab tudásommal, majd adtunk neki pár dirhamot, és boldogan hazament). Ezzel véget is ért az Atlasz-túra második napja, kb. 18 km. 

Rougoult házai a hegyoldalban

Rougoult házai a hegyoldalban

A Tifra völgye

A Tifra völgye

Rougoult után egy szűk ösvény vezet tovább felfelé a Tifra mellett, és felvisz egészen a 3000 méter közelében lévő hágóig. Erről többet majd a folytatásban. Addig is, olvastad már a törökországi Uludag-túráról szóló posztomat?